A diktátorok visszatéréséről ír a Newsweek Orbán kapcsán
Az immár csupán digitális formában működő egykori hetilap, a Newsweek Diktátorok visszatérése címmel arról ír, hogy a Szabadság téri tüntetések láttán azt gondolni: a térségben erős a demokrácia, ám a látszat megtévesztő lehet. Az egykori szocialista országok megőrizték régi reflexeiket, azok közül is főként az önérdek érvényesítését.
A független intézmények gyengék maradtak, a jogállamiság törékeny, a civil társadalom jóformán nem létezik. A korrupciós botrányok kiderülnek, de el is halnak a gyakran egykedvű választók miatt. Populista vezetők leszólják az uniót, még akkor is, ha a cimboráik által vezetett cégeknek játsszák át a közösségi támogatásokat. Erősödik a szélsőjobb és a romák elleni gyűlölet. Mindez demokratikusan megválasztott kormányok alatt.
Jan-Werner Müller, a Princeton Egyetem tanára új jellemzi ezeket a rendszereket, hogy illiberális demokráciák, amelyekben a pártok megpróbálják ideológiai célokra, vagy egyszerűbben szólva: gazdasági haszonszerzés céljából foglyul ejteni az államot. Magyarország a példa erre, valamint az EU tehetetlenségére.
Rajk László azt mondja, Orbán Viktor alapvetően cinikus, aki nem hisz semmiben, kivéve a hatalmat. A gazdaság nagy részét a barátai ellenőrzik, nevezetesen Simicska Lajos.
A Transparency International szerint az ország jól mutatja, érdekcsoportok miként ejthetnek fogságba egy államot. Az állami média a kormánypropaganda eszköze, a kulcsintézményeket csókosok irányítják.
Bajnai Gordon egyetért azzal, hogy az országot a fortélyos félelem igazgatja. Úgy fogalmaz: afelé tartunk, hogy irányított demokráciában éljünk. Az országot egy egykori egyetemistatársakból álló klán vezeti, Orbán egy posztszovjet országot próbál építeni, Közép-Ázsia, Ukrajna vagy Belorusszia mintájára.
Kormánytényezők határozottan visszautasítják ezeket a véleményeket, Navracsics Tibor szerint mindez félelemkeltés. A baloldal a saját kudarcaiért a hatalmat vádolja, miközben működik a hatalmi ágak szétválasztása.
Magyarország reflektorfényben van, de a járványos korrupció, a klientúrarendszer, a győztes mindent visz mentalitás, az állam és a kormánypárt összefonódása, a szabad sajtó elleni támadás, a fokozódó gyűlölet a zsidókkal és a romákkal szemben regionális jelenség.
A szomszéd államokban érzékelik, ahogyan Orbán megszállta az államot, de azt is, hogy Brüsszel tehetetlen. Lásd Romániát, Csehországot és Bulgáriát. A földrésznek ezen a fertályán erősödik az EU-ellenesség, de Orbán és a többiek nem említik, hogy lakosságuk, amely annak idején megszavazta a csatlakozást, ki is léphet a szervezetből. Csak éppen ezt senki sem akarja, mert látják, hogy Lengyelország virágzik az unió segítségével.
A jelek azonban arra utalnak, hogy az unió kezdi elveszteni türelmét és keményebb vonalra áll rá. Magyarország esetében már alaposan vizsgálják, miként osztja el a közösségi pénzeket. Az ország jelenleg nem küld számlákat kiegyenlítésre a bizottságnak, Norvégia pedig a maga részéről már felfüggesztette a támogatást. Sok hűhó semmiért vagy egy stratégiai változás első jelei? Bajnai szerint bármelyikről is van szó, ha Brüsszel nem reagál keményen, akkor az orbánizmus, ez a fajta irányított demokrácia könnyen normává válhat a térségben.
(Forrás: Szelestey Lajos/Klubrádió)
