Art brut: megmutatni a megmutathatatlant

– A pszichiátriai betegek alkotásait már a 19. században is gyűjtötték – mondja Dr. Németh Attila, az Országos Pszichiátriai Központ szakmai igazgatója, Az art brut hazai mesterei című kötet szerkesztője. – Ez idő tájt Lombroso gyűjteménye volt a leggazdagabb. Magyarországon az Angyalföldi Elmegyógyintézetben Selig Árpád 1910-től kezdte gyűjteni az ápoltak alkotásait. Utódja, Zsakó István folytatta a munkáját, és a gyűjteményt 1940-ben áttelepítette a Lipótmezőre. A Lipót fennállásának 120. évfordulóján, 1988-ban nyitották meg a Pszichiátriai Múzeumot, amelyet 2007-ben az OPNI-val együtt bezártak, így az értékes művészeti anyag azóta nem tekinthető meg.

– Az ezredfordulótól kezdve egyre több művészetterápiás műhely jött létre Magyarországon – folytatja a szakember. – Természetesen a hangsúly mindig a terápián volt, de szinte minden helyen feltűnt egy-egy kiemelkedő tehetség.

Az art brut hazai mesterei című kötetben, amelyet a Magyar Pszichiátriai Társaság adott ki megalakulásának 30. évfordulójára, kilenc terápiás műhely anyagából nyújt ízelítőt. A kötethez kapcsolódó képzőművészeti kiállítás az Art Brut Galériában (Budapest, VII. Kőbányai út 22.

– Az art brut az avantgard, egészen pontosan az informer művészeti irányzatba tagozódik be – mondja Kovács Emese művészetterapeuta, a Semmelweis Egyetem Pszichoterápiás és Pszichiátriai Klinika Kreatív és Művészetterápiás Műhelyének vezetője, a kiállítás rendezője. – Az art brut-alkotásokat amatőrök készítik, akik nem kaptak semmiféle ilyen irányú képzést. Általában a betegségük jelentkezés után kezdtek el alkotni. Miután pszichiátriai problémával bekerültek egy osztályra vagy kórházba, vagy saját indíttatásból, vagy a terapeuta illetve az orvos tanácsára ceruzát, ecsetet ragadtak, ezáltal próbálták betegségüket kordában tartani, vagy, ahogy Harmatta János doktor mondta, megmutatni a megmutathatatlant.

Tehát a többségnek előtte eszébe sem jutott, hogy festményt vagy grafikát készítsen, csak a kezelésük során jöttek rá, hogy ez is bennük van.

– Így van, ezeknek az embereknek a jelentős része előtte nem alkotott. A megfigyelések azt mutatják, hogy a pszichiátriai betegek 10-15 százaléka kezd el spontán alkotni a betegsége után. Tudni kell, hogy alapvetően a művészi alkotás nem a betegség eredménye. A szocializáció során felépülnek bizonyos gátak, melyeket a pszichiátriai betegség elkezd lebontani. És ahogy bontódnak, úgy épülnek be a kreatív képességek, ekkor kezdenek ezek az emberek alkotni. De csupán attól, mert beteg, nem lesz valaki művész. Tehát valamilyen készségnek, kreatív képességnek, megfelelő kézügyességnek és látásmódnak már benne kell lennie a személyiségben. A betegség által alkotott gátak leomlása után aztán megszületnek ezek az alkotások.

Ez ellentmond annak a közhiedelemnek, mely szerint minden művész zakkant egy kicsit. Ezek szerint éppen a javulás, az gyógyulás felé vezető út az alkotás.

– Én inkább így mondanám: a művészek is valami egészen más szemszögből látják a világot, érzékenyebben fordulnak a külvilág felé. A betegek pedig, miután a betegségük ezeket a gátakat lebontotta, szintén érzékenyebben vagy sokkal kifinomultabb érzékekkel viszonyulnak a világhoz, ennyi közös dolog van közöttük

Létezik-e valamiféle műhelyük azoknak, akik kikerültek a terápiás intézményekből? Hol alkothatnak tovább, ha terápiára már nincs szükségük, de a felfedezett képzőművészeti hajlam megmarad?

– Vannak olyan betegek, akik a terápiát követően visszajárnak, hiszen ezek nyitott műhelyek. Nemcsak a bennfekvők, hanem az ambulánsan visszajárók és a gondozás alatt állók is részt vehetnek a foglalkozásokon. De van olyan beteg, aki a terápiát követően nem folytatja a művészi aktivitást. Érdekes, ha egy esetleges visszaesés után visszatérnek a műhelybe, és megmutatjuk nekik a korábbi rajzaikat, meglepődnek. Hát megőrizték? Hát meg. Dr. Hárdi István, aki a dinamikus rajzvizsgálatot kidolgozta, azt mondja, nagyon fontos nyomon követni ezeket az alkotásokat is, hiszen utalnak a betegség pillanatnyi állapotára, tehát figyelni kell rajtuk a patológiás elemeket is. Az art brutnál nem cél a patológiás elemek fellelése, inkább művészeti szempontból értékeljük, figyeljük a színeket, formákat, vonalakat.

Ahogy a kötet szerkesztője, Dr. Németh Attila mondta: a művészetterápia sikerágazata a pszichiátriának. De hogyan gyógyít? Akérdésre Dr. Harmatta János, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke válaszol.

–Az alkotás az önkifejeződést segíti, az önkifejeződés pedig belső képeket, tartalmakat, gondolat- és fantáziavilágot mozgat meg. Amikor a beteg az alkotás során szembesül a képanyagon ábrázoltakkal, és átbeszéli az alkotás közben fölvetődő gondolatait, beindul egy olyan átdolgozási folyamat, amely terápiás hatású. Sok páciens, akivel nehéz verbális terápiát, például pszichoterápiát végezni, mert a verbális kifejezésmódja vagy a saját verbális hozzáférhetősége a saját belső tartalmaihoz nem alkalmas hozzá, akkor művészetterápia képi alkotásaival még önmagának is olyan részeihez fér hozzá, amelyek eddig teljesen rejtve voltak.