A medvék Veresegyházra jönnének – Merre tovább, székelyföldi vendéglátás?
Székelyföldön a vendéglátás látványosan fejlődött az utóbbi években. Természetesen akad még tanulnivaló, de egyre többen hiszik el, van értelme befektetni és nyelveket tanulni azért, hogy megfelelő minőségű ellátást nyújthassanak a vendégeknek. Bár a három székelyföldi megye – Hargita, Kovászna és Maros – közigazgatási szempontból különálló egységet alkot, vezetőik próbálják „egy ernyő alá gyűjteni” a turizmusban tevékenykedőket, összehangolni az elképzeléseket, kínálatokat. Ajánlataikat külön oldalon kínálják – visitharghita.com, visitcovasna.com, visit-mures.com –, de a 2016-ban alakult székelyföldi Turisztikai Desztináció Menedzsment (TDM) klaszter olyan szakmai szervezet, amely egységesen gondolkodik a térségről. A közös tervezésre, népszerűsítésre szükség is van, hiszen az Erdély látnivalóit ajánló bloggerek, szaklapok alig említik a székelyföldi látnivalókat.
Székelyföldre a természeti szépségekért, a friss levegőért és a csendért, az épített örökségért, valamint a kiváló házias jellegű ételekért látogatnak a turisták belföldről és külföldről is. Jellemzően megszállnak egy előre kiválasztott szálláshelyen, ahonnan kisebb utazásokat tesznek, és bejárják a környék látnivalóit. Ezek például a Gyilkostó üdülőtelep és a Békás-szoros, a Szent Anna-tó, Háromszéken a kúriák, a parajdi sóbánya, a Medve-tó, vagy a Kelemen-havasokban található Isten széke csúcs. Az előző évben – az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint – a nyári szezonban 227 741 turista érkezett Székelyföldre, 743 921 vendégéjszakát könyvelhettek el a szállásadók. A vendégek mintegy harmada külföldről érkezett, zömében Magyarországról.
Ígéretesnek indult az idei szezon is – mondja Gál Levente, aki vidéki panziójában főleg magyarországi csoportokat szokott ellátni. Már a tél végére beteltek a panzió foglalásai. A kora tavaszi, nyári karantén azonban „teljesen padlóra küldte” a vendéglátókat, a helyzet azóta sem sokat változott. Bár a karantént feloldották Romániában is, az utazási korlátozások még mindig érvényesek.
Nagyon-nagyon hiányoznak a magyarországi vendégek. A nyugatabbról érkezők főként medvét látni utaznak ide, de az idén teljes mértékben kimaradtak – állítja a Szent Anna-tó felügyeletét végző Pro Szent Anna Egyesület vezetője is. A medvék viszont – a helyiek szomorúságára – nem maradtak ki. A kimondottan turizmusból élő Tusnádfürdőre például jelenleg is majdnem húsz medve jár be napi rendszerességgel kukázni, kéregetni, vagy ha más lehetőség nincs, élelmet szerezni a panziók konyhájáról. Begyűjtésükre, „elszállásolásukra” nincs megoldás, többszöri kérésre sem reagáltak a bukaresti hatóságok. A veresegyházi önkormányzat ugyan felajánlotta segítségét – magyarázza Albert Tibor polgármester –, hogy tíz medvét saját költségén elszállít, ám ezt a Román Környezetvédelmi Minisztérium megtorpedózta.
Hiányoznak továbbá – főleg a Hargita megyei olcsóbb szálláshelyekről – a Határtalanul programban érkező diákcsoportok is. Az elmúlt években a teljes szezonban jöttek diákcsoportok, ezek az időben tett, biztos foglalások jelentették sok vidéki szálláshely forgalmának nagy részét.
Kilencven százalékkal esett vissza az idegenforgalom 2020 második negyedében – erősít rá a szakember a panziósok tapasztalatára. A járvány miatt ugyanis nagyon nehezen és későn indultak el a bátrabb turisták, ugyanakkor az idén szinte kizárólag belföldről jöttek a vendégek a székelyföldi panziókba, szálláshelyekre – mondja László Endre, a székelyföldi Turisztikai Desztináció Menedzsment klaszter elnöke. A szakemberek nyár elején már próbálták felkészíteni a vendéglátókat az átalakuló elvárásokra, igényekre. Kovászna megyében Covasna Safe Place néven indítottak kampányt, az országban elsőként. Ezt a minősítést 126 háromszéki szolgáltató kapta meg, ezek „jól kidolgozott kritériumrendszer alapján különböző, a kormány által is javasolt óvintézkedéseket vezettek be a járvány terjedése ellen”. Hargita megyében Családbarát minősítést kapott az az ötvenkét vendéglátóhely – szállás- és étkezőhely –, amelyek családcentrikus szolgáltatásokat, programokat nyújtanak.
A szakember szerint a jövőben arra kell készülniük, hogy „fogyaszthatóvá” tegyék a természetközeli helyszíneket. Hiába beszélnek ugyanis ökoturizmusról meg természetjárásról, lovas és kerékpáros turizmusról, ha közben kiderül, hogy sok esetben hiányosak a tárgyi, a személyi és a szervezeti feltételek. Ezeket most gyorsan be kell pótolniuk. A személyi feltételek között olyan szakemberek képzésére is szükség van, akik kézen fogják a belföldi, román ajkú turistát, és Székelyföldön körbekísérik, hogy jól érezze magát. Horváth Alpár idegenvezető, egyetemi adjunktus szerint az a vendéglátóegység maradhat ezután talpon, amelyik képes megfelelő körülményeket nyújtani a belföldi, románul beszélő turistáknak is.
Nem csak az új helyzet okozta nehézségekkel és a járványügyi előírásokkal kell megbirkózniuk a vendéglátásban tevékenykedőknek. Aggodalomra ad okot a gazdaság országos válsága is. A vírus miatt nem nyithattak a vendéglők, éttermek, csupán teraszokon szolgálják ki vendégeiket. A vendéglátásban dolgozók jövője emiatt egyre bizonytalanabb, elemzések szerint a nyári szezon végén több mint egymillió ember maradhat munka nélkül. A szakemberek úgy látják – amennyiben nem dob mentőövet a kormány –, hogy sok jól képzett pincér, szakács, pultos, recepciós vált majd munkahelyet. Ha ez megtörténik, hosszú távon ismét nagy gondokkal kell szembenéznie az utóbbi években fejlődésnek indult turizmusnak.
Székelyföld változatlanul gyönyörű, akkor is, ha a gyimesi Silye-tetőről nézzük, és akkor is, ha a Békás-szoros forgatagában állunk meg egy percre. Azok a vendéglátók, akik megpróbálnak alkalmazkodni az új helyzethez, képesek lesznek fogadni a belföldi turistákat éppúgy, mint a magyarországiakat vagy a távolabbról érkezőket. Hisz beszéljen a vendég bármilyen nyelvet, mind ugyanazt várja el: megbízható minőséget, megfelelő kiszolgálást, barátságos, kedves környezetet.
