A Budapest nevű kazán

- Sokak szerint ön volt Demszky Gábor lelkiismerete, ő addig lehetett sikeres, amíg ön mellette állt. Miért szakítottak? Már nem bízott önben?

– Amikor 2006-ban Demszky azt a szerencsétlen nyilatkozatot tette, hogy elfogyott irántam a bizalma, ő már elveszítette a közbizalom maradékát is.

- Volt egy formális ok: egy színház szabálytalanul kapott támogatást. Ez persze nem lehetett komoly tényező.

– Egyrészt nem volt komoly tényező, másfelől nagyon is az volt. Tűrhetetlen, ha egy hivatal megszegi a rá vonatkozó szabályokat. Persze tény, hogy ez csak az utolsó csepp volt egy teli pohárban. Akkoriban már egyre rosszabbul éreztem magam a városházán. A fővárosi koalíció a harmadik ciklusban regnált, belülről paralitikus tüneteket produkált, ráadásul megbénította az ellenzéket is. Én önkormányzati szinten eleve károsnak tartom a koalíciót, a főváros leromlott működésmódja pedig már a korrupciós botrányok előtt is láthatóvá tette, milyen káros ez a szerkezet. Már négy éve látszott, hogy ez a folyamat csak romolhat.

- Mit jelent a „működésmód leromlása”? Nem az dönt, akinek döntenie kellene?

– Azt jelenti, hogy minden lényeges kérdés hatalmi kérdéssé válik, szinte már nincsenek is szakmai ügyek. A döntéseket ezért alapos áttekintés nélkül hozzák meg. Nem elemzés alapján határoznak, miközben már általában is hiányzik a döntéshez szükséges folyamatok normatív szabályozása. Ilyenkor már nem arról van szó, hogy a rendelkezésre álló döntési opciók közül hogyan választják ki a megfelelőt: kellő elemzés híján fel sem ötlenek döntési alternatívák. A politikai és személyes érdek dönti el, melyik változatot tálalják mint egyedül lehetségeset. Nincs kontroll. Se kívül, se belül. Ha az MSZP frakcióvezetője azt találja mondani, hogy „mi” ezt így vagy úgy gondoljuk, akkor eleve lehetetlen az érdemi vita. Mindenki csak azt számolja, hogy a szükséges 34 szavazat meglesz-e időre, vagy sem.

- Tarlós István jelezte, hogy szívesen foglalkoztatná önt. Akkor most mi következik? Ön szabad demokratából fideszes lesz?

– Sohasem voltam szabad demokrata.

- Csak a szabad demokraták főpolgármester-helyettese.

– Ezt a tagadó nyilatkozatot a kilencvenes évek elejétől pont így hallhatta tőlem, nem a mai időkhöz való alkalmazkodás szól belőle. Oké? Én nem voltam szabad demokrata, bár az SZDSZ listáján kerültem be, és tagja voltam a frakciónak. Ez persze jelentett kötődést. Tény, hogy az összes politikai képződmény közül a legkevesebb ellenérzésem még a szabad demokraták iránt volt. Csakhogy velük kapcsolatban is nagyon súlyos ellenérzéseim voltak, és ezért nem léptem be a pártba.

- Értem én. Csak segített sikerre, vagy inkább kudarcra vinni az SZDSZ politikáját. És ha most beszáll Tarlós mellé, akkor a Fidesz fővárosi programját fogja szolgálni.

– Ezt a párhuzamot nem szívesen vállalnám. Két nagyon lényeges különbséget is tudok mondani. Az első, hogy engem most nem választanak meg a Fidesz listáján, mert nem vállaltam, hogy a Fidesz listájára kerüljek.

- Miért, felvették volna?

– Felvettek volna. Tarlós engem már 2006 nyarán megkeresett, és akkor tisztáztuk, hogy győzelme esetén szakmai, szakértői együttműködésről esetleg lehet szó, de én a Fideszben semmilyen politikai szerepet nem vállalok. A másik különbség, hogy nem akarok adminisztratív posztot sem. Tehát döntéshozatal hozzám nem kapcsolódhat. Ez alapvető eltérés attól, hogy engem valaha az SZDSZ listáján választottak meg, és főpolgármester-helyettesi jogköröket vittem.

- Szerintem pedig egy bizonyos szinten már nem lehet fontos döntésekre azt mondani, hogy ez csak nagyon szakmai, és kicsit sem politikai ügy. Vagy hogy én csak az ötletet adtam, de más pecsételte le a papírt.

– Ez az ön álláspontja. Az enyém egészen más, és az elmúlt negyven-egynéhány éves pályafutásom idején végig ennek a tagadásnak a szellemében dolgoztam. Én nem egy pártnak, hanem egy intézménynek, a Fővárosi Önkormányzatnak, ennek a Budapest nevű városnak kívánok szolgálatot tenni azzal, ha tanácsot adok, vagy szakértői véleményt fogalmazok meg.

- Értem. Nem olyan fontos, hogy erről meggyőzzük egymást. Számomra például sokkal érdekesebb, hogyan látja a várható győztes, Tarlós cselekvési lehetőségeit. Interjúiból az derül ki, hogy nagyon szűknek tartja a kereteket.

– Így van, a cselekvés lehetőségei sokkal szűkebbek, mint általában gondolják.

- Tarlós tehát egyelőre – ahogy ő maga fogalmazott – tényleg csak kazánfűtő lehet. Jó, ha ezt a Budapest nevű konglomerátumot egyáltalán működtetni tudja.

– Így van. És kormos is lesz. Nagyon rossz állapotban van a kazán.

- Ebben a korrupciónak mi a helye? Nap nap után hallhatjuk, hogy „ezek szétlopták a várost”. Tényleg azért annyira rossz a helyzet, mert összegszerűen olyan sok, amit a különböző cégektől hazavittek?

– Nézze, amit a korrupciós jelenségek körébe lehet sorolni, azt hiszem, összegszerűen is nagy ár. Persze mégis eltörpül ahhoz képest, hogy morálisan mit jelent, és hogyan rombolta le a folyamatok kezelésének hatékonyságát.

- Ön korábban cáfolta Demszkynek azt a kijelentését, hogy a Főpolgármesteri Hivatalt nem érintették a korrupciós ügyek. Érintették?

– Egyáltalán nem azt a vádat akarom megfogalmazni, hogy korrumpálódott a hivatal is. Azt mondom, a korrupciónak is szerepe volt abban, hogy az apparátuson belüli munkafolyamatokat szétzilálták, a felelősségi viszonyokat összezavarták. Keresztül-kasul intézkedtek, egymást überolták hivatalok, tanácsnokok, megbízottak, bizottságok. Volt olyan pillanat, amikor a 4-es metró ügyében 13 felelőst tudtam összeszámolni, ugyanazon döntési kompetenciával kapcsolatban. És senki sem tisztázta, hogy a felelősség közöttük hogyan oszlik meg. Ilyen viszonyok között a hivatalnok tudja, ha jól dönt, akkor is ráhúzhatják a vizes lepedőt, tehát kerüli a döntéseket. Információim szerint a fővárosban egyszerűen leálltak a folyamatok. Az ügyintézők már nem intéznek ügyeket, mert abból csak baj lehet. A jelszó: valahogy húzzuk ki.

- Négy éve arról beszélt, hogy a jelenlegi önkormányzati rendszer a kormányzati ciklus végéig sem tud talpon maradni. Talpon maradt?

– Azóta több mint a duplájára emelkedett az önkormányzati szféra adóssága, megháromszorozódott az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő önkormányzatok száma, számos önkormányzat kizárólag törvénysértések árán tudja ellátni a feladatait.

- Ha jól értem, az egész rendszert át kellene alakítani, csakhogy a Fidesz-vezetés részben szétverné saját bázisát, ha belefogna.

– Ez az a politikai tényező, amely miatt kihagyták a cselekvés kegyelmi pillanatát a választások után, de még az önkormányzati választások előtt. Hiszen valójában jelentéktelen változtatás, hogy csökkent az önkormányzati képviselők száma. A következő négy évben még tovább visszük a 3170 önkormányzat bukott, valójában működésképtelen rendszerét.

- Tehát a rendszer valójában már összeomlott? Olyan ez, mint amikor a halálraítélt még járkál egy kicsit?

– Olyan.