Szenzációs felfedezés
– Igen – állítja Mark Griffith botanikus és történész. Az általa talált 1598-as kiadású, The Herball című, növényekről szóló könyv borítóján nem mást látunk, mint a világhírű angol bárd, William Shakespeare – egyetlen eddig ismert – még életében készült portréját.
A Country Life című magazin az évszázad irodalmi felfedezésének tartja a The Herball című kiadvány címlapját.
A 16. században megjelent botanikuskönyvből összesen mintegy tíz példány maradt fenn. A borítóján látható metszet, amely egy harmincas éveiben járó, római öltözetben ábrázolt, bajuszos, szakállas, fején babérkoszorút viselő férfit ábrázol – Griffith bizonyítása alapján – William Shakespeare „virágzó férfikorában” készült arcmása.
Napjainkig csupán kettő igazoltan autentikus portréját ismerjük az angol drámaírónak, ám mindkettő 1616-ban bekövetkezett halála után készült. Az egyik a híres kopasz férfi a nagy, széles, fehér gallérral, amely az első, 1623-as fólióról származik. A másik egy emléktábla Shakespeare szülővárosának, Stratford-upon-Avon egyik templomában.
Ha Griffith jó nyomon halad és a rajzon valóban a harmincas évei elején járó Shakespeare-t látjuk, akkor a kép készültének idejében már megírta a III. Richárdot, a IV. Henriket, de még a Hamlet, az Othello, a Lear király és a Macbeth előtt állt, melyeket az 1600-as évek elejére datálnak.
A kép megfejtéséhez bonyolult Erzsébet-kori kódokat kellett megfejtenem – meséli a történész a The Guardiannak. Négy férfi látható a borítón, akikből hármat könnyű volt felismerni: John Gerard, a történész kutatásának fő tárgya, Rembert Dodoens, ismert flamand botanikus, valamint Erzsébet királynő kincstárnoka, Lord Burghley. Ám a negyedik alak több fejtörést, több munkát adott.
Számos nyomból, beleértve egy nyílhegyet, egy különös virágot, egy W betűt és egy, a korabeli arisztokrácia által kedvelt rejtvényt, Griffith arra a következtetésre jutott, hogy a képen látható férfi csakis Shakespeare lehet.
Természetesen a tudósnak nem sikerült mindenkit meggyőznie. Michael Dobson, a Birminghami Egyetem Shakespeare Intézetének igazgatója kételkedik, Jonathan Jones művészeti kritikus „jól hangzó ostobaságnak” nevezte a felfedezést.
Ám Griffith meggyőződése rendíthetetlen. – Nem feltételezésről van szó, nem arról, hogy ő lehet Shakespeare; ez algebra, matematikai egyenlet – nyilatkozta. Az értelmezés a nézőn múlik, vagy ahogy Shakespeare írta az Antonius és Kleopátrában:
„A természet titkos könyvét lapoztam, s értem kissé.”
(Fordította: Vas István)
Találkozzunk a
Facebookon is!
