„A Fidesz politikusai arra jutottak: ölni kell, különben ők ölnek meg minket”

Tölgyessy szerint az Orbán-rendszer jelentős támogatottságának egyik oka, hogy az orbánizmus megpróbálja a kapitalizmust a meglévő hazai mintákhoz igazítani, ugyanúgy, ahogy korábban a kádárizmus próbálta beilleszteni a kommunizmust a magyar hagyományba.

Tölgyessy az interjúban arról is beszélt, hogy az Orbán-rendszer nagyon tehetséges bűnbakképző:

„Egy országot akkor is egyben kell tartani, ha sikertelen – és Magyarország meglehetősen sikertelen. Ha nem tudunk eredményt elérni, akkor legalább felelőst és ellenséget kell adni. Ezt az Orbán-rendszer roppant tehetséggel végzi, világcsúcsszintű bűnbakképző.”

Az elemző úgy látja: a Fidesz ‘93–94-es alaptraumája (a jelentős népszerűség ellenére elért csekély parlamenti jelenlét), hogy a demokratikus chartás értelmiség szabályosan a vesztükre tör, hogy a legkülönbözőbb kádári gyökerű csoportok, főleg a reformértelmiség és a régi hazai baloldali progresszió emberei monopolizálják a nyilvánosságot. Tölgyessy a korabeli – vélt vagy valós – ellentéteket a chicagói gengszterháborúhoz hasonlította. Szerinte innen származik a Fidesznek az a gondolata, hogy „egy ellen-MSZP-t szükséges felépíteni, mert különben remény sincsen más politikára, mint a kádári gyökerű baloldalé”.

„A Fidesz politikusai arra jutottak: ölni kell, különben ők ölnek meg minket, és köztes megoldás nincs. A Lánczi András-féle tétel, hogy a Fidesz módszeres klientúraépítése valójában előrevivő korrupció, ténylegesen még az 1993–94-es Fidesz kudarcélményéből született.”

Tölgyessy úgy látja, Orbán a 2004-es népszavazás elveszítése után, 2006 környékén fordult a kádárizmus felé. „Ekkor vált világossá számára: egyedül a hagyományos jobboldali táborra támaszkodva nem képes legyőzni a baloldali koalíció pártjait.”

Tölgyessy elmondta: utoljára a 2010-es választások előtt beszélt Orbán Viktorral. Szerinte Orbán a nyolcvanas évekbeli kezdetektől fogva mindenkor az uralkodó korszellem élén próbált járni. „Habozás nélkül alakítja céljaihoz akár a tényállításait is. Az igazság és a racionalitás nála mindig a politikai akarat szolgálólánya volt. 2010 után nem csekély kockázatot vállalva tulajdonképpen elsőként ismert fel egy egészen új trendet a világban. Mára egyenesen a korszellem irányítójának vélheti magát.”