Szpászibá

– Mér jöttél kocsival? – kérdezi az egyik.
– Hogyhogy mér? – kérdez vissza idegesen a másik.

Tizenöt éve pecáznak együtt, osztálytársak voltak a gimiben. Később rokonok lettek. Kálmán elvette Imre húgát, Dönízt.

– Csak mer bringával szoktál jönni – mondja Imre.
– És?
– Csak kérdezem. Azt csinálsz, amit akarsz. Két órája itt ülünk, de te nem szólsz egy kurva szót sem.
– Te se.
– Mi bajod?
– Másnapos vagyok – mondja szelídebb hangra váltva Kálmán.
– Ezért jöttél kocsival?
– Nem. Ha tudni akarod, azért jöttem kocsival, mert nem mertem otthon hagyni az autót.
– Mér nem merted?
– Döníz miatt.
– Mér? Mit csinál Döníz az autóval, amikor otthon hagyod?
– Kutat, matat, szaglászik, bazmeg, ha éppen tudni akarod. Kiporszívózza a hátsó ülést, aztán a porzsákban női hajszálakat keres. Meg használt óvszert a gumiszőnyeg alatt.
Imre röhög.

– Ne röhögjél, elmennek a halak.
– Dehogy mennek. Ez csak városi legenda. A halak tök süketek.
Hallgatnak, pecáznak.

Pár perc múlva Imre megint elkezdi.

– Szóval tegnap este berúgtál, aztán elvittél egy csajt a hátsó ülésre.
– Nem.
– Mi nem?
– Nem volt csaj.
– Akkor mi volt?
– Törpe – jelenti ki Kálmán.
Imre félrenyeli a sört, krákog.

– Micsoda?
– Törpe.
– Kerti? – kérdezi Imre, és felpattan a kempingszékből, nem bírja tovább az izgalmakat.
– Szart. Igazi.
– Te megdugtál egy igazi törpét?
– Hülye! Nem dugtam meg. Csak megnyertem.
– Hogyhogy megnyerted?
– Pókereztünk a Pingvinben. Volt ott egy csávó, azt mondta, ukrán, de beszélt elég jól magyarul. Minden pénzét elnyertem. Hullarészeg voltam, de nem tudtam veszteni. Ott állt a fickó egy szál gatyában, már a gyűrűit, sőt a napszemüvegét is elnyertem.
– Ez az ukrán volt a törpe?
– Nem. Az ukrán az volt, aki mindenét eljátszotta. De még akkor sem akarta abbahagyni a játékot. Azt mondta, van neki kint az autóban egy törpéje. Hogy felteszi azt.
– Egy törpét?
– Azt.
– De hát mit ér egy törpe?
– Ezt kérdeztem én is. Mire az ukrán elmondta, hogy egy törpe nagyon is sokat ér. Egy jó törpe aranyat ér. Ő egy vándorcirkusztól vette, állítólag egy vagyonba került.
– Na de miért? Mit tud egy törpe?
– Azt mondta az ukrán, ő arra használta, hogy feltette mindenféle buszokra. Csempészbuszokra meg turistabuszokra. Mégpedig a csomagtartóba.
– Hová tette?
– Alulra, a busz aljába, a csomagok közé. Betette a törpét egy bőröndbe, és a bőröndöt berakta a csomagtartóba a többi táska közé. Aztán betett mellé még egy üres bőröndöt is. Majd az ukrán vett egy jegyet, felszállt a buszra, és elutazott a végállomásig. Közben, amíg a busz haladt A-ból B-be, a törpe a csomagtartóban előmászott a bőröndből, kivette a többi táskából az összes értéket, bepakolta az üres bőröndbe, majd visszamászott a saját táskájába. A végállomásnál leszállt az ukrán, kivette a két bőröndjét a csomagtartóból, majd feltűnés nélkül olajra lépett.
– Most szívatsz – mondja ámulva Imre, kese bajsza remeg az idegtől, a hideg vizes vödörből kiemel egy Borsodit, és szinte egy szuszra szívja ki a bádogból a sört.
– Nem szívatlak. A törpéből lett milliomos az ukrán.
– De ha milliomos, akkor miért a törpét játszotta el? Mér nem a pénzét?
– Nem volt nála több kápé. Ezerötszáz dollár volt nála, azt elnyertem. Átutazóban volt.
– És hol van a törpe most?
Kálmán kényelmetlenül fészkelődik a kempingszékben, húzogatja kinyúlt pólóját rettentő hasán, végül kinyögi:
– Itt, a kocsiban. Hátul.
– Te idióta! Negyvenfokos kánikulában a csomagtartóba dugsz egy élő embert?
– Figyelj, ha Kijevtől Isztambulig kibírta...
– Te agyament állat! Nem hallottál még emberi jogokról? Hát lesittelnek mindkettőnket!
– Nyugi. Nem eszik olyan forrón a kását...
– Mit nyugi, te barom? Hát jön egy rendőr, kinyitja a csomagtartót, és húsz évet ülünk emberrablásért!
– Nem raboltam, Imre. Higgadjál már! Nyertem pókeren. Mondtam.
– És ki hiszi el ezt neked?
– És az ártatlanság vélelme? Az smafu? – kérdezi szinte felháborodva Kálmán.
Imre próbál megnyugodni, fel-alá járkál, rágyújt egy cigire.
– Azonnal nyisd ki a csomagtartót! – kiabál Imre.
– Ne hamarkodd el, Imre! Ezzel a törpével mi is milliomosok lehetünk!
– Te megbolondultál! Neked elmentek otthonról.
– Figyelj, Imre. Feltesszük itt a faluban a pesti buszra. Ugyanaz a trükk. Alul kirámolja a cuccokat, te fenn utazol a többi utassal. A Népligetnél leszállsz, fogod a két bőröndöt, én meg a Fradi-pálya előtt várlak kocsival.
Imre mélyet szív a cigiből.

– Mondd, Kálmán? Hallottál te már Jézusról?
– Hallottam.
– Szeresd felebarátodat, ilyesmi.
– Hallottam.
– És szerinted ez belefér, hogy egy törpét bezársz a csomagtartóba?
– Meggyónom.
– És mit mondasz majd az Úr színe előtt? Na, erre válaszolj!
– Megoldom.
– Oké. Ha nem engeded ki, nem pecázok veled többé!
– Ne bomolj, Imre!
– Sőt, most azonnal megyek a rendőrségre és feljelentelek. Nem is, előbb Dönízhez megyek.
Az úszó megmozdul, sebesen hasít a folyó közepe felé. Kálmán felkiált:
– Kapásod van, Imre!
Imre eldobja a sört és a cigit, Kálmán tízéves kék Opeljéhez lép, kinyitja a csomagtartót. Egy törpe fekszik a csomagtartóban. Teste pokrócba göngyölve, a pokróc átkötve spárgával. A törpe szája barna szigetelőszalaggal leragasztva. Tekintete rémült, haja zsíros, homloka gyöngyözik az izzadtságtól.

– Imre, gondold meg! – mondja könyörgő hangon Kálmán.
Imre kibontja a csomót a spárgán. Lehúzza a ragasztót a törpe szájáról. Kiemeli a csomagtartóból. A törpe kibújik a pokrócból. A pokróc a földre hullik. Talán fél percig is farkasszemet néznek. A törpe nem tudja mire vélni a helyzetet, csak nézi csodálkozva Imrét.

– Na, menjél, gyerünk! Go! – mondja Imre.
A törpe lassan elindul, közben folyamatosan hátrapillantgat, mintha csapdát sejtene. Mikor felér a gátra, futni kezd. Egyre gyorsabban szalad. Mezítláb van, csak rövidnadrágot és atlétatrikót visel. Kálmán rágyújt, kibont egy Borsodit. Imre némán nézi a gáton távolodó törpét.

– Most boldog vagy? Ott futnak a millióink, seggfej! Gazdagok lehettünk volna. Most mehetsz vissza gürizni a fóliába – mondja Kálmán, és tekeri az orsóra a damilt.
A törpe már-már eltűnik a gáton, de aztán megáll. Megfordul, nézi a pecásokat.

– Szpászibá! – ordítja, aztán újra futásnak ered, és eltűnik a szemük elől.
– Mit mond? – kérdezi Imre.
Kálmán kukacot húz a horgára, és közben azon gondolkodik, bevallja-e Imrének, hogy a hátsó ülésen, egy pokróccal letakart kutyaketrecben egy másik törpe gubbaszt – mert tulajdonképpen két törpét nyert tegnap éjjel.