2015: rosszabb, mint tavaly, de jobb, mint jövőre

A kormányzati propaganda a nagy sikerek éveként állítja be 2014-t, hatalmas növekedési fordulatot, általános javulást hangoztat, hivatkozva az előző éveknél jobb gazdasági mutatókra. Ennek ellenére az idei költségvetés a független szakértőkhöz hasonlóan már lassulással számol, és a középtávú prognózisok is szerény bővülési tempót ígérnek. Hasonló a helyzet a sikerpropaganda többi fő elemével, a tavalyi év kiugró javulása tehát egyszeri tényező, szó nincs trendfordulóról. Az okok valójában már a tavalyi adatok elemzéséből egyértelműen kiderülnek, és megmagyarázzák a romló kilátásokat.

Kezdjük a GDP-vel. A 3 százalék feletti bővülés valóban szép, különösen annak fényében, hogy 2010-13 között összesen 2,5 százalékos volt a növekedés, ami messze elmarad a térségünk átlagától. Az eredmény mögött azonban alapvetően külső tényezők állnak: egyrészt az uniós források gyorsított lehívása, melynek nyomán egy év alatt a GDP 5-6 százalékának megfelelő fejlesztési forrás áramlott az országba, másrészt az európai járműipar, és ezen belül a hazai gyárak termelésének fellendülése. Az idén mindkettő hatása csökken: az új uniós alapok még csak nyiladoznak, azaz kevesebb pénzre számíthatunk, a gépjárműgyártásban sem nyílik annyi új kapacitás, mint tavaly. Az ipari termelés és a beruházások növekedési üteme tehát visszaesik, amit egyébként már a negyedik negyedévben is láttunk. Mindezek nyomán a bővülés üteme 2-2,5 százalék közé várható, amellyel már nem a régió élvonalában, hanem a hátsó traktusában leszünk.

Keveset beszélünk róla, de a tényleges új értéket alig termelő közmunka statisztikailag ugyancsak növeli a GDP-t, tavaly mintegy 0,6, az idén már a 250 milliárd forintra növelt kerettel 0,8 százalékkal. Ezzel tehát két legyet ütnek egy csapásra Orbánék: egyszerre szépítik a foglalkoztatási és a növekedési számokat. A fideszes sikerpropaganda oszlopa a drasztikusan csökkenő munkanélküliség és a látványosan emelkedő foglalkoztatotti szám. Ha azonban összehasonlítjuk a 2010 és 2014 őszi számokat, azt látjuk, hogy a kimutatott 270 ezres növekedésből mintegy 100 ezer a külföldön munkát végzők, 130 ezer pedig a közmunkások számában látható javulás, azaz a tényleges emelkedés nagyjából 40 ezer, ami a több mint négymillió munkavégzőhöz képest elenyésző. Jövőre még a kormány tervei szerint sem lesz jelentős további statisztikai javulás, és annak a zömét is a plusz 50 ezer közmunkás adja.

Ami viszont változatlanul stabil marad, az a hiány 3 százalék alá szorítása, ami a mindenkori fideszes költségvetés alapcélja. A baj csak az, hogy ezt sem tavaly, sem az idén nem a hatékonyság növelésével és az államigazgatási költségek lefaragásával érik el, hanem egyrészt az egészségügyi, oktatási és szociális kiadások rögtönzött és végiggondolatlan lefaragásával, másrészt adóemelésekkel és új adók sokaságával. Ezzel egyszerre adnak pofont a társadalmi igazságosságnak és esélyegyenlőségnek, valamint a vállalkozási kedvnek és az ország versenyképességének. A termelékenységben egyre lejjebb csúszunk a régiónkban, és az orbáni értelmezés szerinti munkaalapú gazdaság, ahogy az például az oktatás területén megnyilvánuló ámokfutásból is látszik, nem a kreatív szürkeállományra, hanem a csekély hozzáadott értéket teremtő, másokat kiszolgáló tevékenységekre és a közmunkára épül, ami törvényszerűen a további leszakadásunkhoz vezet.

Mindez az elképesztően növekvő társadalmi különbségekkel párosul, ami a fejlődés egyik legnagyobb visszahúzó ereje. Már az is szomorú, hogy – mint arról már korábban részletesen írtunk – az elmúlt négy évben az egy főre jutó nettó jövedelemben és vásárlóerőben a térségünkben sereghajtók lettünk, a baltiak, a szlovákok és a lengyelek is megelőztek minket. A KSH egy friss elemzése szerint 2010-ben a nettó átlagos reáljövedelem 542 ezer forint volt, 2013-ban 528 ezer, tavaly pedig még mindig nem érte el a négy évvel korábbi szintet. Ennél is nagyobb gond, hogy a romló átlagszámunk mögött növekvő belső különbségek állnak. Ugyancsak a KSH adatai szerint a felső és alsó jövedelmi tized közötti különbség 4 éve 7,5-szörös volt, ma több mint 9-szeres. A felső egyötöd helyzete javult, a többieké romlott, így ma már 20 százalék birtokolja a jövedelmek több mint 43 százalékát!

Az adóterveket és a költségvetést látva 2015-ben ez a trend folytatódni fog. A lakossági fogyasztás főként a devizahitel-törlesztések csökkenése miatt várhatóan 2-3 százalékkal emelkedik, de ez legnagyobbrészt a magasabb jövedelműeknél mutatkozik majd meg. A szegénységi küszöb alatt élő egyharmad fogyasztása évek óta folyamatosan csökken, és ez az idei évben sem lesz másképp, a szociális kiadások százmilliárdos nagyságrendű lefaragása nyomán aligha számíthatunk másra.