Fényjátékok

Megtehetné, hogy csak pályájának fényesebb szakaszait tárja publikum elé. Ám az egyebeket is rendszeresen „bevilágítja”. Nem önkínzás, analizál. Azt keresi: miként kerülhető el újabb buktató. Hetvenen túl azon is eltöpreng olykor, mennyiben jelent falakat a kora.

Ragályi Elemér úgy gondolja: vannak zsenitudatú alkotók, meg olyanok, akik egyszerűen csak komolyan veszik a szakmájukat. Utóbbiak addig tanulnak, amíg jut még lélegzet.

Az első honi operatőr, aki még a hatvanas években lekapta a kamerát az akkori korszak merev, nehezen mozduló, rissz-rossz állványzatáról. A súlyos gépet kezében tartva kereste az emberközelibb perspektívákat. Nemrég Szabó István Az ajtó című mozijában dolgozott. Amikor próbálta vállára kapni a kamerát, azt hitte, valaki tréfál vele, és ólomsúlyokat rejtett a gépbe. Aztán tette a dolgát, s elkészült a szépen fényképezett film. Amivel csak annyi a gondja, hogy rendezői álom kiszolgálójaként – amely felállást amúgy törvényszerűnek tartja – nem sikerült kilépnie egy klasszikus film keretei közül.

Mindenesetre nemrég elkészült első 3D-s kisfilmje. Ennek a technikának ugyan nem jósol nagy jövőt, de illik érteni hozzá.

Ragályi kétfilmes rendező: könyvelése szerint ez ügyben döntetlenre áll. Első saját jegyzésű alkotásának, a Csudafilmnek kétszázezres volt a nézettsége. Miközben ő maga azt mondja: szakmailag némileg el lett puskázva. Aminek viszont volt haszna is: a balfogások „helyére tették”. Ma már világos: csap alá a fejjel, ha elönti az embert a mindentudás érzése.

Padlót fogott, de csak felállt. Második mozija, a Nincs kegyelem szakmai sikert hozott. Vagy tízezren meg is nézték, s háromszor vetítette a köztévé: a téma ismeretében nem kevés. A sztorihoz igaz történet adta az alapot. A gyilkossággal ártatlanul vádolt cigány ember, Pusoma Dénes önpusztítással végződő kálváriáját beszéli el. Szakírók szerint remekművet közelítő színvonalon.

Ragályi úgy véli: a Csudafilm esetében ő kapott gólt, a Nincs kegyelemmel viszont rúgott egyet. Kéne még egy nyert meccs. Egyébként kudarcos élményei álmaiban is kísértenek. Csak munkával lehet lebírni őket.

Esetében az orra esések sem horzsolnak le semmit arisztokratikus aurájából. Halk szavú, visszafogott, de nem tréfától mentes karakter. Műveltségéből mindig annyit enged előtűnni privát beszélgetéseken, amennyi másnak nem jelent terhet.

Ha nem ismerném személyesen, alig hinném, hogy kamerával a kezében is dobott már hasast. Akkor veszítette egyensúlyát, amikor a nyolcvanas években, a Dögkeselyű forgatása előtt nyugati cégtől kikunyerált, nálunk még sosem használt Stedicam kamerával gyakorlatozott – futott komoly sprinteket – a filmgyár udvarán. Vizuális típus vagyok, mégsem tudom elképzelni a zuhanás pillanatát.

Ám simán látom magam előtt az epizódfüzért, amely Ragályi Elemér és Stanley Kubrick londoni találkozásaiból áll össze. Ragályi látogatta hétvégenként az utazásfóbiás Kubrickot otthonában. Filmtervét beszélték át, kockáról kockára. Fut a mozi, duruzsolnak a tipikus brit enteriőrben. Közben lehet, Kubrick otthona nem is volt tipikusan brit. A „díszletekről” Ragályi nem mesél, de így jön elő. Az sem számít, hogy a film ráadásul el sem készült. Egyéb díjaival egyenértékű kitüntetésnek tartja, hogy Kubrick őt választotta. Ki tudja, hány másik operatőr munkáit nézte végig, mire ott akadt a szeme a Szirmok, virágok, koszorúkon.

Ragályi végigjárta a filmes szamárlétrát.

Érettségi után atyai ismerős ajánlására vették fel a filmgyárba, udvart takarítani. Édesapja adóhivatali főtanácsos volt, aki bélistázva a Hoffer traktorgyárban helyezkedett el. Édesanyja pedig nagy műveltségű háztartásbeli, aki arról ábrándozott, hogy nyugdíjasként majd színházban lehet jegyszedő.

Fia kissrácként focistának készült, de szeretett fotózni is. És pompásan utánozta Kazal László pityókás magánszámát is, meg szívesen mondott verseket. Mégis hiszi: a színész szak kudarcos felvételije a közönségre nézve is kész mázli. Ahogy az sem baj, hogy semmit sem halványultak benne a rákosligeti tisztviselőtelep mikrovilágának emlékei. Csúcsokra jutva is segítik földön maradni.

Udvartakarítói pozíciójához visszakanyarodva: világosítóként lépett előre, majd laborasszisztens lett, aztán segédoperatőr. A főiskolán pedig Illés György kedvenc tanítványa, bár a hallgatói éveket is végigdolgozva alig tartózkodott az intézményben. Negyedévesen forgatta Elek Judittal a Meddig él az ember? című dokumentumfilmet, amellyel 1968-ban elnyerte a miskolci fesztivál operatőrdíját.

A következő évtizedekben évi két-három filmet fényképezett, nyert újabb díjakat. Munkái közt olyan klasszikusok vannak, mint a Régi idők focija, Ripacsok, Álmodó ifjúság, A nagy generáció, Fotográfia, Herkulesfürdői emlék vagy a Szirmok, virágok, koszorúk.

A nyolcvanas évek második felében kezdett külföldön dolgozni. Úgy érezte, szakmájában fellazult a rend. Ragályi hisz a szabadságban, a szabadosságról viszont úgy tartja: káoszba vihet.

Amerikában olyan színészek álltak kamerája előtt, mint Alan Rickman, Max von Sydow, Antonio Banderas, Christian Bale, Salma Hayek, Anjelica Huston.

Operatőre volt az Oscar-díjas A remény útja című svájci filmnek, és Emmyt nyert a Raszputyinnal. Külföldön azt is megtanulta: az operatőr kapásból lecserélhető, ha képtelen kompromisszumokra. Volt, hogy rezgett a léc, de sosem pottyant ki egyetlen produkcióból sem.

Külhoni pályafutása kapcsán azt mondja: a második ligából valójában nem került fel az elsőbe. Sosem tekert újabb munkák után, ha egy film „kiforgott”, jött haza a balatoni parasztházba. Hollywoodban luxus nem jelen lenni.

Ragályi Elemér olykor gyűlöli a saját röghöz kötöttségét. Hiszen a másodligában is bőven jutott addig, hogy új hazát, nyugisabb közeget találjon.

Említi tíz évvel ezelőtti interjúnkat, amelyben „eltüsszentett demokráciaként” aposztrofálta közállapotaink alapján honunkat. Egy szimpla hapcihoz képest ma már inkább blaszfémiával élne. Másfelől elég megnézni a Szerelmes földrajz című Duna TV-s múltidéző portréját, mindjárt érthető lesz, miként kötik finom anyagú, eltéphetetlen szálak a rögökhöz. Ahogy az is: mit jelent a hazafi szó européer értelmezésben.

Ami viszont a tévés portréból kimaradt: a Nincs kegyelem című alkotását felajánlotta az Országgyűlési Könyvtárnak. Kölcsönzési statisztikáról nincs adata.

Ami privát életét illeti: két gyermeke van. Lánya egyetemista, fia operatőr. Ragályi Márton harmadik éve dolgozik az amerikai Borgiák sorozatban, idén került először a főkamera mögé. Apjának külön öröm, amikor régi barátok, munkatársak azt mondják: Marci a gesztusaival, szemvillanásaival, világlátásával gyakran juttatja eszükbe az apját.
Mindemellett semmi sincs lezárva.

Ragályi Elemér budaligeti házában – ahol egyre ritkábban szólal meg a telefon, nem panasz, analitikus észrevétel – a győztes meccsre készül. Rendezői filmtervét már addig fejlesztette az „új mechanizmus” elvárásai szerint, hogy akár kezdődhetne is a forgatás. Végre berúghatná azt a nyavalyás gólt. De ez tényleg az ő magánviadala.

Mert lesz, ahogy lesz, a tribün népe tudja úgyis: bajnok vár lehetőségre.