Apajelöltből is épp három kell
Régen ültem ilyen tömött nézőtéren. Amiből is kiderül: nincs a mozi válságban, csak rossz produkciók vannak, s ebből kínos látszatok. Igaz: művészfilmekkel nem tudunk ekkora töltöttséget produkálni, de – hogy egy nagy ember mondatát variáljam – van élet Tolsztojon kívül is.annak, s ebből kínos látszatok
A fő persze a zene (ABBA), meg a színészek, akik elragadóak. (Élükön Meryl Streep és Pierce Brosnan.) A musical, amely évtizede világsiker, egy görög szigetre költi újjá azt a történetkét, amelyet Jó estét, Mrs. Campbell néven egyszer már nagyjából eljátszottak a mozikban Gina Lollobrigidával, ’68-ban és prózában. (Az amerikai katona özvegyeként egzisztáló olasz nő leányát a három apajelölt pénzéből iskoláztatja a messzi Svájcban. Míglen a felszabadulás 20. évfordulójára a városka meghívja a hajdani hősöket. Ám nemcsak azok érkeznek meg, de az apátlanul felnövekvő leányka is, hogy megismerje halott apja bajtársait. Ebből lesz a szép kalamajka.) A három – úgy látszik – nemcsak a magyar igazság bűvös száma, de apajelöltből is épp három kell. Ennyi kerül át a Mamma miába is, meg három asszony, egy valaha volt vokál kiérdemesült, ám életkedvüket el nem vesztett asszonyai, három a lányokból (egy menyasszony és két koszorúslány). A siker matematikája volna a magyarigazság-modell?
S ha igen, tudják-e történelemkönyveink?
A Mamma miában a bevezető-magyarázkodó expozíció után kiegyenesesedik az élmény, s ha titkát keressük (a már fent említett slágerek és sztárok mellett), bizonnyal lehet emlegetni az érzelmi hatások összetettségét, a történetkezelés professzionális sokoldalúságát. Azt, hogy az ABBA-dalok köré tálalt történet szövege, képei, figurái, ritmusa, táncai, jelenetezései oly távoli, egymással nem barátságosan megférő elemeket vegyítenek egybe, mint az elégia és a komikum, a nosztalgia és az irónia, valamint ezek változó részarányú kevercse.
Csűrhetjük-csavarhatjuk, ideologizálhatunk és magyarázkodhatunk: a Mamma mia tetszett, és nem is szégyelljük. Volt egy kor, amikor a világ hangkulisszái között kitüntetett helyet vívott ki magának egy svéd muzsikusgrupp, ma idézőjelek közt újra hallani-látni őket: nemcsak emlék. Élmény is.
Soha rosszabbat!
(Rendezte: Phyllida Lloyd.)
