A kezdő

Mindenki volt kezdő, mindenki kezdte valahol. Valamikor. Legfeljebb az meglepő (filmre kívánkozó), amikor valaki váratlanul újrakezdi. Mégpedig nem a saját igényei, ösztönei szerint, hanem egy hirtelen adódó esély nyomán. Merthogy ez az internetes ruhás vállalkozás szociális megfontolásokból – és némi feltűnési viszketegségből – szenior gyakornoknak hirdet állást; 65 év felett. Hősünk felfelé lóg ki a korosztályból. Hetvenéves, özvegy, unatkozik. Újrakezdené. És felveszik. Ebből lesz a film. Fele. Hogy tudniillik: mily furcsa, hogy rozoga nyugdíjasokkal startol ez a cég.

A bizarr szereptévesztő játék másik fele: a cégalapító tulajdonos, a sikeres fiatalasszony (Anne Hathaway) férfi életet él, éjjel-nappal dolgozik, hajt és követel, nem alszik, morózus, ideges, de sikeres. A férj otthon ellátja a háztartást, a gyereket, gondozza a lakást, és esténként fejfájásra hivatkozva hárítja el a közeledést. Valaha jó marketinges volt, de most hagyja feleségét szárnyalni, ő pedig engedelmesen alááll, mint a Kinder, Küche, Kirche jegyében szolgáló régi nők. Csakhogy a mi asszonyunk férje mégiscsak hímnemű, így a híres és tradicionális „három K-hoz” (lásd fentebb) csatlakozik egy negyedik, amely rövidítésnek a jelentését nem oldom fel, bízom a híres magyar helyzetfelismerő képességben.

Az átfordított világban címszereplőnk (Robert de Niro) csakhamar bebizonyítja, hogy öreg ember nem vén ember, a hagyomány fontos, az élettapasztalat nélkülözhetetlen, s így (már bocs) „gatyába rázza” a céget, a főnöknő házasságát és saját életét. Hepiend, hapci.

Romkom, amint az effélét kategorizálni szokták, annak is inkább csak közepes. A színészeknek többet hiszünk el, mint az összefércelt forgatókönyvnek.

Óvatosan váltsanak rá jegyet!

(Rendezte: Nancy Meyers.)

Bölcs István