Családi album
Az a hír járja, hogy a tervek szerint Újpest nagyszabású, retrospektív kiállítással tisztelgett volna fogadott fia, Gyémánt László előtt, a művész nyolcvanadik születésnapja alkalmából.
A kerület Kossuth-díjas díszpolgárának azonban ezúttal be kellett érnie egy szerényebb tárlattal – bemutathatott mindent, ami otthon vagy baráti körben a keze ügyébe akadt, minden olyan képet tehát, amihez nem kellett az Újpest Galériának anyagilag hozzájárulni. (Biztosítások, ilyenek.) Hiába, na, szegény az eklézsia, manapság nemigen jut pénz a kultúrára, képzőművészeinknek (még a legnagyobbaknak is) örülniük kell, hogy ha egy fűtetlen galéria ajtaja megnyílik előttük, a többi már legyen az ő dolguk. (Ennek valójában nem kell örülni: sőt belenyugodni sem kellene. De mindenesetre most épp itt tartunk.)
A közgyűjteményekben és külföldön fellehető Gyémánt-művekről tehát le kellett mondanunk, ahogy a „túlzottan” nagy méretűekről is, cserébe viszont elnyertük Ardey Edinát, Gyémánt László feleségét, aki egykori tanítványból lett a művész alkotó- és élettársa, s kinek műveit ilyen mennyiségben a fővárosi közönségnek még nemigen volt módja megtekinteni. (A vidékinek, ha jól értem, igen: idén tavasszal Ketten címmel már bemutatkoztak így együtt Zalaegerszegen, ez a tárlat annak a kiállításnak a „parafrázisa”.)
Gyémánt László ma is fiatalos lendülettel alkot, a legújabb Gyémánt-lakodalom óta a magánélet, érthetően, nagyobb hangsúlyt kapott: páros és páratlan portrék egész sora került ki ecsetje alól. A portréfestészet egyébként is fontos szerepet játszik ouvre-jében, ahogy Ardey Edinájéban is: a hatások pedig egyértelműek. A Gyémánt-rajongóknak öröm, hogy viszontláthatnak amerikai és dzsesszképeket éppúgy, mint a Krisztina-ciklus legszebb darabjait, az Ardey-rajongók pedig a mennyiségen túl olyan képeknek örülhetnek, mint az unatkozó New York-i lányokat ábrázoló festmény, mely nemcsak a művész technikai tudásáról árulkodik, hanem szerkesztői kvalitásairól is.
