A múlt zaja
– Ezeket a verseket rezignáltság helyett egyfajta ideges melankólia hatja át. Írásuk közben az foglalkoztatott, mit tudok kezdeni a közösen megélt vagy éppen a személyes múlttal – mondta a 168 Órának Krusovszky Dénes a Magvető Kiadónál megjelent Elégiazaj című kötete kapcsán.
A József Attila-díjas költőnek, szerkesztőnek, kritikusnak a mostani az ötödik verseskönyve; egyik gyerekeknek íródott Mindenhol ott vagyok címmel, s két éve jelent meg ugyancsak a Magvetőnél. Tavaly jelentkezett első novelláskötetével, a Fiúk országával és a kritikákat, esszéket összegyűjtő könyvével, a Kíméletlen szentimentalizmussal (L’Harmattan Kiadó).
Míg a korábbi költeményeiben a személytelenség, az objektív líra eszménye érdekelte, a mostaniban személyesebb a hangütés.
– Az írás intenzív önismereti folyamat is volt. Azt szerettem volna megérteni, mi ez az egyre erősebb vágy bennem a hátratekintésre, és hogy az idő múlása vajon puszta vereség-e, vagy van valami hozadéka is számomra – jegyzi meg Krusovszky.
S hogy miért Elégiazaj a kötet címe?
– A versek azt is igyekeznek kitapintani: egyáltalán lehet-e, érdemes-e az eltelt idő felidézésével foglalkozni? Emlékeinkből mennyire reprodukálható múltbeli énünk? Számomra úgy tűnik, mintha a múltidézésbe folyton beszűrődne egyfajta háttérzaj, amely ezt megnehezíti – teszi hozzá a költő.
