Kósa történelmet írt
Lengyelország legnagyobb napilapja, a Gazeta Wyborcza ekképp foglalta össze a múlt hét végének történéseit: „A beruházási kedv zuhanását a globális dekonjunktúra váltotta ki. Amikor Varsóban a kereskedés véget ért, a párizsi és a frankfurti tőzsdeindex 1,7-2,6 százalékkal esett, az amerikai SP500 1,6 százalékot ment lefelé. A beruházókat (emellett) elkedvetlenítették a magyar kormánypárt főnökhelyettesének szerfelett ostoba kijelentései. Az illető minden előzmény nélkül „robbantott” egyet, mondván, hogy a magyar gazdaságra Görögország sorsa várhat. A piaci hangulatok annyira hullámzóak, hogy az ilyen közlések nagyon erős érzelmi reakciókat váltanak ki.” ACZÉL ENDRE elemzése.
Az idézett lengyel adat nem pontos. A New York Timesé viszont az: az összes számottevő tőzsdeindex több mint 3 százalékot zuhant.
A NYT tudósítása szövegelemzésre érdemes. Első mondatában ez íródott le: „Az Egyesült Államok gazdasági talpraállásával kapcsolatos aggodalmak és az európai adósságválsággal összefüggő új gondok erősen lefelé tolták az árfolyamokat pénteken.”
Nem hinném, hogy valaha valaki is ki fogja deríteni, mekkora része volt ebben a zuhanásban az elkedvetlenítő amerikai foglalkozási adatoknak, és mennyi a Kósa–Szijjártó-„performansznak”. Tudniillik erről van szó: a teljességgel indokolatlan görög párhuzamról és az államcsőd lehetőségéről, e két rémségről, amelyet a szóban forgó urak vetítettek elő.
Szinte hihetetlen, hogy valaki ne tudjon számolni a szavai következményével egy olyan világban, amelyről maga is tudja, hogy globalizált. Lám, elég egy „szerfelett ostoba” kijelentés egy magyar politikustól, és a lengyelek csak néznek, mint Laci a moziban. Reálgazdaságuk kiemelkedően jó adatokat produkál, költségvetésük, mérlegeik rendben, az égadta világon semmi olyat nem csináltak, ami indokolta volna a varsói tőzsde (WIG) lejtmenetét, a zloty értékvesztését (az euróval, svájci frankkal stb. szemben), egyetlen politikusuk se mondott ostobaságot, s lám... Fizetnek ama magyarok ostobaságáért, akiknek új főnöke a minap éppen Varsóban járt, és patetikus szavakkal méltatta a (nem létező) lengyel–magyar együttműködést, „az új Visegrádot”, benne a Varsó–Budapest (ugyancsak nem létező) tengellyel.
Itten ugyebár az van – ha valaki nem tudná –, hogy a londoni befektetési brókerek számítógépén (betűhív idézet következik:) nincs külön billentyűje Varsónak, Prágának, Budapestnek: „térségben” adnak-vesznek. Ha valahonnan jó hír jön, mind a hármat jutalmazzák, ha valahonnan rossz, mind a hármat büntetik.
A New York Times a Kósa–Szijjártó-nyilatkozatok utáni helyzetet az alábbi módon rögzítette: „Miközben a piacokat hetek óta elsősorban a spanyol, a görög és a portugál adósságprobléma rémítette, a probléma határai Magyarország felé tolódtak ki, miután a (budapesti) kormány aggasztó jelzéseket küldött az ország pénzügyi helyzetéről. A beruházók (nyomban) szabadulni kezdtek a magyar papíroktól.” Bizony. Erről az OTP és a forintban jegyzett államkötvények tudnának sokat mesélni...
Ami pedig a globális metszetet illeti, a vezető amerikai napilap, milliók bibliája – nyilván szándékosan – az imént említett „határt” rátolta egész Nyugat-Európára, mondván, hogy a magyar „beismerés” a lehető legrosszabb időpontban történt: épp akkor, amikor a fél világ Nyugat-Európa miatt reszket, és ráadásul jöttek azok az átkozott foglalkoztatási adatok Amerikából... A NYT által idézett holland elemző az euró értékvesztését is ezzel a körülménycsomaggal hozta összefüggésbe, miáltal azt kell mondanunk: a Fidesz vezetői, ha órákra-napokra is, de „történelmet írtak”. Csupa negatív konnotációval.
Amikor Szijjártó Péter azzal bagatellizálta a forint árfolyamának döbbenetes zuhanását, hogy a magyar nemzeti valuta „együtt mozgott” a térségi valutákkal, voltaképp nem állított valótlant, csak épp az az eset állt elő, mint amikor valaki fordítva ül fel a lóra. A forint nem együtt mozgott a zlotyval, hanem a zloty a forint miatt zuhant. Az ok-okozati viszonyok nem mellékesek, hogy finom legyek.
E hét elejére (lapzártáig) a szokásos forgatókönyv szerint alakultak a dolgok. A kéretlen, „ostoba” rémisztgetéstől a magyar kormány sebesen eltáncolt, és a piacok „valamelyest” (Dow Jones) megnyugodtak, lecsillapodtak. Erősödött a forint és a BUX. Valamelyest. (Azok a devizahitelesek azonban, akiknek a fordulónapjuk péntekre vagy a rá következő napokra esett, alaposan „szívtak”, mert a törlesztőrészletük legalább tíz százalékot ugrott.) A Dow Jones felidézte Varga Mihály államtitkár szokatlanul önkritikus mondatát is arról, hogy (Kósa kolléga) „nem szerencsés” jövendölést tett az államcsőd lehetséges közelségéről. Nevezetes módon azonban kitetszett a „jó fiúk vagyunk, jó fiúk leszünk” jeligéjű Varga-nyilatkozatból, hogy a Fidesz egyedül Kósával viteti el a balhét, elfeledkezvén arról, hogy Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő még rá is tett egy lapáttal a Kósa-nyilatkozatra, márpedig Magyarországon a gyerek is tudja, hogy Szijjártó egy szót sem szól főnöke, Orbán Viktor egyetértése nélkül.
A fél világ gazdasági sajtója azt kutatta a hét végén, hogy vajon milyen játszmába bocsátkozott a Fidesz, mi volt prominenseinek a célja a katasztrófaprognózisokkal. Általános a vélemény, hogy az IMF-re és az unióra akartak ráijeszteni, jobb alkupozíció megszerzése végett. Ez azonban nem hogy balul, hanem egyenesen visszafelé sült el.
A Nomura elemzője szerint: „A Fidesz veszedelmes játékot űz, és azt kockáztatja, hogy a piacok kényszerhelyzetbe hozásának reményével elvesztegeti azt a kiváló (perfect) örökséget is, amelyet az előző kormány hagyott rá...”
Ez a mondat természetesen még a Varga-helyesbítés előtt íródott le. De függetlenül a keletkezés időpontjától, kiviláglik belőle, hogy a hazardírozásra jobb terepet és okosabb embereket kell választani.
