„A demokrácia fizetőeszköze a szabadság: ha elfogy a szabadságunk, akkor lerongyolódik a demokráciánk”
– A demokrácia fizetőeszköze a szabadság: ha elfogy a szabadságunk, akkor lerongyolódik a demokráciánk. Márpedig ma Magyarországon egyre kevesebb a szabadság, s veszélyben a pluralizmus, a sokszínűség – mondta Martin József Péter a korrupcióellenes világnap alkalmából rendezett Transparency International (TI) 2018-as Átlátszó Fesztiválján. A 2018-as konferencia a Korrupcióellenes Világnap mellett az „Európa a Polgárokért” program keretében megvalósuló, „Egymásból építkezünk” című TI projekt záróeseménye is.
A TI Magyarország vezetője az Európai Unióval, az Európai Bizottsággal közös projektjük zárásaként összegezte, arra keresték a választ, mit lehet tenni a demokratikus deficit ellen, hogyan lehet bevonni az állampolgárokat, előmozdítani a közéleti aktivitást. Köszöntő beszédében Martin József Péter úgy fogalmazott, ma Magyarországon a közéletet szinte teljesen a kormány és egyetlen párt uralja. Ez, és az EU-ban egyedülálló mértékű központosítás oda vezetett, hogy ma már alig található olyan állami szervezet, amely ne a kormány vagy a kormányközeli szereplők akaratának a végrehajtója lenne. A korrupcióellenes civil jogvédő hosszasan sorolta azokat a tapasztalatokat, amelyek erősítik, Magyarországon mára intézményesült a korrupció, leépült a jogállam.
– Márpedig a tartósan jól működő demokráciákban és prosperáló gazdaságokban a végrehajtó hatalmat ellenőrizni hivatott állami szervek – legalábbis szándék szerint – pártatlanul és részrehajlásmentesen dolgoznak. Sajnos Magyarország egyre távolabb kerül ettől – folytatta Martin József Péter, s adatokat is sorolt, hogy a „perverz társadalmi szerződés” kialakulását szemléltesse.
Martin József Péter köszöntője a szokásosnál keményebbre sikerültA TI Magyarország vezetője elkeserítő képet festett arról, hogy mennyire nem érdekli az embereket, mennyire nem maradt esélye a magyar társadalomnak arra, hogy érdemben reflektáljon arra, ahogyan a jogaik leépítésével egyenes arányban eluralja a magyar gazdaságot és törvényhozást a korrupció.
– Mindannyiunk felelőssége, hogy Magyarország ne váljon Patyomkin-országgá. Olyan hellyé, ahol a demokrácia díszletei mögött politikai-üzleti körök és szövetségeseik foglyul ejtik az államot. Olyan hellyé, ahol tízezer forintos utalványért cserébe megvonhatják tőlünk a demokrácia legértékesebb fizetőeszközét, a szabadságot – hívta fel a figyelmet arra, hogy nem szabad feladni a civil aktivitást, fel kell szólalni a korrupció és a visszaélések ellen.
Martin József Péter aktivizmusra hívott, s azt is egyértelművé tette, a TI Magyarország nemcsak a korrupcióellenes világnapon, hanem minden egyes napon a jogállamért, a jogállami normákért, az átlátható, korrupciómentes Magyarországért fog dolgozni a jövőben is. A Korrupcióellenes Világnap alkalmából rendezett konferencián azonban nemcsak az erős köszöntő, hanem az előadók fókusza is a jogállamra, a jogállamiságra terelődött. A moderátor Káálmán Olga éppen ezzel konferálta fel az első vitaindító előadást, Balázs Péter, a CEU professzora és korábbi külügyminiszter beszélt a demokratikus rendszerek tulajdonságairól. A szakértő a nyugati demokratikus modell rendszerváltáskori igényéről szólva arra jutott:
– Akkor is tudni lehetett, hogy ezt senki sem fogja helyettünk megcsinálni.
Balázs Péter múltidéző előadása súlyos helyzetértékeléshez vezetettA volt külügyminiszter a jogállami rendszer egyik alapvető normájaként említette a korrupció felszámolását, ahogyan azt, hogy a társadalmat ne lehessen „megvesztegetni” apróbb állami juttatásokkal. Balázs ennek ellenkezőjét tapasztalja, s mindez objektív adatokkal is igazolható, ilyen értelemben a rendszerváltás lehetősége a nyugati típusú rendszer átvételére, meghonosítására arról beszélt, ami egy korrupt rendszer alapja: a célok és a nyertesek körének szűkítése, továbbá a túlárazás az állami megrendelések és beruházások sajtjává válik. Itt példaként a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak neve nélkül, de felismerhetően az Elios Zrt. ügyét idézte fel, hiszen ma már az is bebizonyosodott, hogy a kivitelezés minősége silány volt azokban a közvilágítási projektekben, amelyek miatt az Európai Csalás elleni Hivatal (OLAF) is vizsgálódott, az Európai Bizottság pedig hamarosan súlyos büntetést állapíthat majd meg.
– A mai magyar állam nemcsak szemet huny a mind pimaszabb harácsolásnak, de aktív részese és alakítója a korrupciónak – jelentette ki Balázs Péter, példákat is említett az állam foglyul ejtésére, amely szerinte tipikus jellemzője a mai rendszernek, annak, ahogyan a politikai hatalom politikai, gazdasági köre, az úgynevezett elit, sőt ma már közvetlenül a rokonok is haszonélvezői. Mindez táradásul a nyugati szövetségen, az Európai Unión belül történik, így a teljes európai közösségnek felelőssége van, ahogyan a magyar politikai hatalomnak is kötelezettségei vannak az EU-val szemben.
– Nagy a baj, ha a társadalom ezt elfogadja, s nagy a baj, ha az elit az alvilággal összeér, sőt adott esetben együtt cselekszik
– fogalmazott. Szerinte az EU-nak cselekednie kell, mert ma már úgy kell érteni a mondást, hogy Európa értünk, általunk valósul meg, nincs „vagy”, a magyar társadalom felemelkedéséhez Európa működésére van szükség – nem majd, most rögtön.
Ezután vita kezdődött, elsősorban az Európai Unió és Magyarország kapcsolatáról, pontosabban a jogállamiság és demokratikus részvételi formák lehetőségeiről az Európai Unióban. A vita elsődleges fókuszában az EU, illetve a tagállami szintű jogállamiság kapcsolódási pontjai álltak. Nagy Gabriella, a TI Magyarország közpénzügyi programjainak vezetője azzal kezdte, hogy sokszor várjuk az EU-tól a megoldásokat, holott nincs olyan intézményrendszer Brüsszelben, de sehol máshol sem, amely ellenőrizni tudná az uniós pénzek elköltését, ez a magyar hatóságok feladata és kötelessége lenne.
– Csak Magyarországon több mint 60 ezer projekt valósult meg, nem várható el, hogy mindegyik mellé egy brüsszeli ellenőrt állítsanak, a magyar hatóságoknak függetlenül és szakértelemmel kellene eljárniuk, csakhogy ez nem valósul meg – mondta. Szerinte a magyar kormánynak az uniós forrás a korrupcióra való lehetőség, de éppen a nemzeti ellenőrizhetetlenségük miatt, nem másért. Sem a brüsszeli intézmények, sem pedig a magyar állampolgárok nem tudják valóban ellenőrizni, hogy milyen módon költi el a közpénzt a politikai hatalom.
Az első kerekasztal-beszélgetés résztvevőiArról pedig, hogy mit tesz az EU. Gilles Pelayo beszélt. Az Európai Bizottság Európa a polgárokért programjának vezetője a hitükről beszélt, amely a jogállamiság és a demokratikus normák melletti elkötelezettségből fakad, s az EU alapját jelenti. Ezek az értékek szerinte nemcsak a közösséget, s az európai intézményeket alapozzák meg, de minden résztvevőt a korrupció elleni küzdelemre köteleznek. Önkritikát is megfogalmazott ugyanakkor, az EU hatékonyságával kapcsolatban, például a magyarországi beruházások és az azokat övező korrupció miatt. De ez nem jelenti azt, hogy ne tennének semmit, a szabályok és a monitoring-eljárások mind a 28 (még 28) tagállamban követhetővé teszi az uniós forrásokat, s a Bizottság ezt vizsgálja is, ahogyan a problémákra felhívja a figyelmet országjelentéseiben, vagy ahogyan együttműködik az OLAF-fal.
Az Európai Bizottság képviselője kiemelte az aktív civil társadalom melletti elkötelezettségüket is kiemelte, hiszen a civil aktivizmus elengedhetetlen a korrupció elleni küzdelemben.
Arató Krisztina egyetemi tanár (ELTE), a Magyar Politikatudományi Társaság elnöke tudományos hátterét vázolta annak, hogy a jogállami normák, a korrupció terjedése milyen politikai kultúrában képes a magyarhoz hasonló szintre jutni. Beszélt az EU közbelépési képtelenségeiről is, de elsősorban azt emelte ki, hogy a hatalomgyakorlás mind határokon belül, mind pedig nemzetközi szövetségeiben képtelenné vált a kooperációra. Úgy vélte, ez alapozza nem a nemzetállamok és a nemzeti szuverenitás emlegetését, a politikai kommunikációs ugyanis kizárólag a korrupció és a társadalomtorzulás elfedésén dolgozik. Mindezt egyébként az uniós jogállamisági eljárásokkal szembeni kormányzati retorika is bizonyítja.
Fleck Zoltán jogszociológus, tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE ÁJK) arról beszélt, hogy a jogállami normák, az igazságszolgáltatás függetlensége, főként annak hiánya milyen mértékben befolyásolja a korrupció intézményesülését. A szakértő szerint valóban egyelőre nincs esély, nincs eszköze az EU-nak arra, hogy leleplezze a jogállamiság-ellenes lépéssorozatot, mert ahhoz nem elegendő egyenként vizsgálni a kabinet intézkedéseit, ahogyan a korrupciós ügyekben is nehéz úgy fellépni az igazság oldalán, ha az igazságszolgáltatás befolyásolásának rendszerszintű problémáit nem látja Brüsszel, vagy bárki más. Fleck kiemelte a közigazgatási bíróságokat érintő, jelenleg elfogadására váró törvényjavaslatot, amelyben szerinte már eleve beépítette a kormányoldal azokat a visszalépési pontokat,
Tóth István György szociológus, a TÁRKI vezérigazgatója a korrupcióra való fogékonyság, pontosabban a korrupcióra való hajlam, az azzal való fellépést kis mértékének társadalmi rögzültségéről, történelmi hagyományairól is szólt. Kiemelte:
ez az ország az EU-hoz való csatlakozás előtt is hajlamos volt arra, hogy ne kontrollálja kellőképpen az államot, hogy engedjen a korrupciónak, de legalábbis a szürke, féllegális megoldások elfogadhatónak minősültek a múltban is.
A szakértő nemcsak konkrét korrupciós bűnügyeket tartotta érdemesnek vizsgálatra, hanem azt is, hogy mindezek milyen társadalmi közegben valósultak meg. Tehát van abban igazság, hogy a magyar társadalom keserű, kiábrándult, szkeptikus volt már évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt is. „Egy dolog romlott az utóbbi tíz évben. Miközben tíz évvel ezelőtt, amikor arról beszéltünk, hogy milyen a közintézményekbe vetett bizalom, akkor nem nagyon jutott eszünkbe, hogy azt vizsgáljuk, hogy az az illető, aki erről érdeklődik, az majd összeköti a véleményünket a politikai szimpátiánkkal” – hívta fel a figyelmet.
– Nagyon sokat romlott a helyzet az elmúlt tíz évben, a közintézmények és a beléjük vetett bizalom is átpolitizálódott, ezáltal lecsökkent – vetette fel a szakértő. Tóth egyébként egy kérdésre válaszolva később arról is beszélt, hogy
– ahol korrupció van, ahol a társadalom elfogadó a korrupcióval, ott az állam is korrupt, sőt a legnagyobb mértékben a hatalomgyakorlók azok.
A szakértő a társadalmi attitűd szempontjából egy példát hozott, hogy amikor Hollandiában egy ellenőrt látott, aki megbüntetett egy bliccelőt, akkor azt vette észre, hogy a villamoson lévők nagy része egetértett a kalauzzal. – Nem vagyok biztos benne, hogy ha ez Magyarországon a combinón történik, az utazóközönség az ellenőrrel, nem pedig a csalóval értene egyet – mondta. Célként jelölte meg, hogy a magyar társadalomban ez forduljon meg, annyi változást lenne fontos elérni, hogy a szabályokat betartók, s azt igenlők kerüljenek többségbe.
Pelayo egy kérdésre válaszolva beszélt arról, hogy az EU a nemzetállamok szövetségesi elkötelezettségének milyen szinten van kiszolgáltatva. Az uniós források elköltését vizsgáló nemzeti hatóságoktól éppen úgy függ ugyanis az EU egysége, mint azoktól a politikai szereplőktől, amelyek hatalomra jutva adott esetben szuverenitási kérdést csinálnak az uniós adófizetők pénzének elköltéséből, pontosabban annak ellenőrzéséből. Éppen ezért tett javaslatot az Európai Bizottság a következő uniós költségvetés tervezése előtt már az úgynevezett jogállamiság kritérium beépítésére. Beszélt arról is, hogy Magyarországon nagyon is tapasztalhatóak a korrupció szomorú jelei. Az integritásgondok, a populizmus terjedése minden országban probléma a korrupcióellenes küzdelemben, s nem csak a keleti, közép-európai régióban az.
Arató Krisztina egyetemi tanár arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Ügyészséghez való csatlakozás az elkötelezettség megerősítését is jelenti, egy mélyülő integrációt, s „véletlenül éppen Magyarország és Lengyelország az, amely ebből ki akar maradni”. A szakértő Ady Endre komp-ország hasonlatát hozta, s arról beszélt, hogy a rendszerváltás utáni lehetőségek, az EU-hoz való csatlakozás, az új remények az attitűdön, úgy tűnik nem változtattak, így az elveszett lehetőségek országa lettünk ismét.
Fleck is igen elkeseredetten beszélt arról, hogy persze érezhetjük kellemetlenül magunkat ma magyarként, amiért a demokrácia és jogállami problémák nálunk ilyen mértékben fordították vissza a nyugati társadalmi normák iránti korábbi fellángolást, ám valójában a nyugati rendszerek is válságokon mennek át. És ez nemcsak az intézményekbe vetett, okkal elfogyott bizalom miatt, hanem a tőke miatt is így van – mert egy nyugati multinacionális vállalat is másképp viselkedik Magyarországon, mint máshol, Nyugaton.
– Az a helyzet, hogy ez a neoliberális üzleti világ nagyon jól elvan a korrupt oázisokkal – fogalmazott arról, hogy a tőke még kapitalista szemléletben is terepet hagy annak, hogy például Magyarországon a jelenlegi rendszer viruljon.
Az Egymásból Építkezünk a TI Magyarország olyan emberi jogi, antikorrupciós projektje, amely csaknem egy éve zajlik már, s amelynek keretein belül a „Te mire költenéd az EU pénzét?” plakátpályázatot is meghirdették. Ez a plakátpályázat az uniós források lakossági igényekhez alakítása tárgyában várt kreatív munkákat. 78 pályamunka érkezett be, de három részre bontották ezeket, mert el kellett a konstruktív terveket, a szatirikus pályamunkákat és a gyermekrajzokat választani az elbíráláskor. A szatirikus díjat a Szabad Polc produkció nyerte, a gyermekpályázatot egy debreceni általános iskola negyedikes diákjai nyerték el. A fődíjat pedig Bodnár Nóra és Lackó Réka vehette át, például ezzel a pályamunkáért:
A Transparency International plakátpályázatának első helyezett pályamunkájaA konferencián előadást tartott Kertész János Széchenyi-díjas magyar fizikus is, a CEU oktatója aki a hálózatkutatás szempontjából vizsgálja a korrupció és társadalom kapcsolatát. Kertész az a kutató, aki az MTA-n is tartott volna egy előadást ugyanebben a témában, ám a Magyar Tudomány Ünnepén ezt valamiért cenzúrázták volna, ezért lemondta.
Kertész a korrupció elterjedésének, mértékének pontos méréseiről beszélt, pontosabban arról,hogy hogyan lehet kimutatni azt, mennyire korrupt a társadalom. Elsősorban a közbeszerzések eljárásai és eredményei azok, amelyek a teljesen pontos adatokat tudják felmutatni, túl azon – a kutató szerint eltagadhatatlan érdemként rendelkezésre álló – adatsoron, amely – a TI éves korrupciós indexéből kiderült. A városok társadalmi struktúrájával, a helyiek internetes, egy bizonyos közösségi oldalon való jelenléte, azaz a társadalmi szerkezet és a korrupció a tudósok szerint egyértelmű kapcsolatban van. Erre bonyolult számítási módok vannak, és a korrupciós adatok tekintetében vizsgált városok közösséginek összetartozása is mérhető belőle.
– A korrupció kockázata nagyobb azokban a városokban, amelyek az összezáró társadalmi hálózattal rendelkeznek – mondta Kertész. A fizikus szerint mindezt számokkal igazolni lehet, amiben az Elios Zrt. ügye is nagy segítségükre van, illetve volt.
A kutató kiemelte: korrupcióról nem tudunk beszélni addig, amíg nincsenek feltárt ügyek, azaz következmények. Addig csak korrupciós gyanúról lehet beszélni. Ahogyan az internetes fórumok sem lehetnek teljesen reprezentatívak. Ugyanakkor az adatok fényében egyértelműen kijelenthető: a társadalmi hálózatosság, összetartozás és a korrupció kockázat között egyértelmű az összefüggés.
Végül a magyar közélet különböző szféráiban aktív szerepet vállaló résztvevők fejtették ki véleményüket arról, hogy a magyar polgároknak milyen lehetőségei maradtak a demokratikus közéletben való részvételre és ezt mennyiben segíti ma a magyar médianyilvánosság. A kerekasztal-beszélgetésen Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Gulyás Márton politikai aktivista, Szincsok György, a szeged.hu újságírója, valamint Ligeti Miklós, a TI jogi igazgatója vett részt.
Még nem érzik a szamizdat korszakában magukatModerátorként Kálmán Olga azt vetette fel, már a szamizdat korszakban vagyunk-e, ha a média magyarországi helyzetét vizsgáljuk, amire Gulyás úgy felelt, ez túlzó lenne, még akkor is ha ami Magyarországon történik, az extremitás és kriminális, de sajnálatos módon tudomásul kell venni, hogy az Európai Unióban számos helyen történnek hasonló dolgok. A civil aktivista nemcsak az ellenzéki hangok elnyomására, hanem néhány valóban értelmezhetetlen külföldi példára is célzott, amelyekkel az aktuális kormányok korlátozzák a közvélemény információhoz való jogát.
Hadházy azzal kezdte, hogy úgy hallotta, ma is volt valami balhé a parlamentben, de megmondja őszintén, hogy nem szokott bejárni. A független országgyűlési képviselő szerint ugyanis a parlamenti politizálásnak addig van értelme, amíg az látszik.
Ugyanakkor a véleménynyilvánítás szabadságáról már régen nem beszélhetünk Magyarországon, hiszen a kormány, a hatalom határozza meg, hogy ki, miről beszél a széles nyilvánosságban. És a nagy tömegeket elérő nyilvánosságban a kormánynak hatalmas befolyása van arra, hogy milyen üzenet jut el a társadalomhoz. Példaként a hétvégi tüntetését hozta, amellyel ugyan sikerült bejutnia 30 másodpercre a közmédia híradójába, ám a riport nem a demonstrációról, hanem többszörösen, sajtóhelyreigazítási perek során is megcáfolt, hazug vádaskodásokról szólt.
Szincsok Szeged különlegességéről, ugyanakkor a nem kormánypropagandában dolgozó újságírók nehéz helyzetéről beszélt. Szerint annyiban romlott a helyzet Magyarországon, hogy a hazugság teljesen következmény nélkül marad, sőt, minden fórumon ömlik, miközben a tényekre egyre kevesebb hely és – úgy tűnik – igény van.
Ligeti szerint még eljutnak az emberekhez, a TI véleményének fórumai ugyan beszűkültek, de még tudják hallatni a hangjukat. Sőt, a TI jogi igazgatója szerint akkor, amikor valamiféle anyaguk, kutatási eredményük, vagy más ügyük nyilvánosságra kerül, annak van a hatalom részéről – legalább kommunikációs – reakciója. Arra, hogy ettől viszont még minden zavartalanul és következmények nélkül zajlik tovább, Ligeti azzal vágott vissza, hogy „mi is megyünk és folytatjuk tovább a munkánkat”.
Gulyás szerint komoly probléma a nyilvánosság tereinek szűkülése annak is köszönhető, hogy a médiumokkal nincs társadalmi szolidaritás, amit csak az elmúlt időszakból megmutathat az, hogy az ország legnagyobb független hírportáljának fennmaradására nem jön össze százmillió forint, miközben Puch Lászlót még mindig megtűri a társadalom, sőt, az MSZP-ből sem zárták ki azok után, hogy az ellenzéki sajtótérben csak a múlt héten „milyen rombolást” hajtott végre.
Hadházy nagyrészt egyetértett Gulyás szavaival, s arról beszélt, hogy a független, vagy akár ellenzékinek nevezett médiumok és újságírók több szempontból is nehéz helyzetben vannak. Ugyanakkor a politikus szerint nem szabad lemondani az esélyről, akármilyen kicsi is, hogy törvényi úton kivegye a kormánypárt és a kormányfőhöz közelálló kör kezéből a – gyakran súlyos korrupciós bűncselekmények révén – megszerzett médiumokat, ahogyan a közmédia függetlenségét is garantálni kell. Hogy hogyan? Arra Hadházynak még nincs válasza, de szerinte nem lehet megúszni azt a munkát, ami a jogi garanciák megkeresése és megteremtése egyszer megvalósuljon.
Szincsok szerint a kormányzati halálcsillagnak, amelyet a Fidesz új médiaalapítványa jelent, éppen az a célja és értelme, hogy ne lehessen visszaszerezni a médiumokat és így a nyilvánosságot. Az újságíró úgy látja, nem marad más eszköz, mint valamilyen alternatív, partizán típusú függetlenségkövetelés. Ligeti erre úgy reagált, az alapítványi forma és egyebek miatt jelenleg nincs sok értelme visszavételről beszélni.
Hadházy viszont úgy látja, még lehet tenni a sajtó- és véleményszabadságért, nem lehet lemondóan nyilatkozni, mert akkor nem is történik semmi. Felvetette az európai közszolgálati televízió és rádió létrehozását, amelyre szerinte pénz is lenne.
„Az unió nem táblákra és projektnyilvánosságra adna pénzt, hanem átmenne azon az IQ-teszten, hogy a független nyilvánosságra kellene áldoznia, akkor ez nagyon könnyen megvalósítható volna”.
Kálmán felvetésére, hogy a propaganda és a független vélemények ellenére „a gondolkodás még nincs betiltva”, Ligeti azt mondta: a csüggedés sincs még betiltva, s minden tényező azt erősíti, hogy apátia legyen, vélhetően az elhallgatás, az elferdítés és következménynélküliség együttesen az, amely érzéketlenné teszi a társadalmat a korrupciós ügyekkel kapcsolatban is.
– Minden néppel megtörténhet az a baleset, hogy ha egy hatalom eljut odáig, hogy ilyen mértékben tudja ellenőrizni azt, hogy milyen információ jut el az emberekhez, akkor egy időre a társadalom megtéveszthető és megzavarható – verte vissza Hadházy a gondolkodásra vonatkozó kérdést, a képviselő szerint ugyanis a társadalom nem hülye, hanem hülyítik. Ezt az Európai Ügyészség és az Európai Televízió és Rádió meg tudná változtatni – ismételte meg programját.
Gulyás szerint igenis társadalmi berögzültség az, hogy eltűrjük a korrupciót, s azért lehet megkerülni a felelősségre vonást, mert a civil társadalom ezt nem kéri számon. Társadalmi felelősségvonásra van szükség, s arra, hogy a szabályok betartását a nyilvánosság figyelme kikényszeríthesse. Ehhez márpedig kellenek fórumok, azaz olyan független médiumok, amelyekre áldozni kell – az egyszerű állampolgárnak éppen úgy, mint a nagytőkéseknek.
