A bálnákat idegesítik az ember által keltett hangok

A kutatóknak sikerült nyomkövető és hangrögzítő szerkezetet erősíteniük tizenhét kék bálnára és két csőrös cetre. Ezután szonárhangot játszottak le nekik egy víz alatti kihangosítón át, és megvizsgálták, miként reagálnak az állatok – idézte a BBC hírszolgálata két szaklapban, a Proceedings B-ben és a Biology Lettersben megjelent tanulmányt.

A csőrös cetek tömeges partra vetődését és halálát korábban a katonai gyakorlatokon használt, közepes frekvenciájú szonárok számlájára írták. Most ezt az összefüggést igyekeztek kideríteni, írja az MTI.

A kutatás nem magyarázta meg a tengeri emlősök tömeges pusztulását, ám Patrick Miller, a St. Andrew's Egyetem tengeri emlősöket kutató intézetének (SMRU) bálnaszakértője szerint jobb lenne, ha a tengeri hadgyakorlatok elkerülnék a cetek élőhelyeit.

Az SMRU által vezetett kutatás megerősítette a tudósok gyanúját. A csőrös cetek hangok segítségével vadásznak és kommunikálnak, ezt pedig megzavarják az ember keltette zajok. Amint a két csőrös cet meghallotta a szonár hangját, azonnal abbahagyta a vadászatot, és csendben, gyorsan messzire úszott.

A kék bálnák nagyon alacsony frekvenciájú hangot bocsátanak ki, és mivel vadászathoz ezt nem használják, feltételezték, őket nem károsítja a szonár. Ám a másik tanulmány, amelyet Washington állam Cascadia kutatóközössége vezetett, úgy találta, sok kék bálna hasonlóan reagál az emberi zajra. A bálnák viselkedése eltérő volt: a vízfelszín közelében úszók szinte egyáltalán nem vették figyelembe, a világítórák után a mélybe merülők viszont a hangra azonnal abbahagyták a táplálkozást és elmenekültek.

„Úgy számítottam, ez alkalommal egy állat egy tonnányi ráktól esett el. Ha ez gyakran történik velük evés közben, annak komoly következményei lehetnek” – magyarázta a kutatás vezetője, Jeremy Goldbogen.

A megfigyelt állatok Kalifornia part menti vizeiben táplálkoztak 2010 nyarán és őszén, itt halmozták fel a tartalékokat a szaporodási helyükre vezető hosszú vándorút előtt. Ugyanitt tart rendszeres hadgyakorlatot az USA tengerészete. A nyomkövető eszköz, amelyet az állatokra erősítettek, hasonlít sok okostelefon szenzorához. Segítségükkel mindegyik állat pozícióját, mozgását és sebességét is pontosan lehetett követni.

Nagy feladat volt a kutatók szerint a szenzor rákapcsolása az állatra. Minden egyes tengeri emlős mellett egy kisebb hajóval kellett haladni, hogy a csapat egyik tagja egy bottal az állatra tudja erősíteni a szerkezetet. A kék bálna hatalmas, tehát vele egyszerűbb dolguk volt, ám a csőrös cet kisebb, és egy órán át is úszik egyfolytában.

Noha mindkét tanulmány kimutatta, az ember által keltett hang befolyásolja a bálnák viselkedését, mégis további, a hosszú távú hatásokat vizsgáló kutatást tartanak szükségesnek, hogy eldöntsék, szükséges-e a ritka állatok fokozottabb védelme.