Ami kényelmetlen, az nem kívánatos
Magyarország közvetlenül a választások előtt: a létfontosságú színházi élet a jobboldali kormány nyomása alá került. A kormány halálra takarékoskodja a független magyar színházat – írja a Wiener Zeitungban Petra Paterno.
A 2010. április végén megtartott választásokon Orbán Viktor jobboldali, nemzeti-konzervatív pártja, a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) kétharmados többséget kapott a parlamentben. Azóta a kormányfő radikálisan átalakíttatta Magyarországot– a kultúra területén is. Számos művész, értelmiségi és jól képzett fiatal hagyja el az országot, mert nem lát megélhetési lehetőséget vagy perspektívát, illetve elviselhetetlennek tartja a kulturális közeget.
Április 6-án ismét választások lesznek Magyarországon. A nemzetközi közvélemény aggodalommal figyeli a szavazást, a politikai helyzet kiéleződött. Az Orbán-kormány szociálpolitikája nagyon sok embert tett szegénnyé, és a társadalom jelentős részének megélhetési gondokkal kell küszködnie. Közvélemény-kutatók úgy gondolják, hogy minden negyedik magyar választó a jobboldali pártokhoz húz.
A Burgtheater meghívására három független magyar színház vendégszerepelt Bécsben. A „magyar jelenetek” témakör egyik csúcspontja Pintér Béla „Szutyok” című színdarabjának, a bemutatója az Akademietheaterben.
A Theater Brettben ez idő tájt volt Grecsó Krisztián „A mások sorsa” című darabjának az
ősbemutatója, és a St. Pölteni Landestheater-ben a Budapesti Nemzeti Színház volt intendánsa, Alföldi Róbert rendezi az „Anyám, Kleopátra” című, Bartis Attila „A nyugalom” című figyelemreméltó regényéből készült darabot, amely a fordulat idején játszódik. A bemutató időpontja március 29.Ezek a darabok a Burgtheater által szervezett pódiumvitával egyetemben pillanatfelvételben tárják elénk a jelenlegi magyar színházi életet: Mi a helyzet a művészettel? Melyek a fontos témák és a sürgető problémák?
Nem barát, nincs pénz
A Kristóf Ágota híres regényéből ( „A nagy füzet”) Horváth Csaba által készített színpadi változatában tökök, almával színig töltött zsákok és kézzel gyúrt tészták alkotják a színpadi képet és a kellékeket. A regény szerzője dermesztően jeges hangon beszél a II. Világháború pusztításairól.
A színpadon gyilkosságokat követnek el, embereket bántalmaznak, nőket erőszakolnak meg, emberek halnak meg, és mindez olyan közömbösen és mellékesen történik, mint ahogyan kikanalazzuk a krumplilevest vagy tűzifát viszünk be a házba. A Budapesti Fort Company magával ragadó előadása nyitotta meg a Kasinoban a Magyar Hetet.
Az Akademietheaterben előadott „Anamnézis” Bodó Viktor rendezésében meglehetősen csattanós komédia a magyar egészségügyről. A Budapesti Szputnyik Hajózási Vállalat társulata ügyesen váltogatja a fikciót és a dokumentum jellegű videó-bejátszásokat, amelyekben magyar ápolók és orvosok mondják el véleményüket a kórházak borzasztó körülményeiről.
Pintér Béla „Szutyok” (Miststück) című darabja egy örökbefogadás kapcsán mutatja be a társadalmi visszásságokat. A szatírát már korábban is bemutatták külföldön, például a neves Világ Színházai Fesztiválon.
Az első benyomás: a független magyar színházak aktívan foglalkoznak a szociális problémákkal, és ehhez az ábrázoláshoz drasztikus, vagy éppen groteszkül eltúlzott képeket használnak.
„A színház csak akkor lehet kritikus, ha nem kampányol, és nem hagyja, hogy politikai célok eszközeként használják fel” – fogalmazta meg a pódiumbeszélgetés fő mondanivalóját Máté Gábor, a független színházcsinálás egyik budapesti bástyájának számító Katona József Színház igazgatója. „Tény, hogy Magyarországon nincs cenzúra „ – jelentette ki Ascher Tamás, az egyik meghatározó jelentőségű magyar rendező. „Aki azonban nem kormányhű színházat csinál, illetve kényelmetlen kérdéseket vet fel, az hamar „ellenségé” válik, és a jövőben kevesebb pénzt kap, sőt, akár még az állását is elvesztheti” – fűzte hozzá Csáki Judit, magyar kulturális újságíró. Majd azzal folytatta, hogy „a kormány minden eszközzel megpróbálja elszigetelni a kritikus hangokat.
Lét kritikus helyzetben
Magyarországon a független színházak életének csúcspontja 2010-ben volt, amikor az akkori kormány első ízben jelentette be, hogy évente 4,5 millió euróval támogatja a független színházakat. Ez a pénzügyi támogatás egy évtizedes fejlődés eredménye volt. Ez volt az új színházcsinálók generációjának magasröpte: köztük Schilling Árpád, Pintér Béla, Bodó Viktor, a (ki)ugrásra kész és nemzetközileg- egyébként Bécsben és Graz-ban is- sikeres harmicvalahányéveseké.
Ugyanebben az évben megkezdődött a széthullás is. A 2010 áprilisi választások után a minisztérium visszatartotta a beígért támogatás egyharmadát, és azt soha nem fizette ki teljes egészében. Ezóta évről-évre csökken a támogatás.
Miközben a nagy repertoár kontrollját megoldották a vezető tisztségek politikailag elkötelezett betöltésével– jó példa erre, ahogyan a Budapesti Nemzeti Színház sikeres vezetőjét, Alföldi Róbertet felváltotta Vidnyánszky Attila, a nemzeti konzervatív kulturális elit főideológusa – a független színházcsinálókat a pénzen keresztül ellenőrizik. A szubvenciók csökkentésének az az eredménye, hogy Magyarország szerte a több mint száz független csoport kevesebb produkciót mutat be, ritkábban játszanak vagy akár teljesen megszűnnek társulatok, hogy aztán költségtakarékosabb projektekkel folytathassák működésüket.
A munka a megváltozott körülmények között sokak számára kritikus helyzetben való életet jelent, és a túléléshez sokszor több állásra is szükségük van.
„Az előző kormány pénzt adott nekünk, a mostani témákat szállít.” – foglalta össze nemrégiben egy interjúban Pintér Béla. Valószínűleg az április 6-i választások után is akadnak majd színpadra kívánkozó konfliktusok.
Fordította: dr. Gonda László
