Az Esterházy család 300 éves hadtörténete
A fegyverek, a hadtörténet iránt érdeklődők eddig is örömüket lelték Fraknó Várában, ahol három évszázadot felölelő gyűjteményt tekinthettek meg. A történelmi fegyvertár és katonai szertár most megújítva várja a látogatókat. Az új pompájukban, felújított terekben a minap megnyílt kiállítás a harmincéves háborútól egészen a késő 19. századig terjedő intervallumot öleli át.
Az Európa egyik leggazdagabb magántulajdonban lévő gyűjteménye az Esterházy család 300 évre visszanyúló hadviselésének történetét örökíti meg, egyúttal pedig bizonyítéka a Habsburg család iránti elkötelezettségének. A 17. században az Esterházy család birtokai folyamatosan a törökök támadásainak célpontja volt, a dinasztia ebben a fenyegetettségben saját területeinek megóvására volt kénytelen kiépíteni saját védelmét. Felszerelésüket kihasználva a későbbiekben is,- a 18. századi, a poroszok és a franciák elleni háborúkban - a Habsburg család mellé álltak csapataikkal és az ő oldalukon harcoltak.
Koronázások, hadizsákmányok és esküvők
Az újrarendezett kiállítás a korábban is bemutatott hadifelszerelésen túl újdonságokkal is szolgál. Először lesznek láthatóak 17. századi koronázási zászlók, közülük is igazi csemegének számít majd az 1618. évi koronázás Magyar Királyság-zászlaja, egy Szent István koronát ábrázoló selyemzászló. A koronázási zászlót vinni komoly megtiszteltetés volt, a zászlóvívők a Magyar Királyság vezető arisztokrata családjaiból kerültek ki, őket a nádor és a királyi udvarmester nevezte ki. A Magyar Királyság-zászlaját vitte Esterházy Miklós (1583-1645) – aki 1625-től Magyarország nádoraként a király helyettese volt – II. Ferdinánd császár és magyar-cseh király 1618. július 1-i koronázásakor. Aki e megtiszteltetésben részesült, a ceremónia után meg is tarthatta a koronázási zászlót, így került megőrzésre a becses darab Esterházy Miklósnak köszönhetően a fraknói vár kincstárába, ahol a mai napig fennmaradt.
A fecskefarkú formájú zászló anyaga kék tafota, azaz taft, jobb sarkában a „REGNI HUNGARIAE 1618“ felirattal, alatta a magyar címer a Szent Korona előnézeti ábrázolásban, babérkoszorúval és gyümölcsökkel átölelve. A zászló Szent Korona ábrázolása egyike a 17. század legszebb és legautentikusabb ábrázolásainak.
Szintén újdonság a 18. századból származó kultúrtörténeti kincsnek számító, a 16-os számot viselő, porosz legénységi sátor, mely a hétéves háború hochkirchi csatájából (1758) hadizsákmányként került az Esterházyak tulajdonába.
Színpompás látvány Esterházy Leopodine hercegkisasszony és Moritz lichtensteini herceg 1806-ban tartott esküvőjére, II. Esterházy Miklós által alapított, 50 fős díszalakulat felszerelése is. Külön, erre a célra új, ún. hernyós sisakokat, táskákat,nyereg- és lószerszámokat szereztek be. Ezek még az esküvő évében Fraknóra kerültek.
Esterházy Alajos György herceg gyűjteménye
Az Esterházy hercegek már a 17. századtól kezdve a Habsburgok oldalán szolgáltak. Igazi érdekességnek számítanak Esterházy Alajos György herrceg (1844-1912, Lady Sarah Frederica fia – lásd a
„Hercegnői lakosztályok”kiállítás, Kismarton) szokatlan tárgyai, amelyek segítségével jól rekonstruálhatók az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó nagy hadtörténeti eseményei. Alajos a császári és királyi hadsereg dragonyos ezredében kezdte pályafutását, később pedig a magyar testőrség kapitánya, majd saját huszárezredének lovassági tábornoka lett, legnagyobb kedvtelése pedig a vadászat volt. Neki köszönhetően egzotikus ütő- vágó-, szúró és tűzfegyverek kerültek az Esterházy család gyűjteményébe.Először látogatható II. Esterházy Miklós herceg ezredének 1797-ben berendezett második inszurrekciós szerátra, a lovasság úgynevezett bőrkamrája is.
További cikkeket olvashat Ausztriáról a
Szervusz Ausztriahonlapon.
