Félrevezetnek minket gázár-ügyben
Ha nem a mi bőrünkre menne, akár jót szórakozhatnánk is azon, ahogy a választási kampány hevében egymásra licitálnak a pártok a gázáremelés ügyében. A baj csak az, hogy a realitások megértetése helyett ezúttal is populista szólamokkal vezetik félre a közvéleményt, ez pedig előbb-utóbb mindannyiunknak sokba fog kerülni.
Csütörtökön tartja rendkívüli ülését a parlament gazdasági bizottsága, ahol az egyetlen napirendi pont a földgáz árának április elsejétől esedékes emelkedése. Hogy ennek kapcsán pontosan mit akarnak megvitatni, rejtély, mert ebben a kérdésben a képviselőknek most az égvilágon semmilyen döntési kompetenciájuk nincs, és ezt ők is tudják. A piac liberalizálásával összefüggésben ugyanis tavaly júliustól a gáz már nem hatósági áras, hanem egy képlet alapján - amely az importáron kívül tartalmazza a tárolási és szállítási rendszerköltségeket, valamint a szolgáltatói árrést - a nagykereskedő dönt negyedévente az árról, amelyet bemutat az Energia Hivatalnak. Ez utóbbi csak akkor bírálhatja felül, ha az eltér a képlet alapján meghatározott mértéktől.
Mindez meglehetősen egyértelműnek tűnik, hiszen jól vagy rosszul, de elvileg objektív és kiszámítható tényezők döntenek a mindenkori gázárról. A gond csak az, hogy a külpiaci árak emelkedése miatt most elkerülhetetlen a drágulás, amelynek időpontja éppen a választásokat megelőző hétre esik, bőséges muníciót adva a szavazatszerző demagógiának. Nyilvánvaló volt, hogy az ellenzék ezt igyekszik maximálisan kihasználni és a hatalmon lévők nyakába varrni az újabb népnyúzó lépést. Az már kevésbé érthető, hogy erre a hónapok óta előre látható tényezőre a kormánypárt nem készült fel, hanem az utolsó pillanatban próbál beszállni a népbutító versenybe, ahol eleve nem győzhet. Még a potenciális szavazói szemében is álságosnak tűnik az áremelés kemény elutasítása, hiszen az éppen annak a liberalizációnak az eredménye, amelyet - a nemzetközi gyakorlatnak és a gazdasági racionalitásnak megfelelően - éppen ők szorgalmaztak és fogadtak el. Így az MSZP most saját korábbi álláspontjával és érveivel menetel szembe a demagóg kórushoz való csatlakozással.
Ebből a Bajnai-kormány ugyan kimaradt, de annyit azért megtett, hogy az utolsó pillanatban kétszer is módosította az árképzési képletet, ami egyrészt nem elegáns, másrészt viszont felveti a kérdést: ha nem csupán a drágulás tíz százalék alá szorítása volt a célja, hanem tényleg a korábbi képlet adott volna túl nagy mozgásteret a szolgáltató cégeknek, miért most jöttek erre rá? Eddig nem volt fontos az áremelés minimalizálása? Az árképzési formula megalapozottságáról semmilyen támpontunk nincs, a szakmai indokok változatlanul ismeretlenek, így a külső szemlélő saját szubjektív meggyőződésére hagyatkozhat csupán arról, mi állhat a döntések hátterében.
A pártok pedig éppen ezt igyekeznek minél jobban kihasználni. A Fidesz a már megszokott populista szólamait hangoztatja: az áremelés szükségtelen, a kormány érzéketlenségét mutatja, hogy az infláció kétszeresével drágítja a földgázt, miközben - a pártelnök szavai szerint - a közüzemi rezsiköltségek már gyakran a jövedelmek 80-90 százalékát elviszik. Ennek az összetett állításnak az a szépsége, hogy egyik eleme sem igaz. Az áremelés ugyanis elkerülhetetlen, mivel a belső felhasználás több mint négyötöde importból származik, a földgáz külpiaci ára pedig tavalyhoz képest jelentősen emelkedett, ráadásul a forint gyengült a dollárhoz képest, ami tovább rontja a helyzetet. Ha az importárat nézzük csak, a drágulás mértéke idehaza 20 százalék közelében lenne, ezt korrigálja a belső árképzési képlet. Egyértelmű tehát, hogy az áremelés elkerülhetetlen, csak a nagysága lehet vita tárgya.
