A Don-kanyar magyar veteránjának tragédiája
Történelmünk legnagyobb katonai kudarcára, a Don menti csatára emlékeztek Oroszlányban a közelmúltban, mely során az 1943. január 12-én kezdődő harcokban sok tízezer magyar honvéd esett el, került hadifogságba. Nagy Csaba, az oroszlányi Rákóczi Szövetség elnöke a megemlékezést követően kapta a hírt, hogy él még a városban egy ember, aki személyesen volt részese a szörnyű katasztrófának – közölte az Önkormányzati Sajtószolgálat.
Rajnai Gábor polgármester és Nagy Csaba felkereste a harcok túlélőjét, a 91 éves Tóth Jánost, akinek az ajándékok mellett egy emléklapot is átnyújtott a város első embere, míg a szövetség elnöke a szervezet lepecsételt borával kedveskedett az idős úrnak.
Kiderült, hogy a Heves megyei Rózsaszentmártonban 1919-ben született Tóth János 1942 augusztusában, Losoncról indult a 23. honvéd gyalogos ezred tagjaként Oroszországba. Szeptemberben érték el a Voronyezs melletti magaslatot, ahol elkészítették téli állásaikat. Ott érte a hír őket, hogy az oroszok Urivnál megindították január 12-én az ellentámadást és áttörték a frontot. Mint János bácsi meséli, csak hiányos információk jutottak el hozzájuk, miközben az állandó tűzharc felemésztette maradék erejüket, s komoly veszteséget szenvedtek. Január 22-én egy közelben becsapódó lövedék légnyomásától elájult, s már csak arra emlékezik, hogy 30-án egy kijevi kórházban ébredt fel. Onnan gyógyulását követően egy táborba szállították, s azon szerencsések közé tartozott, akiket 1943 májusában hazaengedtek.
1947-ben került Oroszlányba, ahol a bányánál helyezkedett el. Nem volt ez számára idegen, hiszen szülőhelyén már 12 évesen dolgozott az ottani lignitbányában. 1955-ben egy munkahelyi balesetben elveszítette fél lábát, majd 1970-ben ment végleg nyugdíjba.
A mai is friss és fiatalos, kitűnő memóriával rendelkező férfit nem kímélte az élet. Három fiát és feleségét kellett eltemetnie, s őt magát - aki sohasem ismert semmilyen nyavalyát - legkisebb fiának halála viselte meg annyira, hogy belebetegedett. János bácsi csöndesen, visszavonulva tölti mindennapjait, melyeket csak az egyik jó szomszéd mindennapos látogatása tesz némileg színessé.
