Mégiscsak megépítik Sztálin halálvasútját
Oroszország sarkköri területein egy elfeledett, teljesen feleslegesen elkezdett, majd befejezetlenül hagyott vasútvonal maradványai húzódnak. Az iszonyatos költségekkel és még iszonyatosabb emberi áldozatok árán fel sem épített Transzpoljarnaja Magisztralon (Sarkkörön-túli Fővonalon) a gulágok lakói dolgoztak. Sztálin álmát kellett volna megvalósítaniuk, a Szovjetunió legészakibb területeit bekapcsolniuk a vasúti vérkeringésbe.
A befejezetlen, eredetileg 1200-1300 kilométeresre tervezett halálvasútból még 700 kilométernyi sem készült el. A Komi Autonóm Köztársaságban lévő Intától Szalehardon át a Jenyiszej folyóig, Igarkáig húzódott volna a Transzpoljarnaja Magisztral - írja az
Origo.A vonallal Szalehard és Igarka, vagyis gyakorlatilag a két hatalmas szibériai folyam, az Ob és a Jenyiszej között teremtettek volna vasúti összeköttetést. Az egyetlen szakasz, amely folyamatosan működőképes volt, az Obtól nyugatra húzódik, de az Obon átívelő híd sosem készült el Szalehard felé. (Ezt a nyugati szakaszt kezdték a legkorábban, még a negyvenes évek elején építeni.) Az Ob nyugati oldalán lévő Labitnangiig jutott csak el ez a máig használatos vonal.
Szalehardtól kelet felé az 501-es számú szovjet kényszermunkatábor lakói kezdték építeni 1949-től a Sarkkörön-túli Fővonalnak az Obtól a Jenyiszejig tervezett leghosszabb szakaszát. Az ellenkező irányból, a Jenyiszejtől, vagyis Igarka felől az 503-as gulág dolgozott a vasúton.
Becslések szerint százezernyi gulag-fogoly dolgozhatott a vasúti építkezésen, közülük alighanem ezrek estek áldozatul a munkának. A BBC viszont 300 ezer egykori rabról ír, akiknek az egyharmada eltűnhetett, meghalhatott az építkezés során. A szalehardi múzeum egykori igazgatója szerint a pontos számokat lehetetlenség kideríteni.
A vasútépítés értelme utólag igencsak megkérdőjelezhető: 1953-ban ugyanis, Sztálin halála után leállították az egész építkezést. Félbe maradt a munka, évtizedekig csak pusztult, kihasználatlanul állt a létesítmények nagy része. A fagy és az eleve gyenge kivitelezés miatt számos helyen tönkrement, a tundrába süppedt a pálya. Aztán amikor az acél ára megemelkedett, a síneket szervezetten szedték fel, máshol pedig a megépített hidak mentek tönkre.
A vasútnak két szakasza üzemel manapság: Novij Urengoj környékén nagyjából a középső részen haladnak vonatok (ide csatlakozik a jamburgi földgázlelőhelyekre vezető mellékvonal), illetve a már említett, Obtól nyugatabbra eső szakasz. Ez utóbbi Labitnangit köti össze a hírhedt Vorkutával, ahol szintén sok kényszermunkás dolgozott egykor. Az újabb tervek szerint ugyanakkor Nadim és Szalehard között mégiscsak most megépül a vasút, ez a projekt 2010-ben kezdődött, és talán 2014-ig tart majd. Egy híd is megépülhet az Obon át, így Labitnangi és Szalehard között is összeköttetést teremtenek.
