Veszélyes fejelés – Összefügg a futball és az öregkori demencia

– A cikkünk iránti nagy érdeklődést a szakemberek körében, de a brit és a külföldi sajtóban is több tényező magyarázhatja. Jól tudjuk, hogy a futball a világ legnépszerűbb sportja, nagyszámú hivatásos és amatőr játékossal, de igen jelentős a kedvtelésből rendszeresen futballozók száma is. A viszonylag kevés tanulmányozott eset ellenére egyértelműen meg tudtuk állapítani, hogy idős, demenciában szenvedő egykori professzionális futballisták agyában megtalálhatók az úgynevezett krónikus traumás enkefalopátiára (az angol nyelvű szakirodalomban használt rövidítéssel: CTE) utaló jellegzetes elváltozások. Ennek a futballozók nagy száma miatt már népegészségügyi jelentősége is lehet. Ha megértjük az egész folyamatot, ez az információ az Alzheimer-betegség jobb megértéséhez is hozzájárulhat.

– Melyek a most megjelent tanulmány legfontosabb megállapításai?

– A tanulmányunkban 14 idős futballista szerepel, valamennyien demenciában szenvedtek, memóriaproblémával és magatartási zavarokkal. Klinikus kollégánk, dr. Don Williams a betegeket 1980 és 2010 között követte a walesi Swansea időskorúakra szakosodott pszichiátriai központjában. A tanulmány résztvevőinek átlagos labdarúgó-pályafutása több mint húsz év volt. Valamennyien jól fejelő játékosok voltak. A tizennégyből hatnak volt egy, a játék során elszenvedett eszméletvesztéssel járó fejsérülése. Nagyon fontos, hogy hat esetben a halál után az agy részletes és korszerű módszerekkel történő vizsgálatát is el tudtuk végezni a University College London Neurológiai Intézetének Agybankjában. A vizsgálatok során a hatból négy agyban, tehat az esetek kétharmadában találtunk a CTE-re jellegzetes mikroszkópos elváltozásokat. Ezeket a jelenségeket eredetileg demenciában szenvedő ökölvívók agyában írták le. Mind a hat esetben láttunk az Alzheimer-betegségre jellemző patológiai elváltozásokat is, ezért nem vonhattuk le azt a következtetést, hogy az életben diagnosztizált demencia egyértelműen a CTE következménye volt. Csupán azt mondhattuk, hogy a számos ismétlődő fejsérülés következményének tartható mikroszkópos agyi elváltozások megtalálhatók az általunk vizsgált labdarúgók kétharmadában. Ez nagyon jelentős arány, mivel ilyen elváltozások az idős kontrollcsoportokban csak mintegy tíz százalékban vannak jelen.

MTI/EPA/Miguel A. Lopes

– Melyik oldal kezdeményezte a kutatást, az idegtudomány szakértői vagy maga a futball világa?

– Még 1980-ban, a legelső eset keltette fel Don Williams érdeklődését az iránt, hogy van-e összefüggés a sokszor több mint két évtizedes labdarúgó-karrier során elszenvedett számos, többnyire enyhe koponyasérülés és a demenciabetegség kialakulása között. A betegek, de családtagjaik is pozitívan élték meg a kutatási program elindulását, hiszen számosan maguk is választ kerestek ugyanerre a kérdésre. A dolgozatban szereplők családtagjai dolgozatunk kéziratát még azelőtt megkapták, hogy közlésre benyújtottuk volna. Így megakadályozhatták volna, hogy publicitást kapjanak olyan klinikai adatok, amelyeket nem szerettek volna a nyilvánosságra bízni.

– Miért éppen ennek a hat egykori profi játékosnak az agyát térképezték fel? Hogyan választották ki a vizsgálat alanyait?

Ez nagyon fontos kérdés. Ebben a projektben az agyak vizsgálatát minden elfogultság nélkül, általunk nem befolyásolható körülmények határozták meg. Voltak olyan családok, amelyek nem járultak hozzá az agyboncoláshoz. Az ilyen típusú projektekben probléma lehet az is, hogy a betegek többnyire kórházaktól távol halnak meg. Emiatt nehéz megszervezni az agynak a halált követő első 24 órában kórházi boncteremben történő eltávolítását, majd a kutatólaboratóriumba való azonnali elszállítását, ami a későbbi vizsgálatok sikerének feltétele.

– Mennyire nehéz anyagi támogatást kapni az ilyen kutatáshoz?

– A költségek jelentősek voltak, ehhez támogatást a Drake Alapítványtól kaptunk. A klinikai adatok a brit nemzeti egészségügyi szolgálat (NHS) jóvoltábol ingyen álltak rendelkezésre. A jövőbeli, nagyobb esetszámra épülő vizsgálatok finanszírozására reményt ad, hogy a demencia kutatása ma kiemelt program Nagy-Britanniában. 250 millió fontos támogatással rövidesen országos projekt indul, amelynek központja intézetünk pályázatának sikere alapján a University College Londonban épül meg.

– Nem tűnik minden különösebb kutatás nélkül is magától értetődőnek, hogy ismétlődő és a lelátóról gyakran hatalmas erejűnek látszó fejelések vagy játékosok fejének összekoccanása több évtizedes pályafutás után nem múlik el nyomtalanul?

– Ez az összefüggés csak látszólag tűnik magától értetődőnek és nem tekinthető tudományos értékűnek addig, amíg megfelően kontrollált vizsgálatokból származó adatok nem támasztják alá. A mi adataink felvetik annak a lehetőségét, hogy kapcsolat van a futball során elszenvedett ismétlődő fejsérülések és a négy agyban látott CTE-nek megfelelő mikroszkópos elváltozások között. Mivel nem volt módunk esetleges egyéb környezeti vagy genetikai tényezők hatásának a vizsgálatára, óvatosan kellett értékelnünk az eredményeinket. Hosszú-hosszú vizsgálatokra lesz még szükségünk, hogy megállapíthassuk, van-e közvetlen ok-okozati kapcsolat az akár több évtizedig tartó labdarúgó-pályafutás és a CTE között. Genetikai kockázati tényezők kiszűrése mellett dokumentálnunk kell a játékosoknak a pályán kívül elszenvedett fejsérüléseit is, de fontosak lehetnek az alkohol- vagy kábítószer-fogyasztásra utaló adatok is.

– A tanulmány nyilvánosságra kerülése óta eltelt rövid idő alatt kaptak-e érdemi visszajelzést az angol futballszövetségtől (FA), ami arra utalna, hogy komolyan veszik a figyelmeztetést?

– A hivatalos angol futballvilág reakciói eddig pozitívak voltak. Tanulmányunk eredményeiről két héttel a közlés előtt személyesen tájékoztattuk az FA szakembereit és a Hivatásos Labdarúgók Szövetségének képviselőjét. Ez utóbbi szervezet internetes oldalán a kedvező értékelés mellett hangsúlyozzák a kutatások folytatásának fontosságát. Az FA már korábban elhatározta klinikai vizsgálat szponzorálását, és a BBC híre szerint az UEFA is támogat majd demenciakutatási programot.

– A futball nem az egyetlen kontaktsport, amelyben gyakoriak a fejsérülések. Szóba jött már vagy szóba jöhet a szabályok megváltoztatása?

– A CTE-t eredetileg ökölvívók agyában írták le, de rögbi-, amerikaifutball- és jégkorongjátékosoknál is tapasztaltak azonos mikroszkópos eltéréseket. Az elmúlt években az is kiderült, hogy ugyanilyen elváltozások találhatók meg egykor Afganisztánban vagy Irakban szolgálatot teljesítő és ott robbanásos, tompa koponyasérülést elszenvedett amerikai katonák agyában is. A mi kutatásunk szolgáltatta eddigi adatok önmagukban nem elégségesek a szabályok megváltoztatásához. Ami viszont nagyon fontos, hogy a sportvezetők, sportorvosok, de a játékosok maguk is komolyan vegyenek minden fejsérülést, és csak teljesen felépülve térhessenek vissza.

– Felmerülhet, hogy az ijesztő kilátások alapján gyerekek esetében akár be is tilthatják a fejelést?

– A kutatási adatok ennek elvárását nem támasztják alá, bár az Egyesült Államokban ezt a tíz éven aluliak esetében már megtették, a 11–13 éves korosztálynak pedig korlátozták. Nem szabad elfelejteni, hogy a gyerekek fejlődő agya fokozottan sérülékeny és az agyrázkódásból való teljes felépülésük hosszabb időt vehet igénybe, mint a felnőtteknél.

– Profitálhat-e a publicitásból a londoni Agybank, amelynek ön aktív kutatója? Olvasom a The Timesban, hogy George Cohen, az 1966-os világbajnok angol válogatott 77 éves védője halála után kész a tudomány rendelkezésére bocsátani az agyát, ha a családja nem ellenzi. A vb-győztesek közül Jackie Charlton, Nobby Stiles, Martin Peters és Ray Wilson is Alzheimerben szenved.

– A múlt nagynevű játékosainak felajánlásai arra bátoríthatják az aktív vagy a már visszavonult futballistákat, hogy csatlakozzanak jövőbeli, akár több évig is eltartó tudományos programokhoz. A mi agybankunk már eddig is számos nagyszabású tudományos programban vett részt, amelyek során csaknem kétezer neurológiai beteg és családjaik önzetlen támogatását élvezhettük.

– Mit tenne, professzor úr, ha nem neuropatológus, hanem becsvágyó fiatal hátvéd lenne? A jelentés olvastán hanyatt-homlok menekülne a pályáról?

– Semmiképp sem. Először is tudnám, hogy nincs olyan tudományosan alátámasztott adat, amely engem jelenleg erre késztetne. Arra is gondolnék, hogy egykori futballisták ritkábban szenvednek szív- és érrendszeri betegségekben, amelyek a demenciának is fontos kockázati tényezői. Az is biztos, hogy ha erre mód nyílna, önkéntesként részt vennék olyan kutatási programban, amely a több évtizedes játékos-pályafutás hosszú távú, nem kívánt következményeit kivánja megérteni.