Markovics-ünnep

Az mindig különleges ünnepet jelent számomra, ha az alkotó kalauzol végig tárlatán, elmesélve, hogyan születtek a művek, mi volt a kiállítás koncepciója, milyen technikai finomságokra illik odafigyelni, és egyáltalán. Ezúttal is ebben a kitüntetésben volt részem. Markovics Ferenc fotóművész vezetett végig 75+5 című tárlatán a Mai Manó első emeleti termeiben. (A cím egyik számadata a művész életkorát és – ezzel szoros összefüggésben – a kiállított képek számát jelzi, a + 5 pedig igazi meglepetés mindazoknak is, akik jól ismerték Markovics oeuvre-jét: legyen elég annyi, hogy a fényhez kötődő tárgyakról, mobil és stabil műalkotásokról van szó, amelyek éppen erre a tárlatra készültek.)

Életmű-kiállítás, persze, külön falon az ifjúkori alkotások, a művészportrék, egy életútjelképsor, külhoni és magyar művészek portréi, a képek kapcsán írott jelentősebb cikkek és a Baba utcai házról készült, méltán világhírű sorozat néhány darabja. Önmagukban is éppen elég élményt adnak a látogatónak, bizonyítva (amit régen tudunk), hogy Markovics több évtizede a hazai fotográfia élvonalába tartozik. És ha ehhez még megkapja a látogató a művész finom humorba oltott, bölcs és áradó epikáját (akinek kétségei volnának a szerző prózai kvalitásait illetően, olvassa el most megjelent könyvét, a Rögzítőshow-t), gazdag anekdotakincsét (kevesen ismerik jobban nála a magyar fotográfia történetét), az bizonyára sosem felejti el a Mai Manóban töltött órákat.