Erdei Ferenc

Száz éve született, szenteste. „Többdimenziós ember” – írta róla egyik kortársa. Író volt, és szociográfus, falukutató, tudós, politikus, a Nemzeti Parasztpárt alapítója (egy homokszállító uszályon a Maroson, míg a parton hoppon maradtak a betiltásra kivonult csendőrök, rendőrök).

2010. december 21., 18:30

Volt miniszter (belügyi, földművelésügyi, igazságügyi, miniszterelnök-helyettes, államminiszter), a Hazafias Népfront és az MTA főtitkára is, küldöttségvezető Tökölön azon a bizonyos 1956. november 3-án, aztán fogoly Munkácson. Szerkesztő, szervező, kutatóintézeti igazgató, jogi doktor és hagymás kisparaszt. Domináns, karizmatikus alkat. (Pályaválasztási problémái nem voltak.)

Erősen belenőtt a makói kultúrába, s abból lépett tovább. A polgárparaszt volt az ideálja, aki minőségi árut termel és értékesít, korszerűen. De a fejletlen kapitalista piaci szövetkezetek erőtlenségét felismerve, a földosztás után a mezőgazdaság szocialista átszervezésében látta a jövőt. Igaz: nem úgy, nem akkor, nem abban az ütemben, ahogyan megvalósult.

Miniszterként mégis szinte mindazzal szembekerült, amit korábban a paraszti jövőről vallott. (Ez életének tragikus, alig magyarázható szakasza.) A drasztikus érdeksérülések miatt szülőföldjén megorroltak rá, őt hibáztatván az erőszakos téeszesítés, a padláslesöprés miatt, így Makót – ahol azelőtt és azután is szívesen látták – egy ideig kerüli.

Írt számos művet, köztük klasszikusokat, és sokat tett az Agrárgazdasági Kutató Intézetben, hogy a termelés költség- és jövedelemviszonyait világossá tegye.

Több ízben dolgozott együtt Bibó Istvánnal, aki a Belügyminisztériumban a törvény-előkészítő részleget vezette, és időnként Erdeit helyettesítette, többek között Beljanov szovjet tábornoknál is, aki a Szövetséges Ellenőrző Bizottság képviselőjeként akart tájékozódni az itteni nemzetiségi viszonyokról, s azt találta kérdezni Bibótól: „A tatárjárás idején hány szlovák nemzetiségű gyógyszerész működött Magyarországon?” Bibó kis gondolkodás után azt válaszolta: hét. Beljanov nem vitatkozott.

Erdei Ferencre és korára emlékezett sokoldalúan a múlt héten az Akadémián a nevét viselő társaság.

(Erdei Ferenc emlékezete. Szerkesztette: Varga Gyula. Bába Kiadó, Szeged.)