Tények és tévhitek a vesekövességről

A vesekövesség tünetei (vesegörcs, vérvizelés, láz) ősidők óta ismertek. Természetesen minden kornak megvoltak a maga „biztos” módszerei a kövek kezelésére és megelőzésére. A magyar orvosi irodalomban már 1572-ből találunk leírást a kövesség megoldására (Lencsés György: Ars Medica). Hogyan jutottunk el a középkori vándor kőmetszők beavatkozásaitól a XXI. századi urológia módszereihez?

A vesék feladata a vizelet kiválasztása. A vizelet vízből és benne oldott anyagokból áll. Az egyensúly felbomlása esetén (tartós folyadékhiány, anyagcsere-betegségek, örökletes tényezők) a koncentrált vizeletben kristályok keletkeznek. Amennyiben ezek nem ürülnek ki, úgy növekedve kövekké válnak. A kőképződést anatómiai rendellenességek és betegségek, húgyúti idegentestek (pl. katéterek) is elősegíthetik. Összetevőik szerint a kövek sokfélék lehetnek. Magyarországon leggyakoribbak a kalcium-oxalát kövek (75-80%). Ezenkívül megemlítendő a struvit (fertőzéses kő), a húgysavkő és a cisztinkő. Mindkét nemben kialakulhat kő, de a férfiaknál gyakoribb. Az életkort tekintve a gyermekkortól az idős korig bármikor előfordulhatnak.

A kövek leggyakrabban a vesekelyhekben keletkeznek, és tünetmentesen növekednek. A vesekelyhekben levő kövek panaszt ritkán okoznak, leggyakrabban más okból végzett ultrahangvizsgálat derít rájuk fényt. Azonban a ny ugvó vesekövek „kimozdulása”, a húgyvezetékbe (uréter) jutása hirtelen és jellegzetes tüneteket okoz. Egyik oldali deréktáji, általában az alhas felé sugárzó görcsös fájdalom, amit hányinger-hányás kísérhet. A húgyhólyag közelébe érkező kő gyakori, sürgető vizelési ingert okozhat. A vizelet lehet véres. A láz már szövődményt, a kövesség és a húgyúti fertőzés együttes előfordulását jelzi.

A fájdalomcsillapító, görcsoldó gyógyszer bevétele ellenére nem múló vesegörcs ellátása sürgősségi feladat, az azonnali orvoshoz fordulás indokolt. A diagnózis felállításában legfontosabb szerepe az ultrahangnak van. Kiegészíthető röntgen- vagy CT-vizsgálattal. A beteget természetesen az érdekli, hogy hol, mekkora és hány darab köve van, és mikor szabadul meg tőlük. Az urológus ezenkívül arra figyel még, hogy az érintett veséből a vizelet szabadon el tud-e folyni.

Az uréterbe jutott és 5 mm-nél kisebb kövek nagy része spontán távozik. Az orvos feladata a fájdalomcsillapítás, a kőtávozás elősegítése és a szövődmények megelőzése, időbeni észlelése. A legveszélyesebb szövődmény a már említett láz és a veseelzáródás együttes előfordulása. Súlyos vérmérgezésre vezető állapot, azonnali beavatkozást, a vizelet katéteres elvezetését teszi indokolttá. Vizeletelvezetés lehet még szükséges, ha a kő nem távozik és a heves fájdalom sem csillapítható megfelelően.

Nyugvó vesekövek, kevés panaszt okozó és szövődménymentes uréterkövek esetén a beteg az orvossal együtt választhatja meg a kezelés módját és időpontját. Leggyakoribb eljárás, az ún. „testen kívüli lökéshullám-kezelés” (ESWL). Ennek során a beteg kb. fél órán át fekszik egy kezelőágyon, és a gép által keltett ütések a bőrén át a testbe hatolva, a kőre fókuszálva törik szét a követ. A törmelék ezután magától távozik. A kőtávozás akár heteket is igénybe vehet, de a legtöbb esetben ez már panasszal nem jár, a páciens akár a kezelés másnapján folytathatja megszokott életét. A kezelésre nem reagáló, vagy nagy méretű kövek esetén „kamerás” (endoszkópos) műtét jön szóba. Ez történhet igen vékony, hajlékony eszközzel a természet adta csőrendszeren (húgycső–húgyhólyag–húgyvezeték–vese) keresztül lézeres zúzással, vagy a bőrön képzett 1 cm-es seben át a vesébe juttatott vesetükröző eszköz (nefroszkóp) segítségével. Ezek a beavatkozások néhány napos kórházi tartózkodást igényelnek.

A leggyakrabban előforduló kalcium-oxalát kövek egyetlen bizonyítottan hatásos megelőző módszeres a rendszeres és bőséges folyadékfogyasztás. Különösen figyelni kell erre fokozott folyadékvesztés esetén (kánikula, sportolás, lázas betegség). A húgysavkövek gyógyszeresen oldhatók, további kialakulásuk gyógyszerrel és fehérjeszegény diétával megelőzhető. Kőürítőknél fontos a rendszeres vizsgálat, mert emelkedett a kockázata az ismételt kőképződésnek. Ha esetleg megelőzni nem is sikerül az újabb követ, de időben felismerve és kezelve a panaszok és a szövődmények kivédhetők.

A vesekövek vonatkozásában még ma is gyakran találkozunk olyan javaslatokkal, ami a vesekövek keletkezésének és a betegség lefolyásának ismeretében nem állják meg a helyüket. Például: Vesegörcs esetén igyunk sokat, a vízlökés segít a kőtávozásban!” A vesegörcs nem más, mint a kő által beszűkített húgyutakban az akadályozott vizeletürülés következtében kialakult vizeletpangás okozta üregrendszeri telődés, feszülés, simaizomgörcs. A vizelet útja a vesékből lefelé egyirányú. Ha a kő az utat elzárja, nincs az a folyadékmennyiség, ami akkora nyomást hozna létre, hogy a kő ettől gyorsabban távozna. Épp ellenkezőleg! A telődő üregrendszer fokozódó nyomása még nagyobb fájdalmat okoz. A természetnek szerencsére „van esze”, a vese károsodását megelőzendő a feszülő vesében átmenetileg leáll a vizelettermelés és az aktív simaizom működés. Ez lassítja a kőtávozást. A helyes teendő: görcs esetén ne igyunk, panaszmentes állapotban pedig egyenletesen elosztott, normális mennyiségű folyadékbevitellel segítsük a kőtávozást.

Ugyancsak tévhit, hogy a lépcsőzés, ugrálás, macskaköves úton a busz hátsó ülésén utazás segíti a kőtávozást. Az uréterekben levő kövek a húgyvezeték falának simaizomzata által gyakorolt aktív izommunkának (perisztaltika) köszönhetően távoznak. Akár fejen is állhatunk, a kő a húgyhólyag felé fog távozni.

Szintén hamis az az állítás, hogy akinek köve volt, kerülnie kell a tejet, tejterméket. A tévhit alapja az a megfigyelés, hogy a tejben és a kőben is kalcium van. Egészséges anyagcseréjű emberekben azonban a táplálékkal bevitt kalcium felszívódása és hasznosulása jól szabályozott. A normális mennyiségű tejtermék fogyasztása nem emeli meg kórosan a vér kalciumszintjét, nem vezet vesekő kialakulásához. Sőt a bélben megköti a másik kőalkotó anyagot, az oxalátot, és így az nem szívódik fel, a széklettel kiürül. A kalciumbevitel megszorítása nem előzi meg a kövek kialakulását, hanem a szervezetet arra kényszeríti, hogy máshonnan mozgósítsa a kalciumot: a csontokból – mondta el a 168 Óra Praxis rovatának Dr. Fazakas Zsolt urológus, a Budai Magánorvosi Centrum szakembere.