Hogy mi van?

Azt állítja a Nemzetgazdasági Minisztérium (közleményében, amelyben a Standard & Poor’s által kiadott leminősítéssel foglalkozik), hogy ma már nem lehet komolyan venni a hitelminősítőket, amelyek gyakorlatilag a világ valamennyi országát leminősítették.

Ezzel szemben a tény az, hogy nem minősítették le a világ valamennyi országát, hanem csak azokat, amelyek a világválságban megrendültek, vagy nagyon eladósodtak, vagyis a kilátásaik romlottak. Németország, Dánia, Svédország, Csehország, Bulgária, Kanada, Kína, Dél-Korea, Ausztrália, Brazília vagy Chile például nem tartozik közéjük, bár még ők sem állnak olyan jól, mint négy-öt éve. De ha a Nemzetgazdasági Minisztériumon múlna, ők is csak Matolcsyra figyelnének, nem a hitelminősítőkre.

Azt állítja Orbán Viktor (a következő költségvetési ciklusról tartott sikertelen európai csúcs után), hogy „uraltuk a helyzetet..., tudtuk, hogy mi az, ami nem fogadható el semmiképpen Magyarországnak, és azt meg is akadályoztuk.”

Ezzel szemben a tény az, hogy Magyarország nem uralt és nem is akadályozott meg semmit. Egyelőre ugyanis az európai főszereplők sem értenek egyet a fő kérdésekben, úgyhogy nem volt mit megakadályozni. Ha majd lesz, akkor pedig meglátjuk, ki mit fog uralni.

Azt állítja Áder János köztársasági elnök (a Magyar Posta gálaestjén), hogy „a Magyar Posta többet jelent egy vállalatnál, benne az ország gazdaságának, társadalmi működésének egyik motorját tisztelhetjük.”

Ezzel szemben a tény az, hogyha a Posta az ország gazdaságának motorja, akkor nagy a baj. Nemcsak azért, mert tavaly a cég forgalma csak minimálisan nőtt, üzleti eredménye pedig csökkent, hanem elsősorban azért, mert a posta a világon mindenütt a túlélésért küzd. A korábbi állami monopolszolgáltatásnak ugyanis egyre nagyobb részét viszik el az olcsóbban és rugalmasabban működő piaci versenytársak, a hagyományos tevékenységek pedig – a távirattól a levélen át a csekkfeladásig – megszűnőben, illetve visszaszorulóban vannak. Ha a magyar gazdaságnak ilyen a motorja, akkor a szárnyaláshoz vitorlázó repülőgépre lesz szüksége.

Azt állítja Giró-Szász András, a kormány szóvivője (az M1 Este című műsorában arra reagálva, hogy az Európai Bizottság a telekommunikációs és a kiskereskedelmi különadók megszüntetésére szólította fel Magyarországot), hogy a felhívás okafogyott, hiszen a magyar kormány egy héttel korábban már döntött arról, hogy januártól kivezeti ezeket az adókat. Szerinte az Európai Unió mindig le van maradva egy kicsit, talán ezért is van olyan nagy gondban.

Ezzel szemben a tény az, hogy bár a távközlési különadót valóban megszüntetik, közben bevezették a telefonadót és nemrég kitalálták a közművezeték adót is. Így aztán jövőre a telekomcégek összességében még több különadót lesznek kénytelenek leróni, mint eddig. Ezzel a boszorkányos adókivetési gyorsasággal persze Brüsszelben nemigen tudnak versenyezni. Ami azt mutatja, hogy talán mégis mi vagyunk nagy gondban...

Azt állítja a Fidesz-frakció (közleményében), hogy a Gyurcsány–Bajnai-szövetség, közelebbről pedig Oszkó Péter volt pénzügyminiszter félrevezeti a közvéleményt, mert utóbbi azt mondta, hogy a Bajnai-kormány alatt a magyar államadósság nem nőtt, hanem csökkent. Márpedig az adósság 2002-höz képest 2009-ben volt a legmagasabb.

Ezzel szemben a tény az, hogy 2009 áprilisában, Bajnai hivatalba lépésekor a magyar államadósság összege 19 ezer 205 milliárd forint volt, ami egy évvel később ugyan minimálisan, 19 ezer 303 milliárdra nőtt, ám mostanra már 20 ezer 829 milliárdnál tartunk, miközben a kormány tavaly bevetette a magán-nyugdíjpénztári vagyon 2700 milliárdját is. Vajon hová lett az a pénz? Ki vezet félre kit? És mikor is csatlakozott Gyurcsány Bajnai mozgalmához?

Azt állítja Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója (egy bajai fórumon), hogy a Bajnai-kormány világcsúcsot állított fel az államadósság növelésében, rövid miniszterelnöksége alatt pedig 7 százalékos gazdasági visszaesést produkált.

Ezzel szemben a tény az, hogy a Bajnai-kormány nemhogy világcsúcsot, de még csak magyar csúcsot sem állított fel adósságnövelésben, mint ahogy a gazdasági visszaesésben sem. 2009 második negyedévében tudniillik a GDP 1 százalékkal csökkent az előző negyedévhez képest, a harmadikban már csak 0,6 százalékkal, míg a negyedikben már 0,3 százalékos növekedés kezdődött, ami aztán 2010 első negyedében 1 százalékosra erősödött. Ehhez képest 2012 első három negyedévében, sokkal jobb körülmények között az Orbán-kormány folyamatosan visszaesést produkált. Felcsúti csúcs.