A szemét diadala
Még hogy az általános gazdasági, pénzügyi és morális válság közepette vászonra, ecsetre sem telik a művészeknek, mert hajdan bőkezű mecénásaik képek helyett ma inkább jó hozamú államkötvényekkel tapétázzák ki a hallt és a nappalit, a szobrok és a kisplasztikák közül pedig kizárólag az aranyból készült borjúfigurák eladhatók.
Nyavalygás helyett vegyenek inkább példát, mert ha elég leleményesek – és mögöttük a recycling egy magasabb értékrendjének diadalát hirdető művészközösség áll –, a bajok közepette is hozzájuthatnak műalkotássá tehető anyagokhoz.
Programja szerint a Medence Csoport az idejét és divatjamúlt dolgok újrahasznosításának lehetőségeit kutatja. Ennek megfelelően szokatlan matériákkal dolgozik két tagja, Kerekes Gábor és Szentesi Csaba is, akiknek munkáiból március 22-ig látható bemutató a budapesti Medence Szalonban.
Szentesi például turkálókban szed össze használt tarka pólókat, majd ezek rátéteiből, márkajelzéseiből, bevarrt címkéiből és szitanyomott díszítéseiből készíti sajátos alkotásait. Leginkább fantáziaképeket: visszafogott színhatású, apró őslényekre, kipusztult növények fosszíliáira, állatszerű gépezetekre emlékeztető kollázsokat.
Kerekes anyaga viszont a kidobott színes újságpapír. Kollázsán a Föld lakóit – fehéreket, feketéket, sárgákat – egyetlen léghajóba zsúfolta be. A szerkezet amolyan modern Noé-bárkaként lebeg, s láthatóan jól belakták utasai. Ember mindenütt, zajlik rajta az élet: családi és vallási események, munkajelenetek sajtófotói követik egymást. A ballon ballasztjai konzervdobozok, kötélzete gégecső.
Olyan időket idéz Kerekes, amikor volt még humor is a művészetben, nemcsak malícia, szarkazmus. Amikor Gyulai Líviusz, Artner Margit, Szabó Vladimir, de legfőképp Gross Arnold kiállításait járva még a borúval teli években is ez a fajta önfeledt derű kerítette hatalmába a tárlatlátogatót.
