Ami a könyvespolcról hiányzik

Al Ghaoui Hesna: Holli, a hős

Szerinted ki az igazán bátor? Például az, aki bár fél, meg meri tenni azt, amitől tart.

Amikor egy szikla szélén állsz, vagy egy sötét szobába lépsz, esetleg nagy közönség előtt kell szerepelned - teljesen természetes, hogy félsz. De a félelem, bármilyen furcsán is hangzik, fontos és hasznos érzés. Sőt, a segítségedre lehet, ha megtanulod kezelni!

Holli rettenetesen izgul az iskolai fellépése miatt. Ekkor szegődik mellé egy apró és barátságos házi rém, Mumus, akitől a kislány megtanulja, hogyan állíthatja a félelmet a saját oldalára. Kalandjaik során kiderül, hogy néha bizony még a felnőttek is félnek, ám ebben nincs semmi szégyellni való.

Al Ghaoui Hesna, a haditudósításairól híres, immár kétgyermekes riporter, saját rajzaival illusztrált könyvében egyszerű gyakorlatok és egy könnyen megjegyezhető bátorságinduló segít erőt meríteni a gyerekeknek a nehéz helyzetekben, hogy bátran és magabiztosan nézhessenek szembe a kihívásokkal.

Csak az ne olvassa el, aki sohasem félt!

Al Ghaoui Hesna: Félj bátran

Maga a valóságban ilyen pici? És mégsem fél ezekben a veszélyes országokban? Az elmúlt tizenöt évben számtalanszor szegezték nekem ezt a kérdést, amikor egy-egy rázósabb tudósítás után hazaérkeztem. A termetem soha nem okozott önértékelési problémát, az viszont nem fért a fejembe, miért gondolja bárki, hogy a háborús terepeken nem szoktam félni. Természetesen félek. De amikor ezt elmondtam a gyanútlan kérdezőknek, csalódottságot láttam az arcukon. Mintha elloptam volna tőlük egy illúziót. És ez a jelenség elkezdett érdekelni. Miért vágynak az emberek a félelem nélküli élet titkos receptjére? Miért fél mindenki a félelemtől? És vajon én már szembenéztem minden démonommal? Vizsgálni kezdtem a félelmeimet, tudósítóként, anyaként, félig arab nőként, magyar állampolgárként, és rájöttem, hogy a félelem üzemanyagként működik bennünk, ami kihozhatja a legjobb és a legrosszabb oldalunkat is. Hogy mitől függ, éppen melyiket? Erre kerestem a választ, amikor elindultam a félelem feltérképezésének útján, és neves kutatókat, világhírű szociálpszichológusokat kérdeztem arról, hogyan képes a félelem átalakítani a testünket, a szokásainkat és a viselkedésünket.

Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk

"Az öngyilkos merénylő felrobbant kocsiját fotóztam Irakban. Az összegyűrt kasztni úgy ékelődött a falba, mintha köré építették volna a romokat. Egy rémült katona intett megálljt, majd magyarázat helyett rám szegezte a fegyverét."

Földes András, az Index újságírója rutinmunkára indult a déli határhoz, de végül a közel-keleti háború mélyén találta magát. Bejárta a hadurak fogságába esett Líbiát, gyilkos drónok elől menekült az iraki fronton és Afrikáig hajózott egy csapat anarchistával. Hároméves útján gyűjtött információkat afgán zsoldosoktól, embercsempészektől és hippi mennyországot ácsoló naiv önkéntesektől.

Az izgalmas dokumentumregény azonban nem csak a Föld legforróbb konfliktuszónáit tárja elénk. A káosz közepén lesz érthető, miért érezzük Európában is, hogy felfordult velünk a világ. A Föld alapjaiban változott meg, amióta az internet és a high-tech kütyük mámorában elfelejtettünk kinézni az ablakon. A menekültválság is csupán jel volt, hogy nagy dolgok zajlanak odakinn, amelyekbe a szerzőt kísérve most az olvasó is betekinthet.

Brunhilde Pomsel – Thore D. Hansen: Goebbels titkárnője voltam

1911-ben Berlinben született egy kislány, aki sokra vitte: a Harmadik Birodalom propagandaminisztere, Joseph Goebbels titkárnője lett. A mindennapi adminisztrációs feladatok ellátása mellett a német katonák halálozási statisztikáinak meghamisítása volt a munkája. A bukás után sem tanúsított megbánást, elhárította a személyes felelősségét a halálgépezetben elfoglalt szerepét illetően. Csak élete legvégén volt hajlandó interjút adni, melyben többször hangsúlyozta, hogy ő is úgy élt, ahogy a legtöbb német: nem tudott semmiről, mert nem akart tudni arról, ami nem rá tartozott. Ezért is lett az életéből készült dokumentumfilm címe Egy német sors. De vajon milyen tanulságokkal szolgálhat ma egy, a tetteiért felelősséget nem vállaló német gépírónő életrajza?

A náci propagandaminiszter, Joseph Goebbels titkárnője több mint százévesen őszintén nyilatkozott mindarról, amit Hitler közvetlen környezetében átélt. Kikötötte, hogy az interjú egy része csak halála után jelenhet meg, például arról a kényszerabortuszról, mellyel elvették a zsidó szerelmétől fogant gyermekét.

„Halála előtt néhány hónappal Brunhilde Pomsel még naprakész volt a világ eseményeivel kapcsolatban, Törökországtól egészen az Egyesült Államokig, így nehéz elhinni, hogy nem érdekelte a politika.” Florian Weigensamer író, producer