Keleti nyitás
„Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az.” Mert befogadtattak.
Az én apám székely atyai és bajor anyai ősök sarja, anyám családjának őse a Buda felszabadítására érkezett seregnek tagja, valahonnan a Szászföldről, aki az ostromnál megsebesült, és egy Ursula nevű óbudai polgárleány odaadó ápolásának köszönhetően maradt életben. És Magyarországon. Unokája már a jakobinus összeesküvés részese lett, aki fiát Gyulára menekítette, ahol a család máig él.
Abban a városban, amely a törökdúlások nyomán csaknem teljesen elnéptelenedett, ahová a Wenckheim család Szászországból és a Felvidékről telepített gazdasági bevándorlókat. Ahol ükapám a ma is Német-Gyulának nevezett városrész elöljárója volt 1848-ban. Gyulán, ahol a Nuszbekek hidat, templomot és palotákat építettek (mint a Garrennek). Mert befogadtattak. Gyulán, ahol a mai napig is van Románváros nevű rész.
Ma Tállyán élek, amely nevét is azoktól a gazdasági bevándorlóktól kapta, akiket IV. Béla hívott be Valloniából és Itáliából, hogy az elnéptelenedett országrészt benépesítsék, a bozótot kiirtsák, és a kipusztult szőlőket újratelepítsék (taille n fn = irtás, vágás, metszés). Önmagukat nevezték úgy: Cou rouge (vörösnyakú), ami a napon való egész napos kapálásnak az eredménye (l. pl. Kórozs Lajos). Azóta virul Tokaj-hegyalja, a világhírű borvidék (Tállya, Olaszliszka, Bodrogolaszi). Mert befogadtattak.
Elnéptelenedésünk nem állt meg. Vannak gazdasági menekültjeink. Nem is kevesen. Nem befelé, kifelé! Elmenekültek gazdaságilag vagy félmilliónyian.
Vannak olyanok is, akik befelé vándorolnak gazdaságilag. Fejenként 300 ezer euróért (letelepedési államkötvény). Nevezhetjük őket gazdasági menekülteknek is. Akik azonban nem a gazdaság elől menekülnek, hanem az adóhivatalok elől, és a gazdasági lehetőségért jönnek, 300 ezer eurónyi pénzért. Ez a Hatalom által szabott mai ára a legendás magyar (krisztusi) vendégszeretet elárulásának (1 ezüstpénz = 10 ezer euró).
Elnéptelenedésünk mai veszélyjelzője az elnéptelenedő falvak növekvő száma. Néhány éve Gyűrűfű volt az első ilyen „híresség”. Ma már sokkal több van. És egyre több lesz.
Keleti nyitásunk ne legyen csak ablak vagy a Hatalom devizakövezett egyirányú utcája. Engedjünk be egy falura való, keletről érkező derék családot abba a mára teljesen néptelen, valahai magyar faluba, amelynek Derenk (Szögliget – BAZ) volt a neve. Ahol ma már egyetlen emberfia lakos nincs.
Adjunk nekik esélyt, adjunk nekik lehetőséget, hogy életüket újrakezdhessék ismeretlen, idegen, de barátságos környezetben. Adjunk nekik segítséget. Adjunk nekik reményt, hogy van még emberség ezen a Földön. Legalábbis mifelénk, Európában, ha már a valahai legendás Keleten mostanában nincs.
Mutassuk meg!
Mit is? Azt, ami mindannyiunkban megvan.
Az igazi emberséget.
Kuthi Csaba, Tállya
