A politikai korrektség utolérte az ügetősportot is, de a lovak bántalmazásáról beszélni teljes túlzás

A Kincsem Park istállói között bolyongva az embernek olyan érzése támad, mintha egy másik világba csöppent volna a városon belül. Budapest zajos autóforgalmától csupán egy kerítés választja el ezt a szigetet, ahol a természet és a lovak megnyugtató közelsége remek kikapcsolódást nyújt. Itt fogadott minket Fazekas Andrea amatőrhajtó, aki az ügetősport egyik legsikeresebb hazai képviselője. Édesapja istállójának lakóival, a különböző gyönyörű lovakkal való ismerkedés közben beszélgettünk vele az eddig elért sikereiről, az ügetőhajtás világának izgalmas rendszeréről, de szóba került a lovas- és lósportokban mostanában aktuális témának számító testi fenyítés kérdésköre is. Arról szintén mesélt nekünk, mit jelent a gyakorlatban, hogy nemrég őt választották a FEGAT ((Amatőrhajtók Nemzetközi Egyesülete) alelnökévé.

Hogyan indult az ön életében az ügetőhajtás, és egyáltalán mikor kezdett el lovakkal foglalkozni?

Beleszülettem, ugyanis édesapám és édesanyám is ezzel foglalkozik, illetve a keresztapám zsoké volt a galoppon. Kamaszkoromban egy pár évig a díjugratásba is belekóstoltam, mivel az ügetőn csak tizennyolc éves kortól lehet versenyezni. Viszonylag hamar érkeztek a sikerek, már egész korán jó eredményeket értem el, úgyhogy az első évet követően részt vehettem az amatőr Európa-bajnokságon Finnországban. Ehhez tíz győzelmet kellett felmutatnom. Izgalmas tapasztalatszerzés volt, hiszen ott kóstoltam bele először a nemzetközi versenyek világába. Ezek után kezdtem el rendszeresen versenyezni. Amerikában 2016-ban egyedüli nőként egy nemzetközi hajtóbajnokságon az első futamban rögtön győzelemmel indítottam, ami történelmi magyar sikernek számított. 2018-ban bővült az Egyesült Államokban elért sikereim száma, és 2020-ban újabb futamgyőzelemmel, valamint egy világbajnoki bronzéremmel tértem haza az ügető fellegvárából.

Pontosan mi a különbség az amatőr és a profi hajtók között?

Az amatőrhajtók ezt a sportot nem hivatásszerűen végzik. Egyetem mellett kezdtem el hajtani, utána sokáig civil munkám is volt. Biztosítással és hitellel foglalkoztam több mint tíz évig.

Most is dolgozik valamilyen civil állásban?

Igen, azonban a kislányom születése után nem ugyanazt a foglalkozást folytattam, hanem eljöttem az Ügető Tenyésztők Országos Egyesületéhez. Miközben a pénzügyi szektorban dolgoztam, elvégeztem a Kaposvári Egyetem állattenyésztő mérnöki szakát. Korábban munka előtt minden reggelemet a Kincsem Parkban indítottam hat órakor, két-három lovat lehajtottam, és úgy mentem az irodába. Hétvégén versenyeztem. Ez kisgyerekkel viszont már nagyon feszített tempót diktált volna, így most szerencsés vagyok, hogy az irodám is a Kincsem Park területén található és a foglalkozásom szorosan kapcsolódik a lovakhoz.

Ez a sűrített program miért érte meg önnek?

A ló és a hajtás számomra szerelem. Apukámnak ez a munkája, ő ebből él, és az itt látható két istálló az övé. A tulajdonosok ide tréningbe hozzák a lovaikat, tartásdíjat fizetnek, a ló pedig versenyzik és pénzt keres. Az amatőrhajtó nem kap fizetést, viszont én nyertem annyi versenyt, amennyivel már a profik között is megmérettethetem magamat. Tizenöt győzelem után a profik között is lehet versenyezni egy bizonyos szintig, hatvan győzelem esetén az összes profi versenyben és a kiemelt díjakban is részt vehetnek a hajtók, de a nemzetközi versenyekben sokkal több lehetősége van az amatőröknek. Így mehetek Európa- és világbajnokságra, profiként ellenben nem lenne erre lehetőségem.

Fotó: Karancsi Rudolf / 168.hu

Hány lépésre áll a profi kategóriától?

Már jónéhány éve lehetnék profi, mert százkilencvenhét győzelmet arattam korábban. Ráadásul mivel nekem szakirányú felsőfokú végzettségem van, kaphatnék idomárhajtó engedélyt, de a nemzetközi lehetőségek miatt maradok az amatőr státusznál.  Amióta az egyesületnél dolgozom, a munkámban is megtaláltam a tökéletes egyensúlyt. Adminisztratív feladatokat végzek, mégis azzal foglalkozhatok, amit szeretek. De itt is előfordul, hogy terepre megyünk, például amikor az ország összes kiscsikóját meglátogatjuk, ez a szegmens is csodás. Ráadásul a FEGAT, az Amatőrhajtók Nemzetközi Egyesületének alelnökeként az Európa- és világbajnokságok szervezéséhez is hozzájárulok, és a munkafolyamat alatt hasonszőrű emberekkel találkozom, akiknek szintén sokat jelentenek a lovak. Ez az egész nagyon össze tudja hozni az embereket, vannak barátaim például Új-Zélandról, Ausztráliából.

Az édesapja felől sosem érezte azt a nyomást, hogy végül ön is idomárként helyezkedjen el?

Semmilyen családi nyomással nem kell szembesülnöm. Édesapám csupán a díjugrató korszakomnál aggódott, hiszen ahhoz nem tudna mit hozzátenni. Nem értette, miért nem azt csinálom, amiben ő is támogathat. Kamaszként magamtól kellett rájönnöm, hogy a hajtásban sokkal eredményesebb lehetek, mindemellett jelentős segítséget is kaphatok a családomtól.

Nemrég megválasztották a nemzetközi szövetség, a FEGAT alelnökének. Mit jelent ez az elismerés, és mi a pontos munkaköre?

Ez a kinevezés hatalmas megtiszteltetés. Mondhatjuk, hogy szinte kihalásos alapon működő pozícióról van szó, az eddigi alelnök tizenöt évig töltötte be ezt a státuszt, most családi okok miatt mondott le. Megtisztelő, hogy egyáltalán felmerült a nevem ebben a kérdésben. Magyarországot az amatőr közegben nagyon szeretik, mert a nálunk rendezett események kifejezetten jólszervezettek, mindig pozitívak a visszajelzések. Olyan lovakat biztosítunk, amelyekkel a hajtóknak könnyű dolguk van, sikerélményt élhetnek át. Több helyen problémát jelent, hogy nehezen tudnak megszervezni egy ilyen nemzetközi versenyt, mert nem áll rendelkezésre elegendő ló, vagy legalábbis nem olyan lovak, amelyek amatőr versenyzésre ideálisak.

Mitől függ, hogy hazánkban ilyen jó lovakat tudnak garantálni?

Ez rajtunk, szervezőkön múlik a leginkább. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a tulajdonosok számára szimpatikussá és kívánatossá tegyük a versenyeket. A világbajnokságon például plusz pénzt ajánlottunk fel a lótulajdonosoknak, amennyiben a lovuk nem nyert pénznyereményt. A versenykiírásokat pedig úgy intézzük, hogy a futamokban megszerzett nyeremények nem rontják el menedzselés szempontjából a lovak további karrierlehetőségeit. Sok olyan praktikát és fogást keresünk, amelyeknek köszönhetően a tulajok úgy érzik, érdemes indítani a lovukat.

Fotó: Karancsi Rudolf / 168.hu

Saját lóval nem lehet versenyezni?

Nem, ezeken a versenyekben mindig az adott országban biztosítják a lovakat. Nálunk mindig sorsolással dől el, ki melyik lovat kapja, mert az a legkorrektebb. Hogyha az ember kevésbé esélyes lovat húzott, akkor abból kell kihozni a maximumot. Az előre leosztott lovaknál sokszor felmerül, hogy a hazai hajtó esetleg jobb lovat kapott. Ráadásul eleve kevés versenyre adódik lehetőség, és ha két futam alapján hirdetik ki az Európa-bajnokság győztesét, akkor a szerencsén múlik a végeredmény. Kifizetődőbb, ha mondjuk hat futam alapján dől el egy Európa-bajnoki cím. Mindemellett ideutazni a világ másik pontjából csupán egy-két ló hajtásáért, amelyek esetleg nem az elvártaknak megfelelően futnak, megfoszthatja a versenyzőt a sikerélménytől. Mi erre is igyekeztünk odafigyelni. Az Európa-bajnokság és a világbajnokság alatt is sok futamot tartottunk, remek lovakkal. Kiegyenlített volt a mezőny, nem fordulhatott elő, hogy két ló esetleg kilóg a sorból és sokkal jobb a többieknél, így aki nem azokat húzta, mérget vehetett a kudarcos versenyzésre.

Mi a különbség a lovassport és a lósport között?

A lovassportnál a lovasok versenyeznek egymással, a lósportnál pedig a lovak. Mi lósporttal foglalkozunk.

Az idei tokiói olimpián hatalmas port kavart a német öttusázó, Annika Schleu esete, aki alatt nem akart elindulni a ló, ezért a lovas és az edzője is ütni kezdték az állatot. A ló nem engedelmeskedett, a német versenyző pedig elbúcsúzhatott az aranyéremtől. A Nemzetközi Öttusaszövetség (UIPM) végrehajtó bizottsága az eset után úgy döntött, kiveszik a lovaglást az öttusa számai közül. Erről mi a véleménye?

A felvételt nem láttam, csak a sajtóvisszhangjával szembesültem. Annyiban tudok párhuzamot vonni, hogy egy Európa- vagy világbajnokságon mi szintén sorsolt lovat kapunk, akárcsak az öttusa versenyzői. Nálunk viszont egy ló az adott napon egy versenyben indul. A német lány valószínűleg már a sokadik lovasa volt ennek a lónak, ami fárasztó lehet az állat számára. A szervezők felelőssége, ha olyan lovat indítanak, aki nagyon jól tud összedolgozni a megszokott lovasával, de egy vadidegennel nem. Mi mindig jelezzük a tulajdonosoknak a problémát, szűrjük a jelentkezőket. Továbbá az öttusában az is nehéz, hogy a versenyzők általában nem lovagolnak olyan kiválóan, és a ló valószínűleg besokallt, ami egy érthető, természetes magatartás.

Ennek az esetnek a nyomán a politikai korrektség utolérte a lovas- és lósportot, mert az állatok testi fenyítését és fizikai impulzusokkal való irányítását kérdőjelezi meg a szakma. Ön hogy látja, milyen esetekben problémás, illetve mikor elfogadott ez a fajta kontrollálási módszer?

A versenyekben mi például használhatunk ostort, de a csikókat is ostorral tanítjuk be. Ez az eszköz segítő szerepet tölt be, és úgy kell rá gondolni, mint a meghosszabbított kezünkre. A kocsiban ülve nem lehet megpaskolni a lovat, amivel jelezhetem, mit szeretnék tőle, viszont az ostor elér odáig. Még csak suhintani sem kell, mert ha a ló megtanulta, hogy az ostor a lovas irányításának kifejezője, akkor elég csak hozzáérinteni, és tökéletesen működik. Az ügetőversenyeket is elérte az állatvédelem és a politikai korrektség, ezért korlátozták a versenyekben történő ostorhasználat mértékét. Most a futam utolsó kétszáz méterén négyszer lehet használni az ostort, és nem szabad a kezet váll fölé emelni. Tehát lendületből nem ostorozhatunk, ellenkező esetben nagyon szigorúan szankcionálnak. Ebből néha azért adódnak problémák, ugyanis ha valaki évtizedek alatt megszokta a dinamikus hajtást, akkor az adrenalingőzös állapotban nem mindig sikerül számolni az ostorozást. Én ebben szerencsés vagyok, mert bár korábban darabszámra sokat ostoroztam, de nagyon enyhén, ami a lóra nincs különösebben negatív hatással. Könnyen ment az átállás. Az Európa-bajnokságon viszont abszolút ostor nélkül kell hajtani, és a lovak kiválasztásánál erre is figyelni kell, hogy ne adjunk olyan lovat, aki ostor nélkül meg sem mozdul. Összességében a lovak agyonveréséről és bántalmazásáról beszélni teljes túlzás.

Fotó: Karancsi Rudolf / 168.hu

Tehát az ostorral és a testi fenyítéssel kapcsolatban indokolatlan a mostanában fellángolt társadalmi érzékenység?

Nyilván, mint mindenben, ezen a területen is találkozhatunk szélsőségekkel. Az ostorhasználat korlátozása az emberi gonoszság burjánzásához vezethet. Némelyek kitalálhatnak olyan technikákat, amelyekkel kihasználva, hogy a ló egy menekülő állat, a félelmére alapozva elérik, hogy a ló jobban teljesítsen a versenyben. Ezek az eszközök pedig sokkal ártalmasabbak lehetnek. Az öttusás esetnél a lónak biztosan nem lett maradandó baja, de az egész incidens a szervezők hibája. Ráadásul a lány az állat korábbi ellenszegülését látva olyan lelkiállapotban ült fel a lóra, amely biztosan előidézi az engedetlenséget, mert a ló átveszi a lovas érzelmi rezgéseit.  

A beszélgetés elején említette, hogy hat évvel ezelőtt egy versenyben egyedüli nőként volt jelen a mezőnyben. Ritkaságnak számít nőként hajtani?

Vannak női hajtók is, de sokkal több a férfi. Annál a bizonyos amerikai diadalnál nemcsak a nőiségem számított egyedinek, de az elmúlt ötven évben az Egyesült Államokban nem nyert magyar hajtó. Később egy másik versenyben is nyertem, ahol pacer lóval versenyeztem, vagyis olyan lóval, amelynek azonos oldalon lévő lábai mozognak egyszerre. Ilyen típusú lóverseny ráadásul nincs is Európában. A harmadik ottani győzelmemnél, a világbajnokságon egyetlen nő vett részt rajtam kívül, két férfi mögött lettem harmadik.

Egyáltalán számít ennél a sportnál, hogy valaki férfi vagy nő?

Az erő talán valamennyire számít, de ez sokkal inkább technikai sport. Szokták mondani, hogy a férfiak jobban teljesítenek nyomás alatt, de ezt nem így érzem. Nőként nekem az az előnyöm a férfiakkal szemben, hogy talán empatikusabban versenyzek, bármilyen ismeretlen lóval könnyen egymásra tudunk hangolódni. Én nem akarok erőt fitogtatni, csak megpróbálom belőle kihozni a maximumot. Az én versenyzésem valószínűleg egészen más, mint a férfiaké, és bizonyos lovak kifejezetten szeretik ezt a típusú hozzáállást.

Mégis, hogyan alakult ki, hogy összességében a férfiak dominálják ezt a sportot?

A kocsizás régen a férfi feladata volt, mert a nő otthon főzött és nevelte a gyerekeket. Ez egy tradíció, a hajtás pedig a kocsizásból alakult ki. Azonban változnak az idők. Mostanra hiába több a férfi versenyző, de szinte minden országban sokkal több nő foglalkozik a lovakkal, mint férfi. Ez a szakma abszolút elnőiesedett, és Amerikában és az északi országokban kifejezetten a női lovászokat keresik a lovak mellé, mert sokak szerint a nők sokkal gondoskodóbbak, érzékenyebbek, máshogy kezelik a lovakat.

(Kiemelt kép: Fazekas Andrea ügetőhajtó interjút ad a 168.hu-nak a Kincsem Parkban, Budapesten, 2021. november 10-én. Fotó: Karancsi Rudolf / 168.hu)