Az örök élet titka

Alekszandr Haljavkin biokémikus, gerontológus szerint az öregedés annak az eredménye, hogy a sejtek önmegújító rendszere olyan feltételek között működik, amelyek nem kedveznek a maradéktalan önmegújításnak. Ebből pedig arra is lehet következtetni, hogy a külső környezeti hatások értő összeválogatásával és alkalmazásával az élettartam elméletileg bármeddig meghosszabbítható. A természetben léteznek olyan egysejtű és többsejtű organizmusok, amelyek egyes példányai egyáltalán nem öregednek számukra optimális ökológiai környezetben, de mihelyt az életfeltételek eltérnek az optimálistól, a szervezet fiziológiai rendszereinek öregedése felgyorsul.

A külső környezet rendkívül bonyolult, és egyelőre nincs lehetőség az összes tényező hatásának felmérésére és értékelésére, de néhány tényező öregedéslassító képessége már ismert. Ilyen – mondja az orosz tudós – az ionizáló sugárzás, amelyről kísérletek bizonyítják, hogy mérsékelt adagban javítja a kísérleti állatok fizikai állapotát, s meghosszabbítja az életüket.

Fontos öregedéslassító hatása van a fizikai aktivitásnak, a mozgásnak, kölcsönhatásuknak. Egy korábbi kísérletben fiatal egészséges emberek hét hónapot ágyban töltöttek. Ez alatt az idő alatt csont- és izomrendszerük a náluk tíz évvel idősebbekre jellemző módon változott meg. A korábbi élethez való fokozatos visszatérés során a megváltozott paraméterek is visszatértek a normálishoz. Jelentős szerepe van az élettevékenység és a természeti ritmusok összhangjának.

Fontos külső tényező a táplálék. Összetétele és minősége, például a legyeknél, befolyásolja az életképességet még úgyis, hogy csak belélegzik a táp szagát. Jótékony hatással vannak az egészségre a negatív aeroionok – a bennük gazdag hegyi, fenyőerdei, tengeri levegő.

Az öregedés okáról két egymással ellentétes koncepció fogalmazódott meg – fejtette ki egy

korábbi interjújábanHaljavkin. – Az egyik szerint öregedésünket az emberi szervezetbe bekódolt öregedési program indítja el és irányítja. A másik koncepció azt mondja, hogy az öregedés mindazoknak a sérüléseknek, működési zavaroknak és hibáknak a következménye, amelyek az emberi szervezet rendkívül bonyolult rendszerében halmozódnak fel az élet során. És van egy harmadik, az említetteket szintetizáló koncepció is: az öregedés program, amelybe különböző véletlen események is beleszólnak.

Ennek megfelelően az öregedés elsődleges okát kutató és mechanizmusait tanulmányozó kutatók java része molekuláris-genetikai kutatásokat folytat –magyarázta a gerontológus. - De még az említett öregedési koncepciók hirdetői is belátják, hogy ezek az elméletek nem magyarázzák meg a természetes öregedést. Elismerem a kollégák molekuláris-genetikai kutatásainak eredményeit, de azt gondolom, hogy ezeket egy egészen más öregedési elmélet keretében lehet értelmezni, amely megítélésem szerint sokkal ígéretesebb távlatokat nyit meg.

Ez a koncepció feltételezi, hogy az öregedést a környezet és az élő szervezet inadekvát együttműködése indítja és mélyíti el. Éppen ebben rejlik annak az oka, hogy az öregedési folyamat hol felgyorsul, hol lelassul az életfeltételek változásának függvényében. Tehát a szervezet összes paramétereinek optimalizálásával kiiktatható az öregedés. Meglehet, hogy jelentősen lelassíthatjuk, és egyes esetekben visszafordíthatjuk a folyamatot – vélekedik Alekszandr Haljavkin.

Az orosz gerontológus állítja, hogy a 100-120 éves átlag élettartam elérése és meghaladása biológiailag tejességgel megoldható. Nem gerontológusokra, hanem politikusokra, közgazdászokra, pszichológusokra, jogászokra vár annak a meghatározása, milyen paraméterek szerint épüljön fel az egészséges hosszú életű emberek jövőbeli társadalma – mondja Haljavkin. Egyelőre azonban nincsenek konkrét tanulmányok arról, milyen globális hatása lenne az élettartam jelentős meghosszabbításának. Ezért a kutatók egy része úgy véli, hogy az öregedés feletti ellenőrzés elvileg lehetetlen, míg mások úgy tartják, hogy fölösleges és veszélyes.