Miért hagytuk, hogy így legyen?

Miért hagytuk, hogy így legyen? – az Illés zenekar dalát idézi a XXI. Század Kiadó új könyve, amelyben tizenhat közéleti ember keresi a választ Bródy János egykori kérdésére.

A könyv fülszövege szerint a régi dal szavai „ma élesebben és pontosabban szólnak, mint valaha. Mintha hiábavaló lett volna a rendszerváltás: visszatérnek a régi reflexek. Például az, hogy nem nézünk szembe azzal, amit közösen hoztunk össze. A széthullott társadalmat, az elviselhetetlen egyenlőtlenségeket, a súlyosan elszegényedő milliókat, a frusztrációt, gyűlölködést, bűnbakkeresést, a külföldre menekülő fiatalokat, az összefogásra és a szolidaritásra való képesség szinte teljes hiányát. Két évtized után úgy tűnhet: mi magyarok nem tudunk élni a szabadsággal – és ezt nem is vesszük észre”.

Babarczy Eszter kritikus, közíró a kötetben a többi között így keresi a választ a kérdésre: „tévedés azt gondolni, hogy Magyarország jobb, és tévedés azt gondolni, hogy Magyarország rosszabb, mint körülöttünk más országok. Másként lejt a pálya, magasabbról indultunk, és jobban fáj az aljára érni”.

Bruck Gábor pszichológus, kampányszakértő pedig azt írja, hogy a felmérések igazolják, „a szavazó csalhatatlan biztonsággal megérzi, ha valaki hazudik. Orbán mégis kockázat nélkül teheti, mindaddig, amíg azt mondja, és úgy, ahogy a magyarok hallani akarják” Bruck így fogalmaz:” Úgy tűnik, nekünk magyaroknak az őszinteségre semmi szükségünk.”

Ferge Zsuzsa szociológus, akadémikus úgy látja, a források és a kormányzati elkötelezettség mellett a sikeresebb működéshez a társadalmi integráció céljainak össztársadalmi elfogadására és civil támogatásara lett volna szükség. Ez 1990 táján, amikor a baj épp csak elkezdődött, még volt. Aztán fokozatosan ment át közönybe, szolidaritáshiányba, majd elutasításba. 2011 vége óta látjuk a humanitás tüzeit újra felvillanni”.

Schilling Árpád rendező, a Krétakör művészeti vezetője egyebek mellett azt írja: „Ami ma történik velünk, az elsősorban egy nagy görög tragédia Európa színpadán. Ma már nemcsak a király meztelen, hanem a nép is az. A görög kórus az istenekhez kiált, mert vezetőitől nem várhat mást, csak a sors beteljesítését: a bűnhődést.”

A kötet további szerzője – Darvasi László, Grecsó Krisztián, György Péter, Heller Ágnes, Ludassy Mária, Majtényi László, Pléh Csaba, Radnóti Sándor, Spíró György, Szilágyi Ákos, Tamás Gáspár Miklós – is esszében vagy szépprózában igyekszik válaszolni a kérdésre. De közben tudják – írják a szerkesztők –, hogy az voltaképp nem megválaszolandó kérdés, inkább szemrehányás, vagy felszólítás: nem hagyhatjuk, hogy így legyen!