Csontok kovácsai – kiropraktika

Bevezetés

Valójában az alternatív medicina fogalmai – a különféle rezgések, hullámok, sugárzások, energiák, frekvenciák, kvantumok és interferenciák – a tudománytól független értelmezést kaptak. Új jelentést és hangsúlyt nyertek olyan köznapi kifejezések is, mint a természetesség, a harmónia és az egyensúly, melyek egyébként mind tartalom és mértékegység nélküli fogalmak, ezért tudományos módszerekkel nem is tesztelhetők.

Annak idején senki nem hitt Giordano Brunónak, Galileinek és Semmelweisnek, mégis megváltották a világot. Az igazság ugyanis előbb-utóbb győzedelmeskedik, még ha máglyahalált, börtönt vagy gúnyt és megvetést kell is vállalni érte – hadakoznak melldöngetve az alternatív gyógyászat hívei.

Hitük szerint „tudományuk” jelenleg ugyanolyan szembeszéllel küzd, mint amilyennel a hős tudósok szembesültek annak idején. Az ezoterikus energiák igenis léteznek, csak a tudomány szemellenzős képviselői gátolják az igazság feltárását. E felfogásban az a bökkenő, hogy egyetlen történelmi példa sem hozható fel arra, amikor néptömegek védték volna meg sikeresen a tudomány igazát a szakma képviselőivel szemben. A miszticizmus még soha nem nyert csatát a józan ész ellenében, ennek fordítottjára viszont számtalan példát találhatunk. Ebben az írásban az irracionalizmust az alternatív gyógyászat egyik ágában, a kiropraktikában tárjuk fel.

Mottó: „A kiropraktika egy tudomány, filozófia és művészet, mely a test belső öngyógyító működésével, erejével foglalkozik, az agy, a test és a gerinc összefüggésével, és ennek az összefüggésnek a gyógyulásra és egészségmegőrzésre való hatásával. Egy gyógymód, mely a test strukturális egységének karbantartására helyezi a hangsúlyt. Egy konzervatív gyógymód, mely nem alkalmaz gyógyszeres és műtéti beavatkozást. Egy módszer, mely gyógyít, karbantart és elősegíti a helyes működést, hogy az összes sejtben a rezgések a megfelelő frekvenciáján működhessenek” – ismeretlen szerző.

Kiropraktika

Az alternatív medicina ezen ágát az energiagyógyászathoz sorolhatjuk, hiszen eredetét tekintve a test életerejét hivatott karbantartani. A kiropraktika egyike a legdinamikusabban fejlődő alternatív gyógymódoknak. A csontkovácsok az USA, Kanada és Ausztrália egészségügyi rendszerének mára nélkülözhetetlen szereplőivé váltak, de Európában, közte hazánkban is egyre nő a befolyásuk.

Daniel David Palmer, a kiropraktika alapító atyja a 19. század vége felé újraértelmezte az egészség és betegség fogalmait. Palmer szerint a betegségek 95 százalékát a csigolyák elmozdulása (szubluxáció) okozza. Az általa bevezetett „vele született intelligencia” akadálytalan áramlásához ugyanis normális gerinc szükségeltetik.

Látható, hogy ez a gyógyítást célul kitűző irányzat nem a tiszta tudományosság bölcsőjében fogant, hiszen ilyesfajta átkeresztelt életerő-energiák nem léteznek, ezért nem is keringhetnek bennünk. Palmer megalkotta a neurokalométer nevű műszert, melynek darabjait szép summáért adta bérbe. A műszer természetesen az átverés része volt, hiszen nem mért semmi olyat, ami betegségekkel lett volna kapcsolatos. Be is perelték a bérlők, akik Palmer technikáját csak e műszerrel alkalmazhatták hitelesen.

A csontkovácsok módszere egyébként a gerincmanipuláció (igazítás), melynek során a „doktor” az úgynevezett nagy sebességű, alacsony amplitúdójú nyomástechnikát alkalmazza. Lefordítva, hirtelen nagy erővel ránt rajtunk egyet a csontkovács. A kiropraktika nem csupán gyógyít, hanem diagnosztizál is, sőt a betegségek megelőzéséhez is lehet előkezeléseket alkalmazni.

A hibás elméleti alapok ellenére nem zárhatjuk ki, hogy mégiscsak működik ez a technika. Nézzük, mit hoztak a hatásosságot vizsgáló tanulmányok. Először is a nem gerinccel kapcsolatos bajok, például asztma, szívbetegség, süketség, fertőző betegségek esetén a terápia egyértelműen hatástalannak bizonyult, csakúgy, mint a nyakfájás esetében, ahol a beavatkozások zöme nem hozott javulást.

A derékfájásnál azonban a korábbi összegző adatok szerint a kiropraktika hatékonysága megközelítette a hagyományos terápiákét. A későbbi szisztematikus vizsgálatok, melynek során a hozzáférhető publikációk adatait elemezték, ezt a pozitív hatást sem tudták megerősíteni.

Az úgynevezett Cochrane-szemle is ugyanezt hozta ki a kiropraktika deréktáji fájdalmakra való hatását illetően: alig valami, ha egyáltalán. Akad egy-két egyéb bibi is. Az egyik az, hogy, bár kis gyakorisággal, de a kiropraktika módszere komoly egészségügyi problémákhoz is vezethet. A hirtelen rángatások miatt ugyanis a csigolyaverőér (arteria vertebralis) megsérülhet, melynek nyomán vérrög képződhet, ami ha órákkal vagy napokkal később elszabadul, elzárhatja az eret, s ezzel szélütést, vagy súlyosabb esetben halált is okozhat.

Több ilyen esetre is fény derült. Törések és húzódások is lehetnek a kezelés következményei. Ráadásul az amerikai csontkovácsok az indokoltnál több alkalommal kérnek röntgenvizsgálatot – a feltételezések szerint a nagyobb haszon miatt –, aminek a hosszú távú hatásait még nem ismerjük. Egy további probléma, hogy a csontkovácsok a konvencionális terapeutáknál jóval drágábban dolgoznak.

A modern kiropraktika – George J. Goodheart által megalkotott – kineziológiaelmélete szerint a betegségek azonosíthatók az izmok megtapogatása révén. Az elméletet tesztelő kísérletek azonban nem igazolták vissza annak helyességét (nem keverendő a kineziológia tudományos ágával!). Az utóbbi évek fejleménye, hogy a csontkovácsság két ágra szakadt, „ortodoxokra” és „haladókra” (mixerek). Az előbbiek folytatják az alapító atya szent miszticizmusán alapuló mindent gyógyítás tradícióját, a dezertőrök azonban egy pragmatikus irányvonalat kezdtek el követni: elhagyták a blabla metafizikát, s lemondtak arról az igényről is, hogy módszerük minden betegségre alkalmazható.

A „haladó” irányzat képviselői kizárólag a mozgásszervi problémákra fókuszálnak, és gyakran bevonják a főáramú orvoslás technikáit is, például testgyakorlatok, masszázs, fizikoterápia. Sokan közülük nem is fogadják el, hogy „tudományukat” az alternatív medicinához sorolják, szerintük a kiropraktika egy rendes gyógyító szakma.

Egy fontos probléma, hogy a csontkovácsok gyakran az oltások ellen buzdítják pácienseiket, sőt sokan az alternatív medicina más ágait illetően (például akupunktúra) is praxist folytatnak.

Mindent összevetve: semmiképp nem érdemes csontkovácshoz menni, ha nem mozgásszervi bajunk van vagy ha a nyakunk sajog. Ha a hátunk fáj, és a gyógyulás mellett ezoterikus élményekre is vágyunk, akkor megkockáztathatjuk a kiropraktikát, de tartsuk észben, hogy nagyobb rizikót vállalunk, mintha „sima” orvoshoz vagy gyógymasszőrhöz mennénk, sőt az a veszély is fennállhat, hogy egy kezdődő komoly betegségünk marad észrevétlen. Nehéz megítélni, hogy örvendetes-e vagy inkább tragikus, hogy nálunk a kiropraktika orvosi diplomához kötött.