A gyakorlat megmutatta: működésképtelen az új polgári perrendtartás

A pereskedés körülményeit meghatározó törvény reformján 120 szakértő három éven át dolgozott legjobb tudása szerint. A kodifikációs főbizottság elnöke az ELTE eljárásjogi tanszékének egykori vezetője, egyben az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, Németh János volt. A bizottság javaslatait azonban utóbb félretették, bennfentesek szerint alaposan el sem olvasták. A „százhúszak” utolsó érdemi megszólalása az volt, amikor Trócsányi László igazságügyi miniszter törvényjavaslatát kodifikációra alkalmatlannak nyilvánították. A miniszter törvénytervezetét maguk a képviselők sem tarthatták jónak, hiszen a törvényalkotási bizottságtól a zárószavazás előtt 129 oldalnyi módosító javaslat érkezett. Ezt Kadlót Erzsébet ügyvéd, a Magyar Kriminológiai Társaság főtitkára lapunknak úgy kommentálta:

– Ilyen tömegű módosító indítvány a tapasztalatok szerint sohasem segít egy törvényen, legfeljebb az esetleg még tapasztalható koherenciát veri szét.

A Trócsányi-féle törvény 2016 novemberében ennek ellenére simán átment a kormánypárti szavazógépen. Magyar György ügyvéd a 168 Órának nyilatkozva összehasonlításként felidézte az új Polgári törvénykönyv megalkotásának folyamatát. Azon a kodifikációs bizottság 12 éven át dolgozott, és ennek a munkának az eredménye jelent meg a törvényben. Magyar szerint a NER rendszerében sajnos olyan alapvető jogszabályok, mint a Pp., hasonlóan rapid durrbele stílusban készülnek, mint egyes hirtelen felindulásból elkövetett, névre szóló „lex X. Y.” jogszabályok, amelyekről tudjuk, hogy velük egyes személyeket vagy csoportokat akarnak büntetni, esetleg jutalmazni.

Az új kódex elfogadására természetesen szükség volt. A tavaly még hatályos polgári perrendtartást 1952-ben fogadták el. Olyan kulcsfontosságú jogszabályról van szó, amelynek alapján évente csaknem 250 ezer per és több mint egymillió nemperes eljárás indul. Mint Magyar György felidézte: elfogadhatatlan volt, hogy korábban egy-egy válóper is el tudott tartani nyolc évig, ha a felek nem értettek egyet sem a gyermek elhelyezésében, sem a lakás, sem a vagyon ügyeiben. Mire véget ért a bíróság előtti huzakodás, már mindkét fél berendezkedett egy új életformára, új házastársakkal éltek, új gyermekeik születtek, új vagyontárgyakat szereztek, ráadásul a közös gyermek közben nagykorú lett. Holott az időtényező nyilvánvalóan kulcskérdés a magánemberek pereiben.

Az új törvény az egész folyamatot a jogviták gyors lezárásának céljából alakította át. Úgynevezett osztott perszerkezetet hozott létre, amelynek lényege, hogy az előkészítő, más néven perfelvételi szakaszban írásban kell kommunikálni a bírósággal. A felperesnek egy húszoldalas, igen bonyolult kérdőív kitöltésével kell előre közölnie a bíróval, hogy mit milyen indokokkal szeretne elérni. Az alperesnek a kereset ismeretében 45 napja van arra, hogy szintén kérdőíves módszerrel válaszoljon. Ez után – ha a bíró nem utasítja vissza a keresetet – a perfelvételi tárgyalás következik, ez az utolsó alkalom arra, hogy a felek előadhassák a bizonyítékaikat, érvelésüket. Amikor ez megtörtént, a bíró nyomban megkezdheti az érdemi szakaszt, és akár határozatot is hozhat.

– Az elvárások szerint úgy kell beadni a keresetet, és a perfelvételi tárgyaláson úgy kell megtenni a nyilatkozatokat, mintha minden lehetséges bizonyítékkal tisztában lennénk – mondja Kadlót Erzsébet. De egy tanúbizonyítás kimenetelével vajon hogyan lehet előre tisztában lenni? Szerinte ez olyan elvárás, amelyet csak az „életből felmentett” jogalkotó találhatott ki. A jogszabállyal egyéb bajok is vannak. Az ügyvédnő szerint a törvény a peres fél saját érdekével ellentétes cselekedetet vár el, amikor bevezeti a „feltárási kötelezettséget”. Valakinek, aki például tagadja, hogy kölcsönt vett volna fel, ki kellene adnia az átvételi elismervény nála lévő példányát. Életszerű ez? Kadlót Erzsébet szerint a „feltárási kötelezettség” előírása eleve sérti az úgynevezett rendelkezési elvet, amely minden polgári eljárás veleje. Ez azt jelenti, hogy a per a felek rendelkezése alatt áll, a bíróság abban a körben dönt, amit a felek kérnek, olyan bizonyítékok alapján, amelyeket a felek elé tárnak.

– Kiöntötték a fürdővízzel a gyereket. Ha egy új jogszabály szigorú, az nem baj, de ha az alkalmazása túl merevvé válik, az káros – sommáz Magyar György.

Korábban az ügyvédek évekig pereskedtek, taktikáztak, játszmákat folytattak, módosították a kereseteket, most viszont rögtön az előkészítő szakaszban ítéletképes érvelésre lenne szükség. Az ügyvédeknek előre tudniuk kellene számos olyan tényt, ami korábban csak a per során derült ki. Még nem ismerik az alperesi védekezést, de máris meg kellene nevezniük a szakértőket. Ráadásul a felperesnek minden kártyáját előre ki kell terítenie, ami óriási előny az ellenérdekű fél számra.

– Ha minden így marad, mint ahogy most van, akkor a per eleje egyben a per végét is jelentheti, mert ha valaki például rosszul választ jogcímet, akkor is nagy csalódás érheti, ha netán megnyeri a pert – érvel Kadlót Erzsébet. Ha például egy hamis meghatalmazással eljáró, rosszhiszemű álképviselő valakinek eladja a lakását, akkor nem mindegy, hogy a károsult a szerződés érvénytelensége vagy kártérítés miatt indít pert. Az érvénytelenség ugyanis olyan szankció, amire bíróságon kikényszeríthető pénzügyi követelést nem is lehet alapítani.

A gyorsítás abszurdba forduló szándéka ráadásul megszünteti a tárgyalások nyilvánosságát is, hiszen a legfontosabb tényeket a felek írásban közlik, és ha a bírák ennek alapján azonnal döntenek, kulcsfontosságú információk nem lesznek hallhatók a tárgyaláson.

Logikus, hogy ha a perfelvételi szakasznak ilyen nagy a jelentősége, és a siker ilyen bonyolult dokumentáció benyújtásától függ, akkor a győzelem reményében az emberek többsége ügyvédhez fordul – akár sok a pénze, akár kevés. Számos ügyvédi iroda azonban ma már nem is fogad el megbízásokat. A jogszabály életbe lépése óta ugyanis jelentős a visszautasítások száma: a bírák egyszerűen nem hajlandók befogadni a kereseteteket ilyen-olyan bürokratikus szabály vélt vagy valóságos megsértésére hivatkozva. Az Országos Bírósági Hivatal júniusi közlése szerint 2018. január 1. és április 30. között 30 százalékkal csökkent a benyújtott keresetek száma a tavalyi adatokhoz képest. A 25 888 ügyből 6893 már be is fejeződött, közülük 2892 visszautasítással.

Az ügyvédek horrorba illő eseteket említenek. Többen voltak, akiknek a keresetlevelét azért utasították vissza, mert a telefonszámát az e-mail után tüntette fel, és nem fordítva, ahogyan a bíró várta. Előfordult, amikor az volt a baj, hogy a keresetben a jogi képviselő nem ismételte meg, ami a csatolt ügyvédi meghatalmazásban benne volt: a jogszabály megnevezése, amelyen a jogi képviselet alapult. Egy gödöllői ügyvéd keresetét például azért meszelte el a bíróság, mert nem igazolta az általa képviselt egyesület perbeli jogképességét és az egyesületi elnök képviseleti jogát. Csakhogy a közhiteles nyilvántartásban szereplő adatokat a fő szabály szerint nem kell igazolni.

– Az embernek az az érzése, csak azt nem kell igazolni, hogy a Gergely-naptár szerint adtuk be a keresetet, és csak az Akadémiai Kiadó helyesírási szótárát nem kell csatolni – mondta Kadlót Erzsébet.

Fotó: 168 Óra archív

Az ügyvédnő azt is felrója a törvényhozónak, hogy nem sorolta fel tételesen a perakadályokat, így kiszolgáltatta az ügyfelet és az ügyvédet a bíró kénye-kedvének. Szerinte a tömeges visszautasítás csak látszattevékenység, amely erősen túldimenzionált pertechnikai kérdéseken alapul. Úgy véli, egyszerűen nem bírói munka ilyen döntéseket meghozni.

A tömeges visszautasítás a bíróság számára látszólag többféle hasznot is hoz a konyhára. Miközben tárgyalással és döntéssel járó munkát nem végeznek, mégis lezárt ügyként kezelik a visszautasítást, és a javított kereset kézhezvételével egyszerűen egy új ügyet nyitnak. Javul a statisztika.

Ráadásul a visszautasításnak komoly ára van. A perköltség a felperes által követelt összeg hat százaléka, amelynek a tizede elvész a visszautasítással. Esetleg többször is, pedig nem kis summáról van szó: magas perérték esetén egy-egy visszautasítással a bíróság akár 150 ezer forintot is kasszírozhat. Más kérdés, hogy hosszú távon jól járhat-e a bíróság azzal, ha az ügyfél érdekét csorbítja. Mindenesetre érthető, hogy az ügyvédek ódzkodnak a polgári perektől, mivel a visszautasítással járó büntetést az ügyfél általában nem hajlandó kifizetni. Mivel a jogi irodák manapság lassan eleve bekalkulálják a honorárium értékébe a majdani büntetéseket is, kispénzű ember számára egyre nehezebb pereskedni.

A jogérvényesítéshez és a tisztességes bírói eljáráshoz fűződő jog nagyjából tehát pénzkérdéssé vált. Papírforma szerint persze a húszoldalas kérdőíveket az ügyfél maga is kitöltheti, csak éppen kevéssé életszerű, hogy jogi végzettség nélkül hibátlanul elvégezhető az a feladat, amibe az év első négy hónapjában az ügyvédeknek is 2892-szer beletörött a bicskájuk. Igaz, az ügyfelek legalább élhetnek a hiánypótlás lehetőségével. A kispénzűek számára az is nyilvánvaló hátrány, hogy egy új szabály szerint a várható sikerdíj egyharmadát az ügyfélnek kell megelőlegeznie az ügyvéd számára – ha van miből.

Mindezek alapján petícióban követeli eddig 512 aláíró a Polgári perrendtartási törvény azonnali hatályon kívül helyezését. Jelentős részük jogász, aki vállalta az aláírás kockázatát. A kérelem szerzői szerint a törvény szegényellenes, kisügyvédellenes, elsősorban a középosztálybeli és a hátrányos helyzetű fogyasztói csoportokhoz tartozó felek tömegeit sújtja. Akadályozza a tisztességes eljárást, önkényes bírósági döntéseket generál.

Mit tehet az ügyfél, aki úgy érzi, hogy jogsérelem éri az új polgári perrendtartás bevezetésével? Egyelőre nem sokat, legfeljebb az ombudsmanhoz fordulhat. Strasbourgba csak konkrét ügyet vihet, ha már végigjárta a hazai bíróságok grádicsait, miközben épp az a baja, hogy el sem jut a bíró elé. Kadlót Erzsébet arra számít, hogy a törvénynek előbb-utóbb súlyos tulajdonjogi következményei is lesznek, és ennek alapján a Pp. sérelmezői számára is kinyílnak a strasbourgi bíróság kapui. Ezt azonban nem kellene megvárni. Olyan helyzetet kellene teremteni, hogy a felek és képviselőik tudják végre, igazságos eljárás során mire számíthatnak a keresetlevél benyújtásakor, a védekező irat benyújtásakor, majd az érdemi tárgyaláson. Mert egyelőre mindez kiszámíthatatlan, esetleges, teszi hozzá.