Íme Matolcsy legújabb fantazmagóriája

Matolcsy Györgynél örök kérdés, komolyan gondolja-e amit mond, vagy tudatosan, manipulálási szándékkal mond a valósággal köszönő viszonyban sem lévő dolgokat. Félő, hogy az első verzió az igaz, mert különben nem hangoztatna többször is nyilvánvaló butaságokat, tartana attól, hogy szakmailag teljesen amortizálja magát. Úgy tűnik, valóban jórészt hiszi is, amit mond, saját álomvilágában él, ahol sem a tények, sem a valós lehetőségek nem zavarják. Ha ebből indulunk ki, rájövünk, hogy meghökkentő gondolatai szinte koherens rendszerré állnak össze, amelynek elemei összefüggnek egymással, bármennyire is távol állnak a reális világtól. Ezzel önmagában nem is lenne gond, vannak fantaszták is, csak nem lenne szabad hatalmat, sőt egy ország gazdasági irányítását adni a kezükbe.

A miniszter gondolatainak belső logikai összefüggéseit jól példázzák az elmúlt napok nyilatkozatai. A hét elején azt a már ismert tervét adta elő, hogy 2025-ig meg kell duplázni a magyar GDP-t. Egyszerű kalkulációval kiszámítható, hogy ehhez a tavalyi csökkenés és az idei stagnálás után 2014-től éves átlagban legalább 6 százalékos növekedésre van szükség, amire nem csak nálunk, de a fejlett világban sem volt soha példa. Ráadásul szakértők egybehangzóan 1-1,5 százalékra teszik a magyar gazdaság középtávú növekedési potenciálját, a későbbi gyorsuláshoz is a körülmények alapvető változására lenne szükség.

Matolcsy logikája szerint a GDP fantasztikus tempójú emelkedése együtt mozog a foglalkoztatás növekedésével, ebből következik az egymillió új munkahely szükségessége, de az már 2020-ig. Számára apró részletkérdés, hogy a tényleges alkalmazottak száma a kormányváltás óta 30 ezerrel csökkent, a KSH által kimutatott foglalkoztatotti bővülés részben a GDP-re nem ható közmunkából, részben pedig statisztikai bűvészkedésből ered. Ez utóbbi egyik fontos elemére hívta fel a figyelmet a GKI: a KSH számai nem szigorú adatszolgáltatáson, hanem háztartásonkénti megkérdezésen alapulnak. Ezért torzítja a valóságot például a külföldi munkavállalás, mivel a statisztikába a minta révén bekerül, valójában azonban nem jelent hazai munkavégzést. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a vállalkozások és a közszféra adatszolgáltatásán alapuló kimutatás és a KSH megkérdezéses felmérése között 2011 eleje óta egyre nagyobb a különbség: a múlt év végére az egyik 30 ezres csökkenést, a másik 140 ezres emelkedést mutat 2010-hez képest.

A problémára közvetve maga Matolcsy is felhívta a figyelmet azzal, hogy félmillió külföldön dolgozó magyarról beszélt, bár rejtély, honnan vette a számot, mivel erről eddig egyetlen hivatalos magyar kimutatás sem készült. Az egyetlen támpont a befogadó országok statisztikája, az ottani letelepedési és adószám kérelmek. Ezek alapján viszont közel sem jön ki az 500 ezres szám, még ha jelentős feketemunkát feltételezünk is. A miniszter 3 országot nevesít, szerinte Nagy-Britanniában 300 ezer, Németországban 100 ezer, Ausztriában 50 ezer hazánkfia dolgozik, a többi uniós országban további 50 ezer. A kinti hivatalos adatok azonban a szigetországban mintegy 50 ezer, a németeknél 82 ezer, a sógoroknál 48 ezer ott élő magyarról tudnak. Míg az utóbbi két szám alig tér el Matolcsy becslésétől, addig a brit statisztika nagyságrendnyi különbséget mutat.

Szakértők szerint a Nagy-Britanniában munkát vállaló magyarok száma valóban jóval magasabb, de maximum a fele lehet a 300 ezernek, azaz az unióban dolgozó honfitársaink reális száma nagyjából 300 ezer körül mozoghat. Ez is hatalmas szám az idehaza kimutatott 3,9 millió foglalkoztatotthoz, és még inkább a 2,8 millió alkalmazotthoz képest. A GKI által elemzett statisztikai torzítás ilyen arányok mellett akár a 200 ezer főt is elérheti, azaz magyarázhatja a két foglalkoztatási adat trendje közötti eltérést, amely nem véletlenül növekszik 2011 eleje óta: a külföldön munkát keresők száma az utóbbi két évben minden kimutatás szerint megugrott és egyre emelkedik. Mindebből egyenesen következik, hogy a magyar foglalkoztatási helyzet sokkal rosszabb, mint azt a KSH jelzi, a valós trendeket a tényleges munkavégzésen alapuló, az alkalmazottakra vonatkozó, hivatalos adatszolgáltatás mutatja. Ez egyébként a KSH számaitól eltérően szoros megfelelésben áll a gazdaság teljesítményével és a hosszú ideje nem csökkenő munkanélküliséggel is.

Hol lát tehát Matolcsy egymillió új munkahelyet, ahová visszacsábíthatja a kint dolgozókat? Talán a még inkább felpörgetni tervezett, inproduktív és a költségvetésnek csak kiadást jelentő közmunkában? Fantasztikusan vonzó lehet a Nyugat-Európában még mosogatóként is nettó 250-300 ezer forintot keresőknek az itteni nettó 50 ezer, a többiekről, szakmunkásokról stb. nem is beszélve! Az unortodox gazdaságpolitikának, a cégeket sújtó megszorításoknak hála a versenyszféra a legjobb esetben is stagnál, inkább leépít, mint fejleszt, a közszférában hasonló a helyzet, és egyelőre jele sincs annak, hogy ez jelentősen és pozitívan változna. Ugyan hol helyezkednének el a hazajövők, amikor az itt élőknek is rosszak az esélyeik? A hazai fiatalok körében 25 százalékos a munkanélküliség, először talán nekik kellene munkát adni.

A Matolcsy-féle fantazmagóriákkal az a legnagyobb baj, hogy mivel tudomást sem akarnak venni a valós helyzetről és lehetőségekről, a megoldást is a realitásokkal szembe menő eszközökben látják, ezzel nem kezelik, hanem súlyosbítják a problémát. Ennek egyenes következménye az állandó rögtönzés, a folyamatos korrekció, a kiszámíthatatlan, bizonytalan és sajnos romló gazdasági környezet. Amíg ezzel a voluntarizmussal nem szakítanak, esély sincs a fenntartható növekedés felé vezető fordulatra.