Gyerektömegsírt találtak Írországban
Átfogó vizsgálatot rendelt el Írország kormánya csütörtökön annak kiderítésére, hogy miként bántak a katolikus otthonokban, menhelyeken a leányanyák gyermekeivel a húszas és hatvanas évek között. A nyomozás oka az, hogy mintegy nyolcszáz csecsemő és kisgyerek csontvázára bukkantak a nyugat-írországi Tuam település egy hajdani katolikus zárdájának közelében.
„Nem túlzás azt mondani, hogy förtelmesen bántak a leányanyákkal és gyermekeikkel. Ha ezt az ügyet nem kezeljük megfelelően, akkor Írország lelke sok tekintetben olyan jelöletlen sírba kerül, amilyenben a leányanyák gyermekei végezték” – mondta Enda Kenny ír miniszterelnök a parlamentben.
Charles Flanagan gyermek- és ifjúságvédelmi miniszter közölte, hogy ki akarja deríttetni, miért volt az átlagosnál jóval nagyobb a halandósági ráta az ilyen katolikus szeretetotthonokban, milyen volt a zárdák temetkezési gyakorlata, megalapozottak-e azok a vádak, melyek szerint történtek törvénytelen, kierőszakolt gyermek-örökbeadások, megkapták-e a gyermekek a szükséges általános védőoltásokat – írja az Index.
Az ír kormány statisztikái szerint a harmincas és hatvanas évek közötti időszakban gyakran ötször nagyobb volt a gyermekhalandóság a házasságon kívül születettek körében, mint a törvényes frigyek szülötteinél.
A tuami apácazárda 1925 és 1961 között fogadott be megesett leányanyákat, akiknek cserében szolgálóként kellett dolgozniuk az állam pénzügyi támogatását élvező zárdában. A tömegsírt már 1975-ben felfedezték helyi lakosok, amikor a gödröt fedő betonlapok eltörtek, ám egészen mostanáig azt gondolták, hogy a betonteknőben olyan emberek csontjai vannak, akik az 1840-es években, a nagy éhínség miatt haltak meg.
Catherine Corless történész nemrégiben azonban vizsgálódni kezdett és arra jutott, hogy a zárda víztisztítója tömegsírként szolgált. A szakember a feljegyzések tanulmányozása alapján azt állítja, hogy 796 gyermek – zömmel csecsemő – halt meg a tuami zárdában, és a jelek szerint a gyerekek közül sokan alultápláltság, tüdőgyulladás, tuberkolózis vagy bántalmazás miatt vesztették életüket.
Írországban tíz hasonló leányanyamenhelyként is szolgáló zárda működött a hatvanas évekig. Az ír társadalom még a nyolcvanas években is annyira rosszallóan tekintett a „megesett” hajadonokra, hogy sokan közülük – családjuk nyomására – kénytelen voltak titokban örökbe adni gyermeküket.
„A családok attól féltek, hogy kiderül a dolog a szomszédok előtt. Akkoriban a házasságon kívüli terhesség volt a legszégyenletesebb bűn, melyet nő elkövethetett, pedig sokan nemi erőszak miatt estek teherbe” – mondta a történész Corless.
