Sztálin asszonyai

Több mint hatvan év telt el Joszif Sztálin halála óta, de a hajdan rettegett diktátor életének nagyobb és kisebb mozzanatai – köztük a Nagy Vezér nőügyei – azóta is foglalkoztatják a közvéleményt. Harcostársa és jobbkeze, a matuzsálemi kort megért volt külügyminiszter, Vjacseszlav Molotov élete alkonyán úgy nyilatkozott róla: sikere volt a nőknél.

2016. április 27., 12:23

Kulcsár István

A tifliszi Szent Dávid-székesegyházban 1906-ban esküdött egymásnak örök hűséget a 27 éves Joszif Dzsugasvili és a nála hat évvel fiatalabb Kato Szvanidze, akinek bátyjával a vőlegény korábban együtt tanult a papi szemináriumban. A menyasszony tiszteletbeli örömapja az ugyancsak grúz Miha Chakaja volt, aki később karriert csinált, három évtized múlva a Kommunista Internacionálé végrehajtó bizottságának tagja lett. Az ara családja kevésbé volt szerencsés. Kato nővérével, bátyjával és annak feleségével a nagy terror éveiben az NKVD végzett Sztálin utasítására, de legalábbis nem a vezér jóváhagyása nélkül. Kato 1907 decemberében tbc-ben meghalt. Temetésén Sztálin a fájdalomtól eszét vesztve ugrott utána a sírgödörbe. Ebből a házasságából született fia, Jakov, aki a második világháborúban, máig sem teljesen tisztázott körülmények között, német hadifogságban halt meg.

Az ezután következő évtized nagy részét a bolsevik forradalmár száműzetésben töltötte, de többször is megszökött. Egyik kényszerlakhelyén nemzett egy Pasa nevű leányt egy Mihajlovszkaja nevű asszonynak. Erre több közvetett bizonyíték is van. A legfőbb: Sztálin haláláig a személyes iratai között őrizte e leánya gyermekkori fényképeit, amelyeket egy rokon próbált 1938-ban eljuttatni hozzá az NKVD-n keresztül. (A rokon ezután egy délelőtt távozott moszkvai lakásáról, és többé senki sem látta.)

1910-ben Sztálint egy Szolvicsegorszk nevű Arhangelszk közeli településre száműzték. Itt került közel egy Matrjona Kuzakova nevű ötgyermekes, férjes asszonyhoz, aki fiút szült neki. Apja erről a gyermekről sem feledkezett meg. Konsztantyinnak, a fiúcskának, akárcsak Pasának, koromfekete volt a haja, ami oroszoknál – a grúzoktól eltérően – csak kivételesen fordul elő. Konsztantyin Kuzakov a harmincas években a moszkvai pártközpontban dolgozott, és amikor egy épp aktuális „tisztogatás” alkalmával az NKVD rá akarta tenni a kezét, Sztálin leállította őket.

Két évvel később, két száműzetés között, a pártban Koba néven ismert későbbi főtitkár Szentpéterváron élt illegalitásban, Vjacseszlav Molotovval egy lakásban, és ez alkalommal lecsapta elv- és lakótársa kezéről annak Maruszja nevű kedvesét. (Forrás: Molotov időskori visszaemlékezései.)

1913-ban a cári hatóságok Kelet-Szibériába, a Jenyiszej alsó folyása menti isten háta mögötti kis faluba, Kurejkába száműzték Sztálint. Egy Pereprigin nevű parasztcsalád házában talált otthonra. Hamarosan elcsábította a háziak tizennegyedik életévét még be nem töltött kislányát, Ligyiját. Amikor Laletyin, a helyi csendőr liliomtiprásért eljárást akart indítani ellene, a gyanúsított megígérte, hogy mihelyt a leány eléri a nagykorúsági küszöböt, feleségül veszi. Ebből a viszonyból két gyermek is született. Az első még csecsemőkorában meghalt, a másodikat utóbb nevére vette Ligyija későbbi férje. Mint látható, Sztálin nem teljesítette a csendőrnek tett ígéretét, s erről a gyermekéről nem gondoskodott. Erre a históriára akkor derült fény, amikor Sztálin halála után Nyikita Hruscsov utasítására gyűjteni kezdték az elhunytat kompromittáló tényeket. A Pereprigina-történetet 1956-ban a KGB szabályos feljegyzésben juttatta el a párt vezetőihez, ők úgy döntöttek, hogy elállnak a dokumentum publikálásától.

1917-ben, a cári rendszer megdöntése után Sztálin Szentpétervárra utazott, és egy ideig ismét bujkálnia kellett. Néhány hónapig Szergej Allilujev bolsevik munkás lakásában élt, ott kezdődött románca a házigazda akkor tizenhat éves, nála huszonkét évvel fiatalabb leányával, Nagyezsdával, és 1919. március 24-én hivatalosan is házasságot kötött vele. Nagyezsda Allilujeva, aki nem vette fel férje nevét, a következő években Lenin titkárságán, később egy kulturális folyóirat, majd a Pravda szerkesztőségében dolgozott. 1929-ben az úgynevezett Ipari Akadémián tanult. Évfolyamtársa volt Nyikita Hruscsov, akit ő mutatott be a férjének, s ezzel kezdődött el a Sztálin utódjává lett politikus karrierje.

Sztálin és Allilujeva házasságából két gyermek született: Vaszilij, aki már huszonéves korában repülőtábornok lett és elitta az eszét, valamint Szvetlana, aki másfél évtizeddel atyja halála után disszidált. Előbb az Egyesült Államokban, majd Nagy-Britanniában telepedett le, és két könyvet is közreadott apjáról, illetve a hazájában uralkodó állapotokról. Édesanyjuk, Nagyezsda Allilujeva az 1932. november 9-re virradó éjszaka, állítólag egy férjével lezajlott durva veszekedés után, pisztolyával szíven lőtte magát. (Valószínűleg így történt. Halálának okáról és módjáról ugyanis több verzió is van. Búcsúlevelének nincs hiteles példánya; a hivatalos közlemény pedig nem tett említést öngyilkosságról.) Sztálin dühösen fogadta halálhírét („hogyan tehetett velem ilyet?”), de annyira, hogy még a temetésére sem ment el. Sírjára azonban márványból készült emlékszobrot állíttatott. A következő években állítólag rendszeresen felkereste a sírt, és órákat töltött előtte egy padon ülve.

A harmincas és a negyvenes években Moszkvában különféle pletykák jártak Sztálin újabb nőügyeiről, többek között Marina Szemjonovával, az orosz balett csillagával hozták hírbe, jóllehet ilyesmiről nem volt tanácsos társaságban beszélni. Különösen tartotta magát az az „értesülés”, hogy Vera Davidova, a Bolsoj Tyeatr primadonnája a szeretője. Már Sztálin halála után az énekesnő cáfolta ezt, azt állítva, hogy Joszif Visszarionovics valóban „ajánlatot tett neki” (értsék, ahogyan akarják), de ő visszautasította.

A náci sajtó előszeretettel terjesztette, hogy Sztálin harmadszor is megnősült, és Lazar Kaganovicsnak, a legfelsőbb szovjet vezetés akkor már egyetlen zsidó tagjának a húgát, Rozát vette feleségül. Ilyen nevű nő azonban – mint később bebizonyosodott – nem is létezett.

Hruscsov visszaemlékezéseiben szerepel egy bizonyos Alekszandra Nikasidze, az állambiztonság őrnagya, aki, amellett hogy ellátta Sztálin háztartásának vezetését, Berija megbízásából jelentett is a vezérről. Állítólag a nőt közelebbi kapcsolat fűzte a „célszemélyhez”. Az utóbbi vonatkozott arra a Valentyina nevű asszonyra is, aki később lett Sztálin házvezetőnője. Róla Molotovtól Szvetlana Allilujeváig mindenki csak jót mondott. 1953. március 1-jén ő vette elsőként észre, hogy Sztálin elveszítette az eszméletét, és állítólag ő volt az egyetlen ember, aki őszintén meggyászolta.

40 éve egy török fiatalember majdnem megölte II. János Pál pápát. Bár a tettes, az akkor 23 éves Mehmet Ali Agca egészen 2010-ig börtönben ült, az indítékára máig nem derült fény, egymásnak ellentmondó vallomásai közül egyik sem volt bizonyítható.