EU-IMF hitel: Orbánék megint túltaktikázták?

Szerdán jelez vissza az Európai Bizottság a magyar kormánynak az uniós kötelezettségszegési eljárások kapcsán küldött válaszaira. Lehet, hogy Orbán Viktornak van igaza, és egy teljesen érdektelen, gyakorlatilag technikai ügyről van csupán szó. De nem minden jel mutat ebbe az irányba. Az is elképzelhető ugyanis, hogy a magyar kormány megint túltaktikázta magát, és ezáltal az EU-IMF védőháló ismét veszélybe kerülhet.

Miért nem indulnak meg a tárgyalások?

Talán emlékszünk még, hogy az év végi drámai forintgyengülést követően a kormány gyorsan mindent megígért mindenkinek, csak hogy visszaszerezzen valamit az addigra teljesen elvesztett gazdasági hitelességéből.

Az államcsőd fenyegető réme rákényszerítette a miniszterelnököt, hogy engedjen az EU, az IMF, és hát mondjuk ki, a józan ész követeléseinek, és a korábbiaknál lényegesen szűkmarkúbb költségvetési politika mellett kötelezze el magát – legalábbis szavakban. Akkor még arról volt szó, hogy márciusra már meg is egyezünk a két nagy hitelezővel.

Itt a március, de a tárgyalások még el sem kezdődtek. Részben valószínűleg azért nem, mert a kormány nem sietteti a megkezdésüket. Úgy tűnik, a közvetlen veszély elmúltával a kormányfő és környezete ismét kezdi elhinni, hogy menni fog ez külső segítség nélkül is. Pontosabban, hogy elegendő lebegtetni az EU-IMF hitel megszerzésének lehetőségét, és ez önmagában stabilizálja a forintot azon a szinten, amire a kormánynak szüksége van.

Ráadásul van is mibe kapaszkodniuk. Egyrészt itt van rögtön a január közepe óta tíz százalékot erősödött magyar valuta. Másrészt az EKB nagy pénznyomtatási akciójának köszönhetően elfújta a szél az eurózóna, és ezzel az európai gazdaság azonnali összeomlásával kapcsolatos félelmeket. Ráadásul a magyar gazdaság a vártnál lényegesen erősebb negyedik negyedéves növekedést produkált. Van tehát olyan forgatókönyv, amiben akár meglehetünk az EU és az IMF hitele nélkül is. Ez persze sokkal drágább lenne, de legalább senki nem szólhatna bele, hogy mit csinál a kormány.

Egyedül már nem megy

Ennél azonban sokkal valószínűbb az a forgatókönyv, hogy bebizonyosodik, „egyedül nem megy". A forint árfolyama továbbra is egyetlen hajszálon, az EU-IMF hitelmegállapodásba vetett hit hajszálán függ. Az eurózóna nem fog összeomlani, de szinte bizonyosan recesszióba tart. A negyedik negyedévünk pedig nem azért volt olyan jó, mert a magyar gazdaság motorjai hirtelen turbóra lettek kapcsolva, hanem a vártnál magasabb mezőgazdasági kibocsátás miatt. A 2012-es recesszió gyakorlatilag elkerülhetetlen, bármennyi ráolvasással is próbálkozunk.

Van azonban egy potenciálisan rosszabb hír is. A tárgyalások megkezdését nem csak a magyar kormány húzza, hanem úgy tűnik, a másik fél is. Az IMF és az EU még januárban egyértelművé tette, hogy a hiteltárgyalások előfeltétele bizonyos konkrét lépések megtétele. Nem tudjuk, pontosan mik ezek, de nagy valószínűséggel kapcsolatban vannak mind a túlzott deficiteljárással, mind pedig a jegybank függetlensége, a bírói nyugdíjazás és az adatvédelmi hatóság függetlensége kérdéseiben tett uniós észrevételekkel.

Ha valóban erről van szó, akkor addig nem is indíthatjuk el a hiteltárgyalásokat, amíg ezeket a problémákat meg nem oldjuk. Ez gazdasági oldalról a mainál fenntarthatóbb, kevésbé egyszeri tételekre építő költségvetési terveket, politikai oldalról pedig a már jól ismert brüsszeli kifogások orvoslását jelentheti.

Mi van, ha rájönnek a blöffre?

Abban a pillanatban, hogy ezek a feltételek nyilvánvalóvá válnak, az is világos lesz mindenkinek, hogy a megállapodás létrejötte közel sem olyan biztos, mint a kormány ígérte és mint a privát hitelezők és befektetők gondolták. Ha úgy tetszik, pillanatok alatt kiderülhet a kormány blöffje. Ha mindez igaz (ne felejtsük el, hogy egyelőre csak egy feltételezésről beszélünk), akkor ez akár már szerdán ki is derülhet.

Akkor pedig könnyen megismétlődhetnek a decemberi-januári események: gyors forintgyengülés, kapkodó miniszterelnöki ígéretek, az elmaradhatatlan üres magyarázkodás és egy még inkább megtépázott hitelű kormány. Az ilyen hitelességvesztés pedig megint tízmilliárdokban mérhető veszteségeket jelentene az országnak – még rövid távon is.