A gárda és a gárdák
Az éppen nemzetivé alakuló gárda kapcsán BOKOR LÁSZLÓ régi gárdák és őrségek történetében tallózott.
A pesti bonmot szerint az új honvédelmi miniszter ─ akinek lehetett része hajdan Vona úrnak egy polgári körbe szervezésében ─ „Hände hoch!”-hal mutatkozott be a vezérkarnál (ami magyarul ugye „fel a kezekkel!”-t jelent). Ezzel kezdődött el a nyári csillaghullás, amely a BM-ben is folytatódott.
Volt eközben a gárdánál is jó pár állásváltoztatás. Parancsnokok igazoltak át ─ teljes tagságukkal ─ lövészkörökbe, Kiss Róbert főkapitány pedig biztonsági céget alapított, ami ügyes húzás, hiszen még legális fegyvertartás is dukál vele.
Szép szó egyébként a gárda. Olykor operettlibrettókban is elhangzik, ahol „meg nem adja magát”. Nézzük azonban a gárdák reguláris és szótani múltját.
A latin eredetű szót elsőként az angol, majd az orosz katonai nyelvezet tette magáévá elitalakulataik elnevezésére. Később a Vatikánban fogadott pápai hűségesküt a parádés őrző-védő Svájci Gárda. Aztán még jó időnek kellett eltelnie, amíg a feudális előjogaikban fogant „bandériumok” köznapi rendeltetéshez jutottak. Tévednek hát azok a leegyszerűsítő magyarázók, akik „testőr”-nek értelmezik a szót. Még akkor is, ha ebből eredeztetik a gardedámok fogalmát.
Őriz emlékezetünk vörös, Rongyos és Ifjú gárdákat, katolikus Szív, kommunista R és szocdem Stromfeld előnevűeket is. 1957-ben a munkásgárda és népőrség fogalmak összegyúrásából szerveződött a munkásőrség is. De tartósabban dacolnak az idővel azok a gárdák, amelyek nemzeti nyelvükön őrséget jelentenek. Spanyolországban a Guardia Civil, az angol nyelvűeknél a partvédő Coast Guardok, de talán emlékezetes még a brit honi őrség Home Guardja is, amelyet Churchill hívott életre a német invázióveszély idején.
Éltet a történelem egy minden nehézség esetén azonnal mozgósítható impozáns erőt: az USA Nemzeti Gárdáját. Az erre való átszerveződésre már 1989-ben felhívta a munkásőrség főparancsnokának figyelmét az Államok budapesti nagykövete. A hírek akkor nagy forgási sebességet értek el. Kiszivárgott e találka elsődlegesebb célja is, az ugyanis, hogy garanciát kapjon Mark Palmer a milicia távoltartására a lázas utcai tüntetésektől. E rendhagyó diplomáciai lépést megelőzte már a több pártrendezvényen is elhangzó reformer biztatás az „őrség” leépítéséről. Mindezeknek volt a következménye, hogy az utódszervezet nélküli felszámolást már a „Kádár-parlament” kimondta, okafogyottá téve a négyigenes referendumot.
