Őssejtkutatás

Az Őssejtkutatások Nemzetközi Szervezete (The International Society for Stem Cell Research, ISSCR) 2008 decemberében betegtájékoztatót adott ki, amelyben ismerteti: mit lehet és mit nem, mire kell figyelnie annak, aki őssejtterápiát szeretne kapni. Ezt azért tartották szükségesnek, mert világszerte megjelentek olyan intézmények, amelyek sok pénzért a legkülönfélébb betegségek gyógyítását ígérik őssejtekkel.

Mindenekelőtt felhívják a figyelmet arra, hogy a legtöbb őssejtterápiás beavatkozás még csak kísérleti stádiumban van, és bizony előfordulhat, hogy a beavatkozás eredménytelen vagy akár káros hatású lehet. A tájékoztató felhívja a figyelmet arra is, hogy kezelés előtt a betegnek beleegyező nyilatkozatot kell aláírnia, amelyből ki kell hogy derüljön: pontosan mi fog történni vele, ennek mi lesz a várható eredménye, illetve, hogy az alkalmazott kezelési eljárásnak milyen veszélyei vannak.

A tájékoztató szerint érdemes meggyőződni arról, hogy a preklinikai vizsgálatok eredményeit publikálták-e, a kísérleteket a terület más szakértői is tesztelték-e, a kezelést jóváhagyta-e valamelyik független ellenőrző bizottság, és a szolgáltatóknak van-e engedélyük valamelyik nemzeti vagy területi illetékes bizottságtól a módszer gyógyításban való alkalmazásához.

És hogy mikor kezdjen a beteg gyanakodni? Nos, a tájékoztató szerint gyanús, ha a kezelés felajánlói más betegek ajánlásaira hivatkoznak, ha többféle betegséget kezelnek ugyanazzal az őssejttípussal, ha az őssejtek eredete és a beavatkozás kivitelezésének módja nem teljesen tisztázott, ha azt állítják, hogy a beavatkozás kockázatmentes, illetve ha a kezelés nagyon költséges, vagy rejtett költségek vannak.

A gyógyító gyakorlatba elfogadott módszerként a mai napig egyetlen őssejt-átültetéses módszer került át: a hematopoietikus, vérképző őssejtek átültetése. Ezek a csontvelőben, illetve vérben található őssejtek termelik folyamatosan újra a különféle vérsejteket. Ha azonban ezek a sejtek hibásan működnek – például rosszindulatú elváltozás vagy veleszületett immunhiányos állapotok esetében –, sokszor csak az segít, ha az őket újratermelő őssejteket „lecserélik”.

Az eljárás bonyolult, és sok veszélye van. Meg kell keresni a szövetazonos őssejtekkel rendelkező donort, ám a beteg a beültetés után, amíg a vérképzés nem indul meg, immunológiailag védtelen lesz, ezért egy enyhe fertőzés is halálos lehet számára, sőt, a beültetett vérképző őssejtekből kialakuló immunsejtek is megtámadhatják a beteg szervezetét. A betegek jelentős része (70-90 százalékuk) a kockázatok ellenére is meggyógyul. Ma mintegy negyvenféle betegség esetében kínál lehetőséget a vérképző őssejtek átültetése (a köznyelvben csontvelő-átültetés).

Ez tehát a jelen. Más őssejtterápia még nem került át a hivatalos gyógyító gyakorlatba, bár sok helyen folynak kísérletek, és bizonyos esetekben már emberen is kipróbálnak egyes eljárásokat. Például úgynevezett mezenchimális őssejteket vagy bőrből nyert őssejteket a bőrfelületre juttatva serkentik a hámképződést.

Ugyanakkor fennáll a veszély, hogy közöttük vannak rákőssejtek is, amelyekből később bőrrák alakul ki. Ha viszont valakinek a bőre olyan nagy felületen megégett, hogy az életben maradására is kicsi az esély, ezzel a módszerrel megmenthetik az életét – abban a tudatban, hogy esetleg tíz év múlva kezelni kell a bőrrákját.

Ilyen gondokat vet fel az embrionális őssejtek beültetése is. Miközben valóban fantasztikus lehetőségeket ígérnek, még nem ismerjük pontosan a veszélyeket. Azt tudjuk – mivel minden sejtünk belőlük származik –, hogy lehetnek közöttük olyan őssejtek is, amelyekből később rosszindulatú daganatok keletkezhetnek. Arról azonban még fogalmunk sincs, hogyan válogathatók ki. Azt sem tudjuk, hogy eleve elkülöníthetőek-e, vagy valamilyen környezeti hatásra indul rossz irányba a fejlődésük. Ha ma valakinek – mondjuk – az agyába embrionális őssejteket juttatunk, nem tudhatjuk, okozunk-e a beavatkozással agytumort.

Az egyik legnagyobb veszély a kilökődés. Tehát olyan őssejteket kell a beteg szervezetébe juttatni, amelyek ott megmaradnak. A szakértők szerint a felnőtt emberek testi sejtjeit bizonyos módszerekkel rá lehetne venni arra, hogy visszaalakuljanak olyan őssejtekké, amelyek az embrionális őssejtekre hasonlítanak. Így a beteg saját sejtjeiből lehetne a gyógyításhoz szükséges szöveteket előállítani, és nem állna fenn a kilökődés veszélye.

Az őssejtek azonban nagyon változékonyak. Fejlődésüket nagymértékben a környezetük szabja meg. A fejlődésre alkalmatlan, egyszerűen csak „felnőtt módon létező” vagy éppenséggel beteg szövetben az őssejtek igen ritkán pótolhatják az elpusztult sejteket. Életben maradásuk, fejlődésük iránya ma még megjósolhatatlan.

Az őssejtek két területen is nagyon ígéretesek. Az egyik: ha sikerül megoldani, hogy jól ellenőrizhetően éppen olyan sejtté fejlődjenek, amilyenre a kutatóknak szükségük van, akkor kiváló vizsgálati lehetőséget jelenthetnek például új gyógyszerek kipróbálására, és bizonyos betegségek kialakulásának a mechanizmusait is vizsgálhatják az őssejtek segítségével.

A másik terület az úgynevezett regeneratív, helyreállító medicina: ha sikerül az őssejtekkel kapcsolatos alapvető kérdéseket tisztázni, és a kutatók valóban kézben tudják tartani a folyamatokat, akkor a lehetőségek szinte végtelen tárháza nyílhat meg. Laboratóriumban már ma is rá tudják venni az őssejteket, hogy a legkülönfélébb szöveti sejtekké specializálódjanak. Ha kidolgozzák azokat a módszereket, amelyekkel ugyanezt az élő szervezetben is elérhetik (és tisztázzák a hosszú távú hatásokat is, hiszen az őssejtek nagyon sokáig megmaradnak a beteg szervezetében), akkor pótolható lehet a károsodott szívizom, az elzáródott erek, a Parkinson-kórosok hiányzó dopamintermelése, a cukorbetegek inzulintermelése, az izomsorvadásos betegek izma, helyreállítható lesz a sérült gerinc, az Alzheimer-kórosok memóriája vagy akár a megvakult emberek látása is!

Őssejtek segítségével egész szervek előállítása is elképzelhető. A tervek szerint elkészítenék a kívánt szerv vázát valamilyen szövetbarát anyagból, és rátelepítenék a beteg saját őssejtjeit. Megfelelő – a szervre jellemző – növekedési faktorokkal azután ezeket a sejteket arra késztetnék, hogy a szervnek megfelelő sejtekké specializálódjanak, és benőjék az elkészített vázat. Ezt ültetnék be a betegbe, ahol maga a váz felszívódna, és megmaradnának az alakját megformáló sejtek, vagyis a beültetett szerv.

A kutatók úgy gondolják: nincs beláthatatlan messzeségben, hogy mindez (a már említett számos kérdés tisztázása után) átkerülhessen az emberi gyógyítás mindennapos gyakorlatába. Tizenöt-húsz évre van talán szükség ahhoz, hogy teljesen átalakuljon a gyógyító gyakorlat ezeknek a módszereknek köszönhetően, és hosszabban, egészségesebben élhessünk majd.

Miközben a kutatók a világ számos laboratóriumában dolgoznak azon, hogy megteremtsék az őssejterápia valóban biztonságos és hatékony módszereit, sok helyen hirdetik: ők már ma is képesek egy sor betegséget – az autizmustól az Alzheimer-kórig – gyógyítani őssejtterápiával. Eseteket mutatnak be csodás gyógyulásokról, s azt állítják, olyasmit tudnak, amit a többi kutató még nem. És a világ minden részéről sereglenek a betegek a legkülönbözőbb betegségekkel: agyi sérülésekkel, izomsorvadással, Parkinson-kórral. Mindenféle kórral. A betegek beszámolói többnyire lelkesek, igazi tudományos közleményeket neves szaklapokban viszont nemigen találunk ezekről a helyekről, nem tudni, honnan származnak az őssejtek, hogyan adják be őket, milyen kísérő terápiákat alkalmaznak.

Mindenesetre az IRM (Institute for Regenerative Medicine – regeneratív, helyreállító gyógyászati intézet) nevű klinikát Barbadoson a kormány bezáratta, mert olyan hírek terjedtek el, hogy az ott alkalmazott terápiához egészséges csecsemőkből származó, ukrán eredetű őssejteket is alkalmaztak, bár a klinika tudományos igazgatója, Yuliy Baltaytis ezt cáfolta.

A klinika betiltása után Yuliy Baltaytis kijelentette: átmegy Európába, hogy ott folytassa ezt a munkát. Baltaytis doktor jelenleg a kaposvári IRM Magyarország nevű őssejtlabor főkonzulense. A labornak egyelőre nincs engedélye, hogy emberen végezzen őssejtbeültetést.

Számos őssejtterápiával foglalkozó intézmény működik Kínában. Egyikük igazgatója a Rutgers Egyetemen kutatta az őssejteket, mielőtt hazatért. A Neurorehabilitation and Neural Repair című szaklap egyik cikkének szerzői hét, nála kezelt beteget vizsgáltak meg a kezelés előtt, illetve követtek utána egy éven át.

A hétből ötnél súlyos szövődmények léptek fel (például meningitisz), és egyik betegnél sem tudtak objektív javulást kimutatni. Ráadásul, miközben az igazgató sokféle betegségre ajánlja az őssejtkezelést, minden beteget ugyanazokkal az őssejtekkel kezel.

Akárhogy nézzük is, ezeken a klinikákon emberkísérletek folynak, csak éppen a betegek finanszírozzák őket. Akiknek, ha szerencséjük van, a kezelés javulást hoz, ha nincs, akkor esetleg semmilyen vagy negatív eredményhez vezet. És még az is lehet, hogy a pillanatnyi javulásért valamilyen sokkal rosszabb hosszú távú hatással (például rosszindulatú daganat kialakulásával) kell majd fizetniük később.