A PCOS nem gyógyítható, de a tünetek jól kezelhetők
A Stein és Leventhal által 1935-ben elsőként leírt, ezért sok évig Stein–Leventhal-szindrómaként ismert policisztás ovárium szindróma (PCOS) esetén a petefészkekben UH-vizsgálattal számos, a meg nem repedt tüszőkből kialakult ciszta mutatható ki, emellett a betegnél egy vagy több további tünet is fennáll.
Bár igen gyakori, akár a nők 5-10%-át is érintő rendellenességről van szó, a felismerése mégsem könnyű feladat, mivel nincsenek mindenkire egységesen jellemző tünetek, és szinte minden életszakaszban más panaszokat okoz – mondta el a 168 Óra Praxis rovatának dr. Lukács Krisztina belgyógyász, diabetológus, a Budai Magánorvosi Centrum szakorvosa.
Jellegzetes panasz lehet a gyors súlygyarapodás, a nehezen beinduló fogyás, a túlsúly, az édesség iránti fokozott vágy, az étkezést követő hirtelen fáradtság és remegés, a zsíros és aknés bőr, az arc és test fokozott szőrösödése, a hajhullás. A nőgyógyászati tünetek közül a rendszertelen menstruációs ciklus, a peteérési zavarok, a meddőség és az ismétlődő vetélések a legjellemzőbbek, de a gyakori hangulatváltozás, a depresszió és a terhesség során kialakuló cukorbetegség hátterében is állhat PCOS. A tünetek lehetnek enyhék, máskor kifejezetten súlyosak. A panaszok általában serdülőkorban kezdődnek, de van, hogy csak a húszas évek közepén-végén jelentkeznek először.
A PCOS oka még nem teljesen ismert, de az bizonyított, hogy hátterében részben genetikai faktorok (öröklött hajlam), részben életmódbeli tényezők (túltáplálkozás, mozgásszegény életmód, stressz) állnak, míg a konkrét tüneteket hormonális rendellenességek okozzák. A betegek szervezetében a normálisnál több androgén és luteinizáló hormon (LH), de kevesebb progeszteron és follikulusstimuláló hormon (FSH) termelődik. A legfontosabb androgén a tesztoszteron, amit gyakran „férfi hormonként” is emlegetnek, holott az egészséges női szervezetben is termelődik, és a petefészekben alakul át a fő női nemi hormonná, ösztrogénné. PCOS-ben az átlagosnál nagyobb mennyiségű tesztoszteront termelnek a petefészkek, és ez okozza a tüneteket.
PCOS-ben gyakori a szénhidrát-anyagcsere zavara, az inzulinrezisztencia kialakulása is, ami a szervezet sejtjeinek inzulinnal szembeni érzéketlenségét jelenti. Az inzulin a hasnyálmirigyben termelődő hormon, amelynek fő feladata a táplálékból felszívódott cukornak a vérből a sejtekbe való bejuttatása, ezzel a sejtek energiaellátásának biztosítása és a vércukorszint szabályozása.
A PCOS – ha gondolnak rá – ultrahangvizsgálat és vérvizsgálat segítségével viszonylag egyszerűen diagnosztizálható. A nőgyógyász a hüvelyi ultrahang során a megnagyobbodott petefészkeket és a bennük koszorú alakban elhelyezkedő tüszőket mutatja ki. Míg a belgyógyász/endokrinológus a laborvizsgálat eredményében észlelt hormoneltérésekkel támaszthatja alá a diagnózist. Az inzulinrezisztenciát úgynevezett cukorterheléses vizsgálattal és a HOMA-index meghatározásával lehet igazolni.
Jelen tudásunk szerint a PCOS nem gyógyítható, de a tünetek jól kezelhetők, és a későbbi szövődmények (úgynevezett 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek) megelőzésére is jó lehetőségek vannak.
A férfihormon-túlsúly tüneteinek mérséklésére hormonhatású gyógyszerkészítmények állnak rendelkezésre, a bőrtünetek enyhítése bőrgyógyászati kezelésekkel lehetséges. A meddőséget okozó PCOS esetén számos nőgyógyászati beavatkozás végezhető (pl. lehetőség van a petefészkek hormonális stimulációjára). Alapvető fontosságú az inzulinrezisztencia kezelése, azaz a szervezet inzulin iránti érzékenységének helyreállítása. Ennek fő lépései az életmód-változtatás során rendszeres testmozgás és helyes táplálkozási szokások bevezetése, túlsúly esetén a testsúly csökkentése. Mindezeken túl, súlyos esetben, metformin hatóanyagú gyógyszerrel is csökkenthető az inzulinrezisztencia mértéke – mondta el a 168 Óra Praxis rovatának dr. Lukács Krisztina belgyógyász, diabetológus, a Budai Magánorvosi Centrum szakorvosa.
