A reklám helye

A hirdetőoszlop humoristái – ezt a kétségkívül figyelemfelkeltő, noha némileg félrevezető címet adták a tárlatnak a rendezők, mert igaz ugyan, hogy a három jó barát, Macskássy Gyula, Kassowitz Félix és Káldor László nem volt híján a humornak (ezt bizonyítják többek között Macskássy rajzfilmjei és Kassowitz rajzai a Ludas Matyiban), de a grafikusi, reklámtervezői pályájukat nagyon is komolyan vették, korántsem (csak) humoristának tekintették magukat.

Két különleges tanulsága is van a kiállításnak. Az egyik az, hogy a harmincas évek funkcionalista képzőművészeti kísérleteinek igenis van folytatása – igaz, a hatvanas években. (Itt most a negyvenöt–negyvenhét közötti évektől, értelemszerűen, el kell tekintenünk.) Macskássyék ötvenhét után ott folytatják – szemléletben, technikában, ábrázolásmódban –, ahol annak idején abbahagyták. Csak addigra ezekre az előzményekre (rajtuk kívül) már senki sem emlékszik. A másik pedig az, hogy a humor mennyire képes konzerválni, életben tartani egy művet – legyen szó irodalomról akár, színházról vagy képzőművészetről. A mai néző, a fiatalabbja, már azt sem tudja, mi a hirdetőoszlop, pláne nem, hogy mi az a hiánygazdálkodás, de az a mozdulat, ahogy a rajz főhőse földig hajolva próbál a lehúzott redőny mögé jutni, hogy még egyetlen üveg Kőbányaihoz jusson, minden mai korosztály számára is érthető. (Azt, hogy mi szükség van egy hiánygazdálkodó társadalomban reklámra, persze ez a kiállítás sem érteti meg velünk. Ahhoz Örkényt kell olvasni, sokat.)

A három művész munkái családi adományozás révén kerültek a galériához. Reméljük, további, bővebb kiállításokat is láthatunk majd az immár végleg közgyűjteményekbe került munkáikból.

Balogh Károly