Hajnalig villogtak a szirénák a tömegverekedés miatt Varga Mihály leendő minisztériuma előtt
A legutóbbi hírek szerint negyvenmilliárd forintot nem sajnál az Orbán-kormány, hogy Varga Mihály számára újrafaragtassa a Disney-logóban látható ál-neuschwansteini kastély mesebeli léptékeivel és pompájával vetekedő Szentháromság téri pénzügyminisztériumi palotát.
Az 1904-re Fellner Sándor tervei alapján felhúzott, a késői angol gótikát a késői francia barokkal elegyítő épület az ordító cifraságával és irdatlan tömegével már a maga korában is bőven egy rossz vicc volt, amelyet
a művészettörténet udvariasan a századforduló honi építészetére jellemző bizonytalanság példájaként emleget.
Fotó: FORTEPAN
Persze volt akinek tetszett, és úgy látszik, ez azóta sem múlt el.
Túl sokáig azonban nem kellett nézni a palazzót, Buda ostromakor ugyanis annyira megsérült, hogy lebontották, a helyére pedig 1948 és 1962 között egy ugyancsak műgót, de jóval szerényebb és befogadhatóbb épület került, Rados Jenő elképzelései alapján.
Ebből csinálná Orbán-kormány most vissza a századforduló építészetére jellemző bizonytalanságot példázó palotát, tekintve, hogy csak azt szereti, ami 1945 előtt épült és annak dacára, hogy
alig pár éve újíttatta fel, nem kevesebb mint 723 millió forintból.
A most látható épület igen sokoldalúnak mutatkozott az elmúlt évtizedek során, bár a hozzá valóban illő és méltó funkciót nem sikerült megtalálni neki. Használták kollégiumként, iskolaként, lett benne kiállítás, levéltári filiálé, borház. Az idősödő, de lélekben még mindig fiatal közönségnek azonban leginkább a BME kollégiumának Vár Klubja jut az eszébe róla.
Zoltán János rockzenei szakíró és sokszoros szemtanú emlékei szerint a helyszín az ötvenes években a korabeli pesti lokálok modorában működő zenés-táncos szórakozóhelyként szolgált, ahová egyetemista az idő tájt még nemigen tette be a lábát, hiszen semmi oka nem volt rá. A tehetős környékbeliek vették igénybe leginkább, akik az akkoriban divatos, ötórai teának nevezett programok keretében verődtek össze a teremben, a szocialista együttélés előírásai szerint, tudniillik: tánc közben lekérés nincs, kötelező visszakísérés viszont igen (az elvtársak nem hagyhatták a táncparkett közepén az elvtársnőket), és
volt szigorú dresszkód is, amelyet leginkább a Vörös Október Ruhagyár öltönykölteményeire szabtak.
A kávéhoz az a fajta jellegzetes alumínium mokkáskanál járt, amely az anyagsűrűségből és a választott technológiából adódóan szinte már a fizetővendég kézmelegétől meghajlott. A művészi hajlamú fogyasztók a nyelét csavarták meg, a rafinált spirálokkal az iparági szocialista brigádversenyek kézműves nyereménytárgyainak motívumvilágát idézve ezáltal, mintegy. Az igényesebbek egy-egy kupica, portorikó rumnak nevezett folyékony tudatmódosítóval párnázták ki a feketét, ez a finom méreg 70 fillérbe került.
A Kommunista Ifjúsági Szövetség védnöksége alatt zajló élő zenés összejövetelek fellépőiről nem sokat tudunk, mesélőnknek elsősorban Putnoki Gábor (1917-2001) neve sejlik fel a múlt füstködéből. E tanult dalnok 1950-ben lépett a rögös pályára, karrierjét a Corvin Áruház éttermében kezdte, később a városligeti Kéményseprő vendéglő bárénekese volt. A Magyar Rádió és a Hanglemezgyártó Vállalat 35 lemezt készített vele, legismertebb slágere a Csak a szépre emlékezem és a Gyere ülj kedves mellém című melódia volt – egészítettük ki ismereteinket Google nevű barátunk segítségével.
Zoltán János világosan emlékszik ugyanakkor, hogy a lokálban a
Záray-Vámosi sztárpár is felbukkant néhányszor, amit szerinte az a körülmény is indokolt, hogy nagyon közel laktak.
A fordulat éve 1962-volt, akkor jelent meg ugyanis a klubban az első magyar utánjátszó (koppintós) beatzenekar, a nagy hatású Futurama együttes. A formáció műegyetemi hallgatókból állt össze, akkora hangfalaik voltak, mint egy gardróbszekrény, dobosát pedig Laux Istvánnak hívták, aki egyrészt remek amatőr asztalos volt, így a dobszerelését is maga készítette, másrészről ő volt a közelmúltban elhunyt kiváló dobos, Laux József testvére.
A főként Elvis Presley-, Buddy Holly- és Shadows-számokat előadó Futurama maga nem futott be különösebben szédítő ívű pályát. Viszonylag hamar abba is hagyta a zeneszolgáltatást, tagjai jobbára a hangszereik bérbeadásából éltek,
a szocialista hiánygazdaság hátrányaiból kovácsolva maguknak a szocialista embertípushoz méltatlan személyes anyagi előnyt.
1963-tól hosszú évekig a Vár Klub volt az egyik helyszíne és parancsnoki központja a szovjet tagköztársaságok folkfesztiváljának is, amelyet mindig egy-egy szeptemberi hétvégére szerveztek igen nagy erőkkel. Egy alkalommal például több tonna művirággal megrakott katonai járművek bukkantak fel a Várnegyedben és a dekoratőrök polimer virágba borították a környék összes kiszögellését. A testvéri hacacárék moderátora Rátonyi Róbert és Németh Marika volt, gyakori magyar fellépője pedig az Express együttes és Dinnyés József daltulajdonos.
A 60-as évek közepén szombatonként és vasárnaponként a Tolcsvay-duó és -trió lett a klub házigazdája, egyszersmind a kor legmenőbb magyar együtteseinek előzenekara, mások mellett az Illésé, Omegáé, az LGT-é, a Korálé és Metróé.
1970-ben Erdős Péternek, a hírhedt szórakoztatóipari despotának egy helyben elköltött vacsora közben igen megtetszett a közeg, így attól kezdve a klubban tartották az aranylemez-átadási ceremóniákat is.
1978-ban a Bergendy és az Omega adta a legfergetegesebb koncerteket a házban, 1979-ben pedig a Piramis,
ez a rendezvény azonban ronda tömegverekedésbe és tömeges lopásba torkollott, hajnalig villogtak a rendőrkocsik a Szentháromság téren.
Felejthetetlen volt – révedt a múltba fátyolos szemmel Zoltán János.
A Vár Klub utolsó nagy sikerű programsorozata a 70-es évek végén indult kiváló táncház volt, Sebő Ferencékkel, a Kolindával, a Ködkondával és a Bojtorjánnal. Miután a kollégium 1981-ben elköltözött, az intézmény Új Vár Klub néven, diszkóként folytatta, majd a lágymányosi Schönherz Kollégiumba költözött.
