A magyar majom ketrecébe bújik

Szelestey Lajos sajtószemléje

Die Welt
A német kancellárnak mostanában rossz a sajtója, a konzervatív újság kommentárja azonban dicséri a politikust. Kiemeli, hogy olyanok vádolják meg a miniszterelnök asszonyt realitásérzékének elvesztésével, akik nyakig süppednek a tegnapba, és azt hiszik, hogy a kormány feladata a korábbi állapotok konzerválása. Márpedig Merkel többször is kijelentette: a bezárkózás nem jelent alternatívát, nem számít, hányan jönnek a menekültek, megoldják a kérdést. Így hangzik, amikor a német kormányfő szembenéz az előállt helyzettel, miközben például Magyarország állami majom módjára maga bújik a szögesdróttal ellátott ketrecbe. Pedig már csak karikatúra lehet, ha a nemzetállami szuverenitást a határok ellenőrzésével és a terület fölötti uralommal akarják elérni. Ám Európában még mindig sokaknak idejétmúlt hazugságokkal van tele a fejük. De semmi aggály, megoldjuk. Merkel nem vetemedik arra, hogy meg akarja mondani, mi lesz a jövőben. Ám gondolkodni csak előrefelé szabad.

Die Welt
A lap szerint a székelyek autonómiakövetelése felélénkíti a vitát Erdély jövőjéről, a soknemzetiségű történelmi múlt azonban esélyt kínál. Azaz, ha minden jól megy, példaként szolgálhat arra, hogy új európai identitások alakulnak ki a népek keveredéséből, még ha egyelőre nem is erre utalnak a jelek. A riporter Kézdivásárhely főterén, a székely lobogó alatt megszólaltatta a 64 Vármegye egyik ottani hívét, aki szerint számukra érdektelen a demokrácia, ők függetlenséget akarnak. A tudósító megjegyzi, hogy az utóbbi években Orbán Viktor provokatív módon keblére ölelte a székelyeket, és ez terheli a kétoldalú viszonyt. A nem túl szilárd demokratikus normákra támaszkodó román kormányban aggodalmat váltottak ki a 64 Vármegye és más mozgalmak időnkénti felvonulásai. Egy sepsiszentgyörgyi szoftvermérnök úgy fogalmaz, hogy Erdély soha nem volt olvasztótégely, inkább salátástál. A románok nem akarják a magyarokat, utóbbiak pedig hazátlannak érzik magukat Európában. Ebből a szempontból sokat segített az uniós tagság, de végül a székelyek erejétől függ, hogy sikerül-e a túlélés, a saját identitás – mondja. A Háromszék című újság főszerkesztője úgy véli: Johannis államfővé választása támaszt nyújt a székelyek követeléseinek. Ugyanakkor Sepsiszentgyörgyön Antal Árpád polgármester marginális jelenségnek minősíti a forrófejű szélsőjobbosokat. Szerinte a jövő Európáé, amely a kisebbségek igényeit egyenértékűnek tekinti az egész térségben. Csakhogy meg kellene erősíteni a gazdasági alapokat is, mert az idegenforgalmi célokból gyártott vidéki idill csak fikció, leplezi a rossz szerkezetből fakadó szegénységet. Egy agrármérnök, aki a hagyományos agrártermékek előállításával igyekszik újraéleszteni a határvidéket, nem sokra tartja a reakciós magyar „vér és föld” ideológiát. Ugyanígy vélekedik az autonóm Székelyföldről is. Szerinte sokkal többet hozna a hosszú távra szóló mezőgazdasági politika, amely tekintettel lenne az olyanokra, mint ő, akik Nyugatról, illetve az USA-ból innovatív elképzelésekkel tértek haza. Olyan hazát tart szükségesnek, ahol nem az etnikai hovatartozás, hanem a közös hagyomány számít.

WELT Am Sonntag
Nem volt hajlandó találkozni a magyar államfővel a passaui polgármester. A müncheni magyar főkonzulátus hetek óta igyekezett megszervezni, hogy Áder János a hónap végén Münchenből hazatérőben megálljon a Duna-parti városban, és ott megtekintse Gizellának, István király feleségének a sírját. Az elöljáró azonban nem reagált sem a telefonhívásokra, sem a levelekre, irodája pedig a végén minden magyarázat nélkül csupán annyit közölt, hogy a látogatás nem lehetséges. Duppernek nincs ideje és nem is támogatja az eseményt. Magyar diplomáciai körökben felháborodva fogadták a reakciót, az államfő hivatalában sajnálattal ugyan, de tudomásul vették az elutasítást. Maga a polgármester utólag azt nyilatkozta a lapnak, hogy a városháza dísztermét már lefoglalták arra a napra, neki pedig tele van a naptára. Felajánlotta ugyan, hogy keressenek másik időpontot vagy hogy a helyettese rendelkezésre áll, de addigra már magyar részről azt közölték, hogy Áder János lemondta az utat. A bajor tartományi parlamentben feltételezik, hogy Dupper politikai megfontolásokból nem akart találkozni az államfővel, mert ő szociáldemokrata, a baráti vizit megszervezésében pedig egy keresztényszociális politikus is közreműködött. További ok lehetett Orbán Viktor menekültpolitikája, hogy kerítéseket építtet a határokon.

Die Presse
Az egyik legtekintélyesebb osztrák újságíró úgy ítéli meg, hogy a visegrádi országok számára az EU csupán fejőstehén, ugyanakkor ők maguk egyáltalán nem szolidárisak. Csupán azért léptek be a közösségbe, hogy kasszírozhassanak, éspedig azzal a felkiáltással, hogy tartoztok nekünk, mert mi szenvedtünk a vasfüggöny mögött, mialatt nektek jól ment. Vagyis segítenetek kell, hogy utolérjünk benneteket. A 88 éves Hugo Portisch éppen abban látja Európa számára a legnagyobb veszélyt, hogy egyes tagállamok mind nagyobb kedvvel helyezik a nemzeti érdekeket a közös szempontok elé. Az elemző, aki most jelentette meg önéletrajzát, ugyanakkor a menekültkérdésben hiányolja a szolidaritást az USA részéről. Hiszen akik Szíriából indulnak el, azok egyszerre három amerikai háború áldozatai, hiszen az Iszlám Állam Washington Irak-politikájának a következménye. ’56-ról szólva Portisch felidézi, hogy a magyar menekülteket Ausztriában hősként ünnepelték, mivel a kommunizmus ellen harcoltak. Adományokat gyűjtöttek számukra, felajánlották nekik a saját lakásukat, utóbbi ma már nem jellemző. Hogy az amerikaiak akkoriban annyira segítőkészek voltak, azt a szemleíró arra vezeti vissza, hogy rossz volt a lelkiismeretük, mert a Szabad Európa Rádión keresztül ellenállásra buzdítottak, és így a magyarok azt hitték, hogy a Nyugat mögöttük áll. Csak éppen senki sem segített nekik. Az Egyesült Államok ezért állította ki akkor bürokráciamentesen a beutazási engedélyeket, de akkoriban az egész nyugati világ együttérzést tanúsított a menekültek iránt. Ez az, ami ma hiányzik.