Diana hercegné tragédiájának mítosza – Spencer filmkritika

A Kristen Stewart főszereplésével készült film végre nem csak Diana hírnevét lovagolja meg, hanem a név mögött rejlő személyiséget is bemutatja. Kritika.

2021. november 10., 09:31

Szerző:

Csütörtökön kerül a hazai mozikba a Diana hercegnőről szóló Spencer című film, amely a walesi hercegné 1991-es karácsonyi ünnepét mutatja be, mely során végleg elhatározza, maga mögött hagyja a brit királyi családot. A történet Diana őrlődését mutatja be, amelyet a királyi család által jelentett nyomás, a hihetetlen mértékű médiafigyelem, valamint Károly herceggel való elhidegült kapcsolata vált ki benne. Az alapvetően életszagú történetet ugyanakkor fikciós elemekkel is megszórják: Diana hallucinációit, korábbi, házasság előtti élete utáni vágyódását is láthatjuk, valamint későbbi halálának előjeleire is utalást tesz a film. Diana hercegné életéről nem most készítenek először filmet vagy sorozatot. Az elmúlt évek egyik népszerű sorozatában, az angol királyi család üzelmeibe is betekintést engedő A korona című sorozat is foglalkozott már Harry és Vilmos herceg édesanyjával. Azonban emellett is számtalan dokumentumfilm, illetve játékfilm készült már a jövőre 25 éve, autóbalesetben elhunyt hercegnéről.

A Spencer című film – amelynek elnevezése Diana leánykori nevére utal – ugyanakkor nem a királyi családra és azok Dianával való harcáról mond el újabb információkat, hanem száz százalékban a hercegnére fókuszál.

A film rendezője, a chilei Pablo Larraín nem először készített filmet híres feleségekről, a 2016-ban Natalie Portman főszereplésével mozikba került alkotása ugyanis Jackie Kennedy, férje meggyilkolása utáni időszakát mutatja be, mely során egyszerre kell helyt állnia anyaként, politikai szereplőként, valamint fenntartani férje hagyatékát. A film ugyanakkor sokkal kevésbé működött, mint a Spencer. Az idei velencei filmfesztiválon bemutatkozó alkotás ugyanis egy nagyon személyes hangnemet üt meg, ami a film minden egyes építőkockájából sugárzik. A kamera sokszor intim közelségből mutatja a Diana szerepét csodálatosan megformáló Kristen Stewartot (Alkonyat-filmek), Jonny Greenwood zeneszerző fülbemászó dallamai pedig jóval a vetítés után a néző fejében visszhangoznak majd.

A film egyik jelenete. Fotó: NEON

Azt már korábban is lehetett tudni, hogy Diana hercegné bulémiás volt, azonban a film ezt a betegséget egyértelműen a királyi családhoz tartozás jelentette nyomással magyarázza. A cselekmény szerint betegségével a királyi család is tisztában volt, szimplán nem érdekelte annyira őket személyes konfliktusaik miatt. Természetesen az igazság lehet ettől eltérő. Diana személyiségét továbbá az állandó megfigyelés is torzítja, melynek hatására a paranoia tünetei is felbukkannak rajta. Ezek hamarosan hallucinációkba is átcsapnak, melyeknek központi alakja Boleyn Anna, VIII. Henrik második felesége.

Dianának ugyanis rögeszméjévé válik, hogy azonos a sorsuk: férjük megcsalja őket, mégis a nőket vádolják házasságtöréssel; valamint hogy a válás csak a haláluk árán valósulhat meg. 

Érdekes még a filmben az is, hogy nem foglal egyértelműen állást abban, ki is volt a rosszabbik fél a válásban. Ugyanis nem elsősorban Károly herceg (Jack Farthing) és Diana viaskodását követjük végig, hanem a komplett királyi lét és Diana hercegné személyiségének szembenállását. A királyi udvar változásra való képtelenségére csakúgy rámutat a film, mint arra, hogy a walesi hercegné egyszerűen sosem vágyott erre az életre, és csak gyermekei miatt marad az udvarban. A film alapvetően egy falsúlyos dráma, részenként azonban mégis szórakoztató jeleneteket dobnak be, főleg amikor Diana és gyermekei párbeszédéről van szó. Ezeket a diskurzusokat nagyon átélhetően írták meg, tényleg egy családot látunk megelevenedni a filmvásznon, amelyhez Kristen Stewart játéka mellett Jack Nielen (Vilmos herceg) és Freddie Spry (Harry herceg) gyermekszínészek kedves játéka is sokat hozzátesz.

Fontos még emellett a hercegnő folyamatos utasításoknak való ellentmondása is. A királyi udvarban, ahol minden egyes személyre szigorú dresszkód vonatkozik, Diana mindig megpróbál belecsempészni valami személyeset, jelezve ezzel, hogy nem ért egyet a királyi udvar elitizmusával. Ez a téma egyébként többször is tematizálódik a film során, és maga Károly herceg mondja ki, hogy a brit királyi udvar képtelen a változásra. A Spencer nem egy egyszerű életrajzi film. Még ha fikciós eszközökhöz is nyúl, látszik, hogy a rendező kellően elmélyedt a karakterben, és a benne rejlő morális dilemmákon. Ezt egészítette ki Kristen Stewart megbabonázó játéka, amely egyszerre hordozza magában a hercegné sebezhetőségét, valamint szabadság utáni vágyát is. Az Oscar-díjért folyó versenyben jó esélye lehet ezzel az alakítással az amerikai színésznőnek.

Az viszont nagyon érdekes volt, hogy a királyi udvar pompájában játszódó film játékidejének jó fele a vécén játszódik – bár érthető –, valamint hogy a jelenleg is regnáló II. Erzsébetnek csupán egyetlen mondat jutott a filmben, az is inkább csak kényszerből. A Spencer tehát nem egy átlagos mozifilm: lassú a tempója, nincsenek túlgondolva a párbeszédek, mégis átélhető és emberi.

A film előzetese az alábbi linken tekinthető meg:

(Kiemelt kép: Kristen Stewart, mint Diána hercegnő a Spencer című film egyik jelenetében. Fotó: NEON)

Családja, barátai, pályatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Tordy Géza Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a nemzet színészét, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját csütörtökön Budapesten, a Farkasréti temetőben.

Minden évben április 16-án tisztelgünk a holokauszt magyarországi áldozatinak emléke előtt. A nap arra emlékeztet, hogy 1944-ben április 16-án kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását hazánkban. A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját megelőző délutánon Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat megemlékezést tartott az Óbudai Zsinagóga falára állított emléktáblánál. 

A magyar költészet napját 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. Engedjék meg, hogy ezen a napon mi is tisztelegjünk a magyar líra előtt, ezúttal Nagy László csodálatos versével.