Lendületben az Életrevalók
Nem könnyű babérokat szerezni a Hollywood által uralt nemzetközi filmpiacon, de a francia mozinak már nem egyszer sikerült. Jean-Pierre Jeunet 2001-ben készült romantikus vígjátéka, az Amélie csodálatos élete látványos karriert futott be világszerte, bő tíz év alatt 23,1 millió külföldi mozikedvelő szívét hódította meg. Olivier Nakache és Éric Toledano tavaly novemberben bemutatott Életrevalók (Intouchables) című átütő komédiájának viszont alig tíz hónapra volt szüksége, hogy megdöntse a mindenkin segíteni akaró, csupaszív montmartre-i pincérlány külföldi rekordját. Szeptember közepéig 23,5 millióan látták Franciaország határain túl, hazai nézettsége pedig már most is tízmillióval múlja fölül Amélie-ét (19 millió 385 ezer kontra 9 millió 290 ezer).
A sikersorozatnak azonban még koránt sincs vége: a balesetben mozgásképtelenné vált, megkeseredett párizsi milliomos és a külvárosi kallódók világából érkezett (s történetesen éppen a börtönből szabadult) fekete vagány minden szokványos sémát félresöprő
különleges férfibarátságának története európai diadalmenete után, száz nappal ezelőtt kezdte meg karrierjét az Újvilágban, s már egymillióan látták. Argentínában, Brazíliában és Japánban pár napja mutatkozott be, és már ostromolják érte a multiplexeket, Nagy-Britanniában, Ausztráliában és Új-Zéland mozitermeiben pedig majd csak ezután tűzik műsorra, de borítékolható, hogy nem marad észrevétlen.A francia filmek külföldi forgalmazását biztosító UniFrance szakemberei szerint a valóságos történetre épülő, finoman érzelmes és ugyanakkor rekeszizom-szaggató humorral tálalt filmkomédia (ihletője Philippe Pozzo Di Borgo önéletrajzi regénye, a Le Seconde Souffle) össznézettsége a közeljövőben megközelítheti a 45 milliós nagyságrendet.
A számszerűsített becslések itt megállnak, a ki nem mondott remények azonban ennél vérmesebb célokat sejtetnek. A francia filmek Oscar-jelöléséről döntő héttagú bizottság a múlt héten határozott arról, hogy az Amerikai Filmakadémia jövő évi Los Angeles-i versenyén az Életrevalókat küldi a pástra a legjobb idegen nyelvű film trófeájáért. Franciaország a nem angol nyelvű filmalkotások Oscar-díjért folyó vetélkedőjének legeredményesebb résztvevője, eddig 36-szor került be az ötös döntőbe, idén tavasszal azonban kiderült, hogy a legfajsúlyosabb kategóriákban is számolni kell vele. A februárban lezajlott 83. Oscar-gálán tíz jelöléséből öt kategóriában nyerte el az aranyszobrocskát Michel Hazanavicius nosztalgiamozija: The Artist – A némafilmes, amely a hangosfilm megszületésének korszakába, a ’20-as évek Hollywoodjába kalauzolja el a nézőt.
A némafilmes, amely a legjobb film a legjobb rendező, és a legjobb férfi főszereplő (Jean Dujardin, e minőségében az első francia színész, aki magáénak mondhatja a szakmájában legrangosabb elismerést) Oscar-díját is elhozta Hollywoodból, nyolc hónap alatt 45 millió dolláros bevételt kaszált az amerikai mozipiacon. Az Életrevalók jelenleg még csak 12 millió dolláros bevételnél tart, ami időarányosan nem rossz eredmény, de ahhoz nem nyújt támpontot, milyen esélyekkel vág neki a hazai közönség kedvence a jövő januári Oscar-selejtezőnek. Tény, hogy az amerikai sajtó kezdetben fanyalogva fogadta a filmet, volt olyan kritika is, amely „rasszista” felhangokat vélt felfedezni a történetben, amelyet a franciák éppen a kölcsönös odafordulás, a társadalmi határokon átlépni képes szolidaritás üzenete miatt értékelnek nagyra, de azt is tudni kell, hogy a The Artist sem varázsütésre, hanem az amerikai forgalmazó, Harvey Weinstein jól felépített reklámhadjárata nyomán jutott a csúcsra. A Weinstein Company, amely az Intouchables amerikai terjesztési jogait is megvette, nagy jövőt jósol legújabb védencének az amerikai mozipiacon.
A két francia film nemzetközi népszerűségi versenyében már most behozhatatlannak tűnik az Életrevalók előnye, Hazanavicius minden szempontból profi alkotása még csak most közelíti a 16 milliós össznézőszámot (3 millió 65 ezer francia, 12 millió 800 ezer külföldi néző), amit a párizsi furcsa páros rendkívüli története már hónapokkal ezelőtt maga mögött hagyott.
Kapcsolódó cikkünk:
A francia mozi dacol a válsággal
