A honpolgár örömére: leépíteni a rendőrségi gépjárműállományt
Egyrészt ugye kijelenthetjük, hogy dögrováson a meleg: az esernyőre, mint zsíroskenyérnek a hagymakarikákra, mint cimbalmosnak a lakodalomra, olyan szüksége a héten az egyszeri honpolgárnak; másrészt pedig az egyszeri honpolgár frászkarikáért panaszkodik, a fene egye meg, hát néhány nappal ezelőtt, amikor a strandon aszalta a gatyarohasztó, még pontosan ezt akarta. A hűvöst.
Az egyszeri honpolgár most csak sunyítson szépen, élvezze, hogy éjszaka kell a paplan, aztán amikor csütörtökön felébred, és a nyáron első ízben ébred rá, hogy végre nem frusztrált barnamedvével meg pohos pókokkal álmodott, hát örömében lesz szíves bekapcsolni, ööö, a tévét, mondjuk. 11.40-től a régi csigás TV2 a ’Blues Brothersel’ ébreszt, tudják, John Belushi legkirályabb filmje ez, a Blues testvérek „on a mission from God”, melynek keretében bitang country-zenészeket mószerolnak, elbánnak lángosképű új-amerikai nácikkal, valamint csúnyán leépítik a chicagói rendőrség gépjárműállományát is. Ezzel szemben Ray Charles a fekete billentyűket ingyen adja.
Aztán a honpolgár kikel az ágyból, pirítóst eszik, vékony vajjal, fokhagymával, kicsi pálinkával öblít, suttyomban, hogy az asszony ne lássa, ha meg látja, akkor vigaszképpen színházba viszi pénteken, mert hiába, a honpolgár egy dzsentlömen. Konflissal mennek ki Szentendrére, ahol a Teátrumban a Jászai Mari Színház pendlizik épp a ’Magyar a Holdon’ című darabbal, melyben Csákányi Eszter, Mucsi Zoltán, Scherer Péter, és Katona László disszidálnak első honpolgárként a Holdra. És a honpolgár meg a neje egész jól szórakoznak, míg össze nem kapnak azon, hogy most akkor ez a Mucsi-e az a Mucsi, aki a ’Legkisebb film a legnagyobb magyarról’-ban játszotta a Széchenyit. (Eláruljuk: az.)
A hét további felében gyűrött gatyák és mosatlan edények találkozása várható tehát, merthogy az asszony igen morcos fajta, meg aztán a honpolgár sem enged a 48-ból. Maximum 10-et, amikor szombaton rácsodálkozik a kihalt, ördögszekérrel telefújt városra, és a dunaújvárosi EFOTT alkalmából ő maga jól otthon marad (igazából az asszony nem engedte el, pedig majdnem elkuncsorogta magát, ugyanis a Belga meg a Tankcsapda muzsikál este a Pepsi Nagyszínpadon). Ám hétfőn aztán betelik a pohár, otthagy csapot-papot, földhöz csapja a macskát, nőjének kérlelő szavaival, s a várható következményekkel mit sem törődve felkapja a kinőtt bőrkabátját, sört önt magába, és Whitesnake koncertre megy a haverokkal a Pecsába.
Kedden aztán le van tojva a hivatal persze, az asszony csúnyán néz, ördögök dobolnak a fejbúbon. A honpolgár kinyitja a szemét, a jobbról lopakszó bűntudatnak betöri a fejét egy porcelánmütyürrel, a távirányítót a falhoz vágja (mely a koccanás, a fal karbonit tartalma, valamint egy durva, intergalaktikus félreértés összhatásából kifolyólag megnyit egy dimenziókaput, és magába szippantja Tatabányát valamint a fizetős pornócsatornákat), és az emócióktól, valamint a furcsa, sarkokban búvó árnyaktól kicsit remegve ugyan, de vesz egy mély levegőt, és benntartja a jövő hétig.
Nem engedné ki, ha hasba rúgják sem.
