A Bánk bán-beli Ottó kikezd titkárnőjével, Melindával

Mikor jelentkezik az MTV új játéka, a SZÓSZ?

Mostantól kéthetenként lesz látható és tíz adásból áll majd. Az egykori kódexektől a mai sms-ig szó lesz a magyar írásbeliségről és a magyar nyelvről, mely születése óta sok átalakuláson ment keresztül. A reklámszövegek koráig vezetjük végig a nézőket a magyar nyelv történetén.

Úgy tudom, az új műveltségi vetélkedőben új írói feladatok várhatók.

Írók, költők, színészek – az egykori Lyukasóra című műsor hagyományai alapján – próbálnak szórakoztató formában szólni anyanyelvünk törvényeiről, érdekességeiről.

„SZÓSZ – a magyar nyelv szava borsa”, ez a vetélkedő pontos címe, s a szereplők alapján szorosan köthető az MTV korábbi, hasonló jellegű műsoraihoz.

Igen, elsősorban a Nyugatról szóló vetélkedőhöz és a Játék a színházhoz. Miért változik a magyar nyelv, milyen ma pontosan? A magyar nyelv évében, Kazinczy születésének 250. évfordulóján elsősorban ezzel foglalkozunk, a nyelvtörténet és beszélt nyelv változásait követve. Írótársaim, költők, színészek, nyelvészek és műfordítók beszélnek nyelvünkről. De lesznek írói feladatok, rögtönzött és megírt humoros jelenetek, villámkérdések, beszélgetések, saját történetek. Remélem, szórakoztató játék lesz, a már sikerrel futott vetélkedősorozatok mintájára. A témák között a boszorkányperek, a névadás, nyelvi tabuk, köszönés, átok, kuruzslás, káromkodás is sorra kerülnek.

Tudtommal Ön nem tartozik a konzervatív nyelvészek közé.

Nem vagyok nyelvvédő. Engem a nyelv törvényei érdekelnek. Azok az emberek, akik például „suk-sükölnek” ugyanúgy nyelvi törvényeket követnek, mint akik az elfogadott szabályokat követik. Csak számukra mások a törvények. Ugyanezt lehet elmondani az egyes tájegységek nyelvi törvényeiről vagy a szlengekről is. A német nyelv példáját véve: ami a németeknek úgymond hibás beszéd, a hollandoknál – közeli rokonaiknál – az a normális.

A szleng Ön szerint a nyelv sava-borsa.

Színesíti a nyelvet, és nagyon szórakoztató. Az új vetélkedőben lesz egy szlenggel kapcsolatos feladatom. Katona József Bánk bánjának egyik dialógusát, amelyben Ottó Melindával beszélget, át kell írnom úgy, mintha egy mai irodában kezdene ki a főnök a saját beosztottjával.

Office-szleng?

Valami olyasmi.

Én azért mindig meghökkenek, amikor általános iskolás kislányok durva szlenget használnak: „Szívat az osztályfőnök”, például.

Shakespeare fordítása közben többször tapasztaltam, mennyi szlenget használt, néha egészen közönséges korabeli kifejezéseket is. De teljesen természetesen illesztette a dráma szövegébe.

Hogyan tudja ezeket lefordítani?

Shakespeare színész volt, és fontos volt számára, hogy jól előadható szöveget írjon. Egy-egy dráma fordítójának az is fontos feladata, hogy a színészek a szöveget jól el tudják mondani, s a nézők pontosan értsék. Ez nem jelenti azt, hogy mai vulgáris kifejezéseket kellene alkalmazni. Meg lehet találni a megfelelő szlenget.

Ma már a legtöbb színház az Ön Shakespeare-fordításait adja elő.

Mondjuk inkább úgy, hogy sokan az én fordításaimat választják. Legutóbb például a Csíki Játékszín is az én fordításom alapján vitte színre a Hamletet. Nagy élmény volt számomra az előadás. Ugyanakkor Zalaegerszegen Arany János fordítása szolgált egy remek előadáshoz.

A budapesti Játékszín is fordítást rendelt: Shaw Pygmalionját kellett volna lefordítania.

Shaw egészen más világ, mint Shakespeare, de nagyon szívesen lefordítottam volna. Sajnos a megrendelés és a bemutató bizonytalan időre elhalasztódott.

Izgalmas lenne Eliza Doolittle szlengjét mai magyar nyelven hallani.

Balázsovits Lajos, a Játékszín direktora talán ezért is szerette volna, ha újrafordítom a művet. Később talán visszatérünk a feladatra.

Milyen fordításon dolgozik most?

Dante Isteni színjátékát fordítom a Magvető Kiadónak. Nagy munka, hatalmas terjedelem. 600 oldal, nem tudom, mikor leszek meg vele. Ráadásul folyamatosan jegyzeteket készítek hozzá, mert annyi fontos adat kapcsolódik hozzá, és a fordítás során sok érdekes kérdés merül fel.

Pedig Ön elsősorban angol nyelvű műfordítóként ismert.

Angol-olasz szakot végeztem, de olaszból valóban ritkán fordítok.

Az ELTE angol nyelvészeti tanszékén beszélgetünk. Ön e tanszék docense, és a legnépszerűbb tanárok egyike. De milyenek a hallgatók?

Egy részük fantasztikusan sokat tud, másikuk viszont nagyon keveset. Egyre nagyobb a különbség, egyre nagyobb a megosztottság. Ez új jelenség, mert korábban egyenletesebb volt a hallgatók tudása és igyekezete.

Mit tehet ilyenkor a tanár, a pedagógus?

Én mindenkihez egyformán szólok a gyakorlati órákon, egyformán próbálok beszélgetni velük, egyformán végeztetem el a feladatokat. Aki keveset tud, azzal is.

Ön tartózkodó személyiség, aki mégis, nem egyszer nyíltan véleményt mondott a politikáról, sőt, a magyarországi kisebbségek helyzetéről is. Mi a véleménye a cigányozásról, ami most Magyarországon zajlik?

Általában a homoszexuálisok ügyében szólalok meg, sőt újságba is írtam a kérdésről. Azt hiszem, teljesen fölösleges a melegek ellen küzdeni, fellépni ellenük, vagy riogatni velük az embereket. A melegek aránya a társadalmakban mindig ugyanakkora volt, és ugyanakkora is maradt. Annyira, hogy ha valaki netán bővíteni szeretné a melegek számát, úgymond „szaporítani szeretné őket”, nem sikerülne a kísérlet. Itt elsősorban a természet és a társadalom törvényei uralkodnak. A feszültségekkel telített társadalom mindig kipécéz magának egy-egy kisebbséget, amelyen le kívánja vezetni az indulatait. Most ugyanez történik a romákkal.

Számomra meglepő volt, amikor egy rendőrkapitány arról beszélt, hogy vannak cigány és magyar bűnözők. Közöttük származásuk miatt van különbség?

Ez hibás megkülönböztetés, de mint nyelvész, azt kell mondanom, néven kell nevezni azt, amiről szó van. Nemrég azt hallottam egy tudósításban, hogy „egy nagy létszámú család”… Ebből kellett volna megérteni, hogy cigányokról van szó. Jobb ez így?

Az Egyesült Államokban bizonyos kifejezéseket – például „nigger” – egyszerűen betiltottak. Lehet-e a nyelvet központilag szabályozni? Ekkora ereje van a nyelvnek?

Nem helyes úgy fogalmazni, hogy „betiltották”, mert ilyen törvény vagy rendelet nincs. Közmegegyezés, hogy nem élnek olyan szavakkal, amelyek sértőek – hacsak nem szándékos a sértés. Mi sem használjuk pl. a „nyomorék” szót nyilvános beszédben. A nyelvnek bizony roppant ereje van: ölni és gyógyítani is tud.

Az Ön tudása, nyelvismerete, felkészültsége alapján, alighanem külföldön is élhetne, alkothatna, taníthatna. Gondolt-e arra, mint sok magyar értelmiségi, hogy Európa valamelyik más pontján kéne folytatnia a pályafutását?

Igen, főleg fiatal koromban. Ma viszont úgy érzem, Magyarországhoz, a magyar nyelvhez köt a munkám, az érdeklődésem, és a gondolataim. Itthon szeretnék továbbra is dolgozni és élni.