A háború elől elmenekülhetünk, de annak tragédiája elől nem

Más dolog megérteni és átérezni a menekülés szörnyűségeit, erre világít rá a három Oscar-díjra jelölt alkotás.

2022. március 21., 18:22

Szerző:

A film készítésekor és megjelenésekor még aligha sejthette Jonas Poher Rasmussen dán filmkészítő, hogy legújabb alkotása, a Menekülés milyen vészterhes időkben jut majd el a közönséghez. Az idén három Oscar-díjra nevezett történet, amely animációs-dokumentumfilmként dolgozza fel Amin Nawabi afgán menekült történetét, az ukrajnai orosz invázió hatására teljesen újraértelmeződött.

A valós eseményeken alapuló film – amelyben a szereplők nevét megváltoztatták – egy közel-keleti meleg menekült férfi történetét dolgozza fel, és egy hosszúra nyúlt interjún keresztül meséli el az őt interjúztató filmkészítőnek, hogyan fedezte fel másságát, hogyan fogadtatta el ezt mélyen hívő családjával, és hogyan illeszkedett be távol-keleti menekültként a '90-es évek elején Dániában.


Fotó: Flee - Neon

Azonban a február 24-én kirobbant orosz-ukrán háború hatására a történet ezen pontjai mintegy „mellékessé” váltak. A Menekülés ugyanis azt is bemutatja, hogy akár egy elnyomó rezsim, akár egy külső fenyegetés elől is kell hátra hagyni az otthonunk, az elhatározásnál már csak az szörnyűbb, ami azután következik. Amin történetében ez a kényszerű disszidálás a Szovjetunió szétesése utáni, rendőrterror és korrupció által uralt Oroszországba.

Ha pedig ez nem lenne elég, ott van az is, amiről mi, privilégizált helyzetben lévő európaiak is olvashattunk a 2015-ös menekültválság idején – az embercsempészek kegyetlen bánásmódja.

Hogy rengetegen kényszerülnek arra, hogy hűtőkocsikba szorítva, hajtótestekben hánykolódva reménykedjenek nemcsak abban, hogy új országban ébrednek majd, hanem abban is, hogy felkeljenek még egyáltalán. A történet tűpontosan világít rá arra, hogy a menekültek nem jókedvükből választják az illegalitást, hanem mert nincs más lehetőségük a nyugodtabb életre. Ezeket a traumákat még ha el is nyomják magukban, feldolgozni sosem fogják tudni igazán – és így a későbbiekben viselkedésükre és társas kapcsolataikra is kihathatnak.


Fotó: Flee - Neon

Mindezt formabontó, az animációs technológia minden lehetőségét kihasználva meséli el a Menekülés. A gyermekkor rikító színeit ugyanis a menekülés és a drámai elbeszélések során fekete-fehér szkeccsrajzok váltják, míg a felnőtt Amin életét bemutató jelenteket már egy sterilebb látványvilág kelti életre. A film viszont nem hibátlan. Bár érthető, hogy a valósághű bemutatás nyomán miért kap ekkora hangsúlyt a főszereplő nemi irányultsága, a háború elől való menekülés és a kiszolgáltatottság-, illetve a kitaszítottságérzés jóval kisebb figyelmet kap.

Társadalmi szerepvállalásában mégis irányadó alkotás. Mindezt jól szimbolizálja, hogy a március 10-i magyarországi bemutató jegybevételéből származó teljes összeget az ukrán menekültek megsegítésére ajánlották fel. A Menekülés egy rendkívül személyes és szívszaggató film az újrakezdésről, amelyben bár alig van olyan téma, amit ne hallottunk volna az elmúlt évek során, egy ilyen intim környezetben elmesélve mégis sokak szemét felnyithatja, érzékenyítheti a nézőt.

(Kiemelt kép: Flee - Neon)

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze - jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.