A Sátán elpattant a földről, mint egy energiaitalba fáradt pettyeslabda
Augusztus 12-én, kedden, a nulladik nap történt, hogy Jézus a Nagyszínpad előtt ébredt – „Jézusom!”, gondolta, aztán gyorsan visszaaludt inkább, kezében egy gyűrött pohár vörösboroskolával várta a Feltámadást. Az viszont csak este nyolcra ért oda, be volt pipázva, mint a napon szikkasztott sekrestyés, a szekusoknak kellett ledobni a Nagyszínpadról, ahová IronMaidenezni szökött fel.
A Feltámadás súlytalan, isteni alamizsna: estében reászállt Jézusra, kinek akkora már a számtalan, szakadt tornacipő verte portól volt keserű a pohara; S a szemtanúk szerint surrogás volt meg burrogás, megnyílt az ég, a felhők közül valaki integetett egy picit, Jézus hűlő helyén pedig nem maradt más, mint néhány hófehér tollpihe csupán.
Steve Harrisék játszották tovább, a sátrasbüfék alatt egy órán át ingyen volt a sör.
Az első napon egy, a Tejúthoz közeli bolygófüggöny mögött dúló intergalaktikus csetepatéból kifolyólag a Leningrád és közönsége 19.45-kor időörvénybe került az Iwiw Világzenei Nagyszínpad előtt, minek eredményeképp a koncert azóta sem ért véget, az ital pedig
sehogyse’ akar elfogyni. Azonban (érdekes mód!) ez különösebben senkit sem zavar.
Mesélik, hogy augusztus 13.-án, szerdán, a Civil Utcában, illetve ott, ahol az Arany Ászok színpadhoz vezető út keresztet rajzol reá, megnyílott a föld, és az épp arra baktató Lovasi András az abból kifelé kászálódó Szécsi Pállal találta magát szembe. „Jézusom” – nyögte Lovasi, és hirtelen belobbant a szíve, és petőfibajszos, főiskolás kölök lett megint, a kezébe pedig ripszropsz belenőtt valami kétliternyi kannásbor – Pécsi Pengettyűs talán. Szécsi meg csak nézett, s a szája szélén, mint holmi síros-zsíros marhapörköltnek a maradék szaftja, úgy játszott az a feketefehér mosoly:
- Jávor Pali üzeni, hogy azért neki megvolt a Tolnay Klári is, hülyegyerek! – ezt mondta a Lovasinak, aztán elrugaszkodott, hoppsza, beugrott a száján, rugdosódott kicsit, majd elfészkelte magát valahol a melle közepében.
Szemtanúk szerint akkor éjszaka, a Kiscsillag koncert után úgy kellett összeseperni a leányszíveknek ripityomra törött szilánkjait az A38 Színpad előtti placcról.
Még aznap, vagyis a második napon, szinte ugyanebben az időben valami sötét forgószél szabadult rá az Óbudai Szigetre, s odalettek benne az összes férfiak. Az asszonyaik csak másnap hajnalban találtak rájuk: szanaszét volt pálinkázva az összes, idegen nőkkel dzsengáztak a Nagyszínpad előtti porban, és még mindig azt a nótát zümmögte mindegyikük, amit a Jamiroquaitól hallottak: „This is the return of the space cowboy / Inter-planetary / Good vibe zone / At the speed of cheebah”.
Az ötödik nap Gerendai Károly sátrába bekopogott a ferdeszájú Púpos Sátán. Gerendai Károly úgy megijedt, hogy a hajába visszanőtt a rojtoshullám, a Sátán pedig megkérdezte:
- Hahhá, Krucifix! Mi Sri Lanka fővárosa?
- Colombo. – vágta rá Gerendai, és hirtelen felindulásból még egy félüvegnyi csúnyaszilvát is rálocsolt a kénszagú feje búbjára, mire punkba öltözött angyalok szálltak alá az égből, szájukban aranytrombita volt a sörösüveg, a Sátán meg se szó, se beszéd elpattant a földről, mint egy energiaitalba fáradt pettyeslabda.
Csak vasárnap este, éjfél előtt egy órával látták viszont a népek: a Hammerworld színpadnál, a Blind Myself koncerten.
